Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1900 (43. évfolyam, 1-52. szám)

1900-09-09 / 36. szám

D> i> 110TESTANS EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP. Szerkesztősig-: IX. kerület, Kálvin-tér 7. szám, hová a kéziratok cimzendök. Kiatltf-liivatal : Hornyánszky Viktor könyvkereskedése (Akadémia bérháza), hová az elöfi7. és hirdet, dijak intézendök. Felelős szerkesztő és laptulajdonos : SZŐTS FARKAS. Kiadja: HORNYÁNSZKY VIKTOR. Megjelenik minden vasárnap. Előtizetlsi ára : Félévre: 9 kor.; egész evre: 18 korona. Egyes szám ára 40 fii. Pozsonyba fel! Mint az evangélikus egyház szívesen hívott és látott vendége, a régi koronázó városban, Pozsonyban fogja megtartani Prot. Irodalmi Társaságunk ez évi vándorgyűlését, f. hó 18. ós 19-én. Tavaly a kálvinista Róma, — az idén a lutheránus egyház egyik legnagyobb és legelőkelőbb gyülekezete. Igy van ez jól és szépen. Közösek e hazában az evangélikus és a református egyház szenvedései; közös az evangélium, mely változhatatlan fundamentornaikat képezi ; közösek a magasztos célok, a melyek felé törnek isteni Megváltójok vezérlete alatt; közös a jövő diadala; közös a Prot. Irodalmi Társaság, — méltó tehát, hogy ha tavaly egy tősgyökeres kálvinista városban tartottuk ülésünket, úgy az idén egy nem kevésbé tősgyökeres lutheránus városban jöjjünk össze, munkálandók a magyar prot. irodalom és az azt szolgáló társaság érdekeit ós dokumentálandók azt a testvériséget, mely bennünket a Krisztus Jézusban összeköt. Volt-e valaha idő, a mikor jobban kellett munkálni a közös célokat és erősíteni a testvéri kötelékeket? A ki a lefolyt századok viharaira és véres üldözéseire tekint csupán s a jelen viszonyait komolyan nem vizsgálja, talán azt mondhatná, hogy elmultak már azok a szomorú idők, a mikor evangélikusoknak és reformátusoknak vállt vállhoz vetve kellett küzdeniük jogaikért, lelkiismereti szabadságukért, fenmaradásukórt. De a ki a múltból elvonja a tanulságokat és a jelen szimptomáit komolyan mérlegeli, kell, hogy arra a következtetésre jusson, hogy az erők egyesítése, a testvéri szeretetben való közös munka és küzdelem ma nem kevésbé, sőt még fokozottabb mértékben szükséges, mint volt a múltban. A mult időkben véres harcokat, nehéz küzdelmeket kellett kiállania két testvér egyházunknak. Évszázadokon át folyt a nehéz tusa; de, bár elhunytanak legjobbjaink a hosszas harc alatt, s bár elsorvasztott bennünket az ádáz ellen: igazainkat mégis kivívtuk és el nem buktunk. Ma látszólag csendesség van; nem dörögnek a vallási harcok ágyúi, nem csattognak a szablyák s nem pirosítja téreinket a testvér által kiontott testvórvér; számban megszaporodtunk. lelkiismeretünk szavát nem fojtja el a hatalom parancsszava. — ós ime mégis leomladoznak bástyáink, s a helyett, hogy erősödnénk, csak pusztulunk, veszünk. Igen, megálltunk a mult viharaiban, mert annak ostromával buzgó, hitét ismerő, szerető és azért vért ós életet áldozni kész seregeket tudtunk állítani papjainkban s fő ós közrendű egyháztagjainkban. Pusztulunk, veszünk ma, mert nem áll rendelkezésünkre ez a lelkes sereg. Híveinkben az egyház nagy igazságaiban való járatlanságnál csak a közönyösség nagyobb, s az égő szeretet, az evangeliom ós a megtisztított egyház iránt, mely őseinket jellemezte s a világ bámulatára méltó áldozatokra képesítette, mind földi javakban, mind vérben és életben, — hol találhatók fel ma közöttünk?! De hagyjuk a jelen szomorú viszonyainak festését. Sokszor megcselekedtiik azt már az ujabb időben, a mióta komolyabban is kezdünk vizsgálódni. Az a festmény, melyet ezekről alkothatunk, — legyen bár a legsötétebb és legmegdöbbentőbb, — mit sem ér, ha róla tekintetünk nem a jövő felé irányul és annak más alakítása által nem törekszünk a színeket derültebbekké tenni. Ne emlegessük tehát a multat; ne festegessük sötét színekkel a jelent, hanem igyekezzünk megvetni a jobb jövő alapjait. Ezeket akarja megvetni Pozsonyban mind az Irodalmi Társaság, mind a tervbe vett beimissziói értekezlet. De hogy megvethesse, segítőkre, munkásokra van szüksége. Meg kell mozdulnia elvégre a protestáns egyházi társadalomnak;