Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1900 (43. évfolyam, 1-52. szám)

1900-09-16 / 37. szám

teljesítésére vállalkozol valamelyik gyárban, p. o. ha gépeket kell is tisztitanod, vagy szenet kell is hordanod, de azt hűséggel és lelkiismeretességgel teszed: az az égi gazda époly szivesen tekint reád, mint arra a másikra, a ki ezrek és milliók felett rendelkezett. Protestáns meggyőződés szerint nincsen elkülönített szentséges állás. A pap nem különbözik a többi polgártól, mint valaha. Nekünk mindnyájunknak ugyanazon feladataink, ugyanazon kötelességeink vannak; mint egy azon család gyermekeinek, mindenkinek kötelessége, hogy a neki jutott adománvnyal a többinek is szolgálatára legyen. Elfogulatlan ember nem fogja tagadhatni, hogy a pápás egyháznak arisztokratikus képe van. Ő szivesen beszél olyan emberekről, a kik többet tesznek, mint a mennyit Isten az ő földi gyermekeitől követel. Mi protestánsok azonban azt mondjuk: Nem; a mi urunk Jézus azt mondotta: .legyetek tökéletesek, mint a ti mennyei atyátok tökéletes*. De ha már ilyen magas cél felé kell törnünk, hol van az az ember, a ki azt állíthatná magáról: »én eleget tettem« vagy >én föbbet tettem, mint a mennyi tőlem követeltetett*?! Jézus Krisztus nagyobb, mint az apostolok és bölcsebb is nálok; kézzel foghatólag megmutatta, hogy az élet zajában és bajaiban is az Isten gyermekeinek bizonyíthatjuk magunkat, ha egészséges érzületünk van, ha át vagyunk hatva az Isten és az emberek iránti egészséges szeretettől. Ő legfőbb erény gyanánt mindig az önzetlen, áldozatkész szeretetet kívánja tőlünk. De gyakorolhatjuk-e a szeretetet, ha kiszakítjuk magunkat az emberek közül; gyógyíthatunk-e betegeket, vigasztalhatunk-e szomorkodókat, visszavezethetjük-e a tévelygőket, ha a világ zajalól iszonyodva zárdafalak közt kegyes szemlélődéseknek adjuk át magunkat? Tiszteljük ama derék nő hitét, a ki lemond minden földi örömről és apácai fátyolt vesz magára. Távol van tőlünk, hogy ezt a lemondást kicsinyeljük; mivel azok az emberek, a kik minden lemondásuk mellett is egy magasabb világ fényét örömmel és vidáman ragyogtatják, megható bizonyítékot szolgáltatnak ama tévhit ellenében, mintha az életnek érzéki gyönyörök nélkül nem lehetne becse. Egyúttal azonban felvetjük a kédést: vájjon annak az édes anyának, kinek sok gyermeket kell felnevelnie, nem magasabb rendeltetése van-e, mint egy apácának? Nem ő-e az, a ki leginkább megvalósíthatja Jézus eme szavait: »a ki ti köztetek legnagyobb akar lenni, legyen a ti szolgátok*? Nem az otthon-e az a hely, a hol az embernek legjobb alkalma van őszinte jóakaratot gyakorolni? Van-e valami felségesebb, mint a Jézus szellemétől beragyogott családi élet? Dr. Furrer K. után (Folyt köv.) Ruszkay Gyula MISSZIÓÜGY. Az egyetemes missziói gyűlésről. Nemcsak Amerika, de az egész világ sajtója egyértelmű közösseggel vallja azt a nézetet, hogy a New-York városában, ez év ápr. 21-től máj. l-ig megtartott egyetemes missziói konvenció egyike volt a világ legnagyszerűbb, szinte a maga nemében páratlanul álló összejöveteleinek, a melynek kihatása, eredménye méltóan csak amaz első pünkösti eseményhez volna hasonlítható. A ki még ilyet nem látott, fogalma sem lehet arról a nagyszerű munkáról, arról a határtalan lelkesedéiről, az áldozatkészségnek, önfeláldozásnak ama csodás erejéről, mely az evangélium legigénytelenebb terjesztőinek, a sokszor kicsinyléssel említett misszionáriusoknak szivét, lelkét betölti. Ők az igazi apostolai a keresztyén egyházak szent ügyének, a kik elviszik az evangélium világosságát a lelki sötétség völgyében ülő pogány népek közé épenúgy, mint oda, hol csak névleges keresztyénség létezik, s hol munkájok sokszor nehezebb, mint amott. A gyűlés a Carneggie-féle óriási teremben folyt le, melynek méreteiről némi fogalmat nyerhetünk, ha elgondoljuk, hogy a roppant számú hallgatóságon kivül 2800 delegátus volt jelen az üléseken. A küldöttek a világ minden részeiből jöttek össze; minden ország, minden nemzetiség köréből volt legalább 1 — 2 küldött, a hol csak érdeklődnek a missziói munkálkodás iránt. Hatvan különböző országból 150 missziói hatóságot (mind protestánst) képviseltek a delegátusok. Mint felekezet, 40 prot. denomináció vett részt az üléseken. A gyűlés 9 napig tartott, melyhez hozzá kell számítani a két közbeeső vasárnapot, a mikor 300 misszionárius prédikált a különböző new-yorki és környéki prot. templomokban. A konvenció összesen 60 gyűlést tartott, melyek mindenikén átlag 15 ezer főnyi hallgatóság volt jelen. A különböző országok küldöttei s a misszionáriusok mind közköltségeken voltak, kivéve az Egyesült Államokbeli és a kanadai delegátusokat. A konvenció összes költségei 41 ezer dollárra mentek, s két kiváló buzgóságú prot. egyén nemes áldozatkészségéből nyertek fedezetet. * * * Fájdalom, magam nem lehettem ott a gyűlésen; csak a lapok jelentése s egy itteni lelkésztársam elbeszélése nyomán referálhatok róla. A chicagói nagy napi lapok oldal számra hozták a konferencián történt események leírását, s az egyes beszédeket szóról-szóra. Különben röviden megjelenik a könyvpiacon a gyűlés jegyzőkönyve is, — két hatalmas kötetben. A ki tud angolul, s a ki érdeklődik a bel- és külmisszió nagy dolgai iránt, nagyon jól teszi, ha megszerzi e müvet. Ilyen müvek inspirálhatnak igazán egy evangéliumi lelkipásztort! Hiszem, hogy nagyobb nehézség nélkül hozzá lehet jutni az európai könyvpiacon is; mert hisz ez arra van szánva, hogy minden népek közzé eljusson, s propagandát csináljon Isten országa terjesztése szent ügyének. * * * A gyűlésen jelen volt s azt hatalmas beszéddel nyitotta meg s zárta be az E. Államok nagyon szeretelt volt elnöke B. Harrison; de ott volt a jelenlegi elnök Mc'Kinhy is, kinek buzgósága, egyházias érzülete, mély vallásossága közismert dolog mindenki előtt. Ott volt Mc'Kinlev és üdvözölte azokat az egyszerű misszionáriusokat szépen, a meghatottság látható jeleivel beszédében. De az állam fejének s egyéb nagy méltóságoknak jelenléte, a fényes terem, — minden, minden egyéb, a mi ott volt, hiába lett volna, ha az áldott Szent Lélek nem tette volna nyilvánvalóvá az ő jelenlétét a népes sokadalomban. Igen, mindenki bizonyos volt arról, hogy Krisztus vezette mint fő, azt a gyülekezetet, s a Szent Lelek haj-