Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1900 (43. évfolyam, 1-52. szám)

1900-09-16 / 37. szám

totta, mint isteni erő, munkásságra, lelkesedésre, egymás megértésére azokat, kik különböző nyelveket beszélnek ugyan, de egyek a Krisztusba vetett hitben ! * * * A felekezeteket elválasztó különbségek mind elenyésztek azon a gyűlésen. Krisztus és a Biblia egyfelől, a bün és kárhozat nyomorúságának kitett hitetlen világ másfelől voltak azok a dolgok, mikre a gyűlés minden résztvevőjének lelki szemei irányulva valának. Minden egyeb kérdés, mit a világ nagynak és fontosnak tart, jelentéktelen semmiséggé törpült ottan, a mi felett vitatkozni sem tartották érdemesnek. A gyűlés összes beszédeit, akcióit három théma körül lehet csoportosítani. Szó volt I. a férfiak, 2. a nők, 3. a gyermekek Krisztushoz vezérléséről. Mindenkinek beszédét szives figyelemmel hallgatták. A gyűlések menetét a legnagyobb alázatosság, keresztyéni szeretet és testvériesség jellemezte. Olvasva a beszédeket, nekem legjobban tetszett talán mindközött is Hepburn asszonynak egyszerű, de nagyon közvetlen beszéde. Micsoda tapasztalata van e nőnek arról a munkatérről, melyen 60 év óta forgolódik fáradhatatlan hűséggel, csak egy szemernyit sem lankadó lelkességgel ?! Hatvan esztendő a misszionáriusi tövises életpályán — Afrikában! Bizony nagy isteni kegyelem kell hozzá, hogy valaki ezt kibirja! Az egész gyűlés, kezdetétől végeztéig a nagy keresztyén nemzetek mély vallásosságáról, kötelességeiknek intenzív átérzéséről, önfeláldozásáról Krisztusért s az ő országa szent ügyéért tett tanúbizonyságot. Bizony csak isteni erő a Krisztus evangéliuma ma is, mint volt ezelőtt, s mint lesz mindenkoron, minden ember üdvösségére! Chicago. Ills. 8504 Superior ave. Harsányi Sándor. ev. református missziói lelkész. BELFÖLD. A f.-baranyai ref, egyházmegye közgyűlése. (Folytatás és vége.) Nagy gondot ád a pécsi missziói egyház anyásítása, mely már nem is először forog a szőnyegen. 1898-ban már beterjesztett egy díjlevelet, a mely, a mellett, hogy az ottani élet drágaságához mérve elég szegényes volt, még abban a hibában is szenvedett, hogy a közalap 500 frt évi segélyének állandóvá tételétől volt feltételezve. Igy — ezt meg nem nyervén — az ügy pihent mostanig. Most újra beterjesztették díjlevelüket, melyben a lelkész fizetéséül 600 korona készpénzt s 82 koronára tehető stólát biztosítanak; ezenkívül 1100 koronát a nagyszámú iskolákban levő növendékeink (150-nél több) hitoktatásáért, mely azonban önálló katekhetai állás szervezése esetén (a mi szinte elkerülhetetlen) a lelkésztől elvétetik. E szerint az állami kiegészítés igénybevételére volnának utalva, s helyzetüket tekintve, azzal a feltétellel, ha a kiegészítést a főt. egyházkerület kieszközölheti, — a beterjesztett díjlevél megerősíttetett. Tudomásul vettük aztán, hogy az a.-baranya-bácsi egyházmegye Szelistye slavoniai szórványunkat Magvar-Rétfaluhoz csatolni kívánja. Az egyházkerület mult évi határozata alapján a missziói bizottságot a közgyűlés megalakította és pedig alólirt elnöklete alatt, Varga Nagy István kir. táblai biró és Iványos Soma n.-harsányi lelkész tanácsbirákból. E bizottság a misszióra vonatkozó tervezetét a jövő gyűlésre fogja beterjeszteni. A pécsi hadapródiskolának 200 növendéke közül 25 a református két osztályban, mégis csak 2 órát engednek hetenként a vallástanításra ; díjazásban pedig (ha annak vehető a lelkész csak február óta részesült 42 frt összegben, míg a róm. kath. növendékeket kinevezett vallástanár oktatja 1600 frt fizetéssel. Ezt a visszásállapotot egyházmegyénk hit felekezeti seretemként fogván fel, úgy is kívánja orvosoltatni, s az egyházkerület útján a konventhez felterjeszteni, hogy a konvent a kormánynál, esetleg az országgyűlésnél eszközölje ki e sérelmek orvoslását. Kívánja közgyűlésünk, hogy a tantervi órák teljes számában történjék hetenként és osztályonként a hitoktatás ; — hogv a mennyiben és a mily mérvben mozdítja elő az állam a róm. kath. hitoktatást, ugyanakkor és azzal egyenlő arányban tegye azt minden más, közelebbről a mi felekezetünkkel szemben. Ezért az állami segély mérve ne függjön a kormány jóakarától, hanem a törvényhozás útján legyen megszabva, minden állami intézetnél az egy és ugyanazon összegben (illetve arányban) fizetendő tiszteletdíj az óraszám szerint végzendő oktatásért. A hit- és erkölcstanból az egyes tanintézetekben a növendékek számához mérve adandó órák mennyiségét (tekintettel a lehető osztály-összevonásra is) ne az egyes intézetek szabják ki, hanem évről-évre, az erre egyedül illetékes konvent határozza meg. Hiszszük és reméljük, hogy úgy a felsőbb, mint a testvér hatóságok magukévá teszik ezt az ügyet, mely mint rejtett seb régóta lappang s hova-tovább nagyobb terjedelmet ölt. Az egyházkerületi közgyűlésre képviselőkül Nagy Imre kórósi lelkész és Varga N. István t. biró. választattak meg. Iskolai körfelügyelőkül: Szőllősv Antal és Sebestyén Pál lelkészek választattak újabban. A siklósvidéki lelkész-ért, indítványozta, hogy az értekezletek látogatásában kívánatosabb buzgóság felélesztése céljábó az egyházmegye az egyházakat fuvarszolgáltatásra és 2 korona napidíj adására kötelezze. A fuvar kiszolgáltatása elrendeltetett, a napidíjra vonatkozó indítványt azonban a közgyűlés mellőzte. Ugyanez értekezlet indítványozta, hogy a bort csak azok válthassák meg a meghatározott áron, a kiknek az nem terem. A közgyűlés e felett napirendre tért. A sellyevidéki egyh. értekezlet indítványára kimondja a közgyűlés, hogy a vallástani órákon a tanítók a bibliát, főként annak újtestamentomi részét olvastassák, az ismétlőiskolai oktatásnál a fősúly épen erre fordítandó, hogy az újabb időben elhanyagolt biblia-olvasás, mely előbb oly éltető forrása volt a hitéletnek, népünk közt ismét elterjedjen. E végre a biblia minden iskolába megszerzendő, egyúttal a Koszorú füzeteinek megszerzése is az,egyházak figyelmébe ajánltatik. A vallástani kézikönyvekre nézve jegyzőkönyvileg megkeresi egyházmegyénk a kerületet, hogy az eddig használt vallástani kéziköznyveket revízió alá venni, s »a célt tévesztett Pap Károly-féle erkölcstan helyett más alkalmas erkölcstan, vagy a Polgár-féle »Keresztyén vallastan« (helyesebben: »Rövid útmutatás«) erkölcstani részének népiskoláinkban használatba vételére nézve kegyesen intézkedni méltóztassék*. Ugyanis, altalanos a meggyőző-