Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1900 (43. évfolyam, 1-52. szám)

1900-01-28 / 4. szám

És mit reám jó Istenem bízott volt, Népek üdvét hogy munkálnám általa: lm most viszalynak szítja fel tüzet; S a vesznitért tömegnek minden tagja A menny üdvét megnyerni így akarja!... A föld királyai tanácsot ülnek, S szól a parancs: védelmezd tanaid! Egész világ lázban, várva tekint rám : Merész művem ha végrehajtom-é? És győz-e, mit kiszóltam, az Igazság?... De félre bú! Im angyal szárnya lebben, S lelkem letépi földi láncait; Győzelmi zászló leng angyalkezekben, 8 ingatlanúl él lelkemben a Hit. Ez ellet s emel, míg elébbre török, Visszatérés nincs már. az Ige örök! . . . (Ujabb harangszó hallik.) Ismét harangszó!,., im itt a pillanat, Mely egyszer már el fogja dönteni: Nyögjön-é ember még emberkény alatt, Vagy győz az Ige, amaz isteni ?! . . . Kevély urak elé kell batran lépnem ; Jó Istenem, imádkozom Hozzád, Halld meg még egyszer buzgó könyörgésem, S aztán . . . bocsásd el békén hü szolgád ! (Térdre borul s összefonja kezeit.) Mindenható! a por kiált egedre. Hallgasd meg szolgád, Örökkévaló! Tekints rendíthetlen erős hitemre, Mely, érzem, érzem, hogy igaz s való. De hajh ! a mély titkú sötét jövőnek Ködén ki lát keresztül, ha te nem?... Óh, jöjj eléje a hozzád jövőnek, Segélj s hallgass meg erős Istenem ! Te hívtál el, hogy lennék hív harcolód,| Hintvén szét a földön szent Igédet; Haragodban tiporj el óh Zebaoth ! Harcodtól ha gyáván visszalépek. És ha poklok hatalma zúdulva rám, Szent ügyedet bukva kéne látnom : Hadd haljak meg éretted én, szent Atyám! Kinek kezedben éltem s halálom. Méltó csak te vagy, Isten dicséreire, Tied az ország s hatalom örökre! . . . (Felemelkedik térdeiről. Szünet.) Aminek jönni kell, ám jöjjön tehát: Élet vagy halál ... én kész vagyok ; De lelkem egy égi szózat hatja át: »Előre hős! . . . rád győzelem ragyog!* Nyugton nézek hát sorsomnak szemébe, A félelmet szívem nem ismeré; S az Úrban bízva cs általa védve Bátran állok már bíráim elé. Egész világ bűnbe, homályba veszve .. . S nékem kell azt üdvre vezérlenem. De elvégzi, mit elkezdett az eszme. Mely meg neui állhat félig győzve, nem!... Harcom kemény, de foly az Úr nevében, S megszégyenül ellenségem itten; Bátran előre! ... be a harc hevébe! . . Hisz' erős várunk nekünk az Isten. Tovább, tovább hát a pályán, s bátorság! . . , Leng a zászló . . . s győzni fog az Igazság ! Korner után Kálmán Gyula. A pápás és a protestáns vallás alapja. (Folytatás és vége.) Melyik ez a vallás? Vizsgálat alá veszszük a világ minden vallását : szóba állunk a nagy vallásalapítókkal : Zarathustra és Buddhaval, Mózes és Mohameddel és összehasonlítjuk a mi Urunk Jézus Krisztussal. Eme kutatás, vizsgálódás és összehasonlitgatás közben jutunk azon meggyőző bizonyossághoz, hogy egyedül Jézus az, a ki minket a földi világ és az örökkévalóság borzalmai között győzelemre vezethet. Ebből a nagy emberiségi tapasztalatból, ebből a nagy történeti tapasztalatból a keresztet hordozó isteni emberbarát iránt új erővel, lelkesedéssel csatlakozunk és az őseredeti meggyőződés erejével csatlakozunk hozzá és mondjuk neki : »Uram örök életnek beszéde van te nálad*. így szerezzük meg mi szabad protestánsok a mi Urunk és Megváltónk iránti lelkesedésnek ama tüzét, a mely nem adatik könnyen annak, a ki csak azt hiszi, a mit neki hinni parancsolnak. Mi nem tudnánk tanítani, nem tudnánk prédikálni, ha szivünk, lelkünk minden izülete nem volna áthatva a meggyőződéstől, hogy »az, a mit mi hiszünk, igaz«. Kerestük;

kutattuk az igazságot, szemébe néztünk annak; nem kerestünk semmi egyebet, csak az igazságot és a minden igazságok igazságának újból meg újból csak a Krisztus evangéliumát találtuk. Összehasonlítjuk a bibliával a keleti népek szent könyveit és távol állunk attól, hogy kelet eme szent könyveiről már eleve kicsinyőleg nyilatkozzunk. Az evangélium királyi bíbora semmit sem veszt értékéből azzal, ha mellette a pogány vallások felöltőjének szegényes díszét szintén díszletnek tekintjük. Örülünk a csillagfénynek, ha az nem helyettesítheti is a fényes napot. De mennyi lélekölő formasággal, mennyi értéktelen gyermekes anyaggal, a nagy kérdéseknek mennyi szegényes, felületes tárgyalásával találkozunk eme nagy terjedelmű könyvekben ? Meddig kell kutatnunk sokszor, míg az értéktelen homokszemek nagy tömegében egy arany szemecskére találunk? Néha ugyanezen könyvekben is megnyílik az örök igazság ege, csakhogy aztán hamar bezáródik. Az Istenről, és világról s az ember magas méltósága és céljáról alkotott nagy gondolatok jönnek és mennek, de nem válnak egy mindent uraló hatalommá s azért nem is tudták aztán a lelki élet hideg és zordon éjjelét eloszlatni. Mily