Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1900 (43. évfolyam, 1-52. szám)

1900-09-02 / 35. szám

ről s tettek jelentést a külföldi delegátusok. Amerikában ma van 43,2(52 egyesülete a mozgalomnak; Angliaban körülijeiül 7000, s átugorva a müveit országokat, Indiában 459, Chinában 148 egyesület. Sorban állottak fel Németország. Franciaország, Spanyolország. Svájc, Svédország, az Egyesült Államok. Natál, Fokföld, Transvál, Ausztralia, Egyptom, India, Uj-Zeland delegátusai és tették meg örvendetes jelentéseiket. Mindenütt élet, keresztyén tevékenység, még a nemrég egészen vad földrészeken is; — hát a mi, nemsokára ezer éves keresztyén hazánkban történik e valami? Úgy látszik, édes kevés, mert a magyar Chr. Endeavourról bizony nem tett jelentést senki. A kedd délután és este szintén gyűlésekkel volt kitöltve, a melyeken a keresztyén mértékletességről, a keresztyén erőknek és elveknek a polgári életben, a községek igazgatásában is érvényesítéséről beszéltek. Különösen fortos az utóbbi téma, mert világosan mutatja, hogy a Chr. Endeavour éreztetni kívánja az evangelium erejét minden téren, meg ott is, a hol ma hire sincs az igaz keresztyén szellemnek, legfölebo a felekezeti elfogultságnak és részrehajlásnak. Július 18-kával utolsó napját érte el a kongresszus Ezt a napot különösen az egyes egyházak képviselőinek üdvözlő szavai tették nagyföntosságúvá. J. G. Greenbough a baptista, H. Price Hughes a wesleyanus, a londoni püspök az angol hivatalos egyház, dr. Purker a kongregacionálista, William Wattson a presbiteriánus egyház részerői üdvözölték a kongresszust és fejezték ki iránta egyházaik szimpátiáját. A fő ülésen kivül egész nap tartoltak még a részleges ülések, a melyeken igaz keresztyén szeretettel mondottak búcsút egymásnak a delegátusok, hogy megtelvén leiekkel és szent elhatározásokkal, visszatérjenek hazájukba, munkálkodni híven az Ur szőlejeben. Isten adjon áldást a jó munkára. Rövid tudósításunk csak igen halvány képét adhatja a kongresszusnak, de két dolog világosan kitűnik belőle, s épen ez a kettő fontos reánk, protestánsokra nézve. Az egyik az, hogy bár a római katholicizmus a protestantizmus belső ürességét, erőtelenségét, önmagában való felbomlását és meghasonlását hirdeti és megtagadja tőle a világot átalakító és vezérlő képességet, — ime a valódi evangeliomi protestantizmus telve van erővel, képességgel, lelkesedéssel és a legmagasztosabb célokat nemcsak kitűzni tudja, de megtalálja a helyes eszközöket is azok elérésere. Ennek céljai és eszközei a valóban szentek. Célja nem a butításon felépült uralkodás, nem a sötétség terjesztése és a vallás örve alatt a világ kizsákmányolása, hanem épen ellenkezőleg: a felvilágosítás, a megvilágosítás, az Isten országa munkálása, az emberiség nagy problémainak szeretettel megoldása, a béke és boldogság terjesztése. S eszközei ép oly szentek, mint cél.jai. Nem az erőszak, a türelmetlenség, a butítás, hanem a tiszta evangeliom erőinek beoltása a gyakorlati életbe. Világosság, igazság, szeretet, hamisítatlan evangelium, — ezek lehetnek a világ átalakítói, — s ezeknek birtokában egyedül csak az a protestantizmus van, a melynek belső feloszlását jövendölgetik ellenségei. Az evangeliomi protestantizmus nem holt, megcsontosodott tiltakozás, hanem élet, hatás, ujjászülő hatalom, — ezt demonstrálta kétségbevonhatatlanul e kongresszus is, és épen ebben van egyik nagy jelentősége. A másik dolog, a mit demonstrált, nem kevésbé fontos és a jövő diadalának záloga. Folyton felhangzik ellenünk a vad, hogy megrontottuk az egyház egységét és magunk között is csak örökös meghasonlásban elünk, íme a londoni Chr. Endeavour kongresszus ép az ellenkezőt bizonyítja. Mizonyitja, hogy a felekezeti széttagoltság dacára is az evangeliumi protestantizmus az egy fő dologban: az Isten országa munkálásában egységes és szolidáris. Ez az egység és szolidaritás évről-évre mind határozottabban fejeződik ki, s ebben tűnik fel a protestantizmusnak az az ereje es hatalma, a mely meg fogja győzni a világot. A közös nagy célok munkálásában leomlanak a felekezeti választófalak és a protestantizmus, mint az üdvözítő egységes, igaz egyhaza emelkedik ki. Ez az igazi egy akol és egy pásztor, a mit a pápistaság hangoztat, követel, de megvalósítani nem tud soha. A protestantizmusban meg fog valósulni; megvalósítandja azt a közös alapot képező Krisztus ereje, szelleme és szeretete. (H. 1.) * * * Tudósításunk megírásakor kaptuk, épen Christian Endeavourről szóló alábbi közleményt. Örömmel közöljük, annyival is inkább, mivel tuuósításunkat érdekesen kiegészíti. Az úgynevezett Christian Endeavour keresztyén ifjúsági egyesület mult évi működése valóban nagyszerű eredményekkel számol be, a melyek kell, hogy érdekeljenek minden embert, a ki csak fogékonysággal bir Isten országa előbbvitelének szent ügye iránt. Az egyesület Amerikában a mult év folyamán közel 100,000 ú| tagot nyert meg az intenzív egyházepitő munkának. Oly hatalmas szám ez, a mely megoszolva is jelentékeny erősödést, szaporulatot jelent az egyes evangéliumi egyházakra nézve. Mert tudnunk kell, hogy az amerikai egyházak fentartó és legáldozatkészebb tagjai a különböző keresztyén ifjúsági egyesületek köréből kerülnek ki, hol, — hogy úgy mondjam — trainirozzák az ifjakat a valódi ker. élet megismerésére és folytatására. Pennsylvaniában a Christian Endeavour egyesületnek 5000 fiókja működik, s a statisztika azt mutatja, hogy ebben az államban tartozik a lakosság legnagyobb hányada az egyhazakhoz; sőt az is elismert dolog, hogy az egyházak céljaira épen ebben az államban áldoznak a legtöbbet. Newvork államban 4000, Ohio és Illinoisban 3—3000, Indiana, Ontarióban 2—2000, Jova, Michiganban 1500 — 1500 fiókja van a Chr. Endeavour egyesületnek. * * * A ki az evangéliumnak, bizonyára nem emberi erőtől származó, hanem isteni hatalomtól segített diadalait figyelemmel kiséri. örömmel vett arról tudomást, hogy ezek a keresztyén ifjúsági egyesületek bemenetelt találtak már a zárkózott orosz birodalomba is, melynek népe annyi évszázadok óta el volt mestersegesen zárva az evangéliumi szabadság, és felvilágosodottság éltető levegőjétől. Ugy Londonból, mint az Éjszakamerikai Egyesült Államokból folytonosan tétettek kísérletek az iranyban, hogy a ker. ifjúsági egyesületek számára termő lalajt szerezzenek a nagy Oroszbirodalomban is. Évtizedek kitartó munkássága végre is azt eredményezte, hogy ma már a nagy Oroszbirodalom kapui is nyilvák az evangeliumi munkásság előtt. S mikor ezt az örvendetes tényt az ev. ifj. világszövetség titkára Mr. John W. Baer bejelentette a mult évi nagygyűlésnek Detroit városában, a kitörő öröm és az Isten iránt való hála el nem leplezhető érzelmei vettek erőt az óriás gyülekezeten. Most már el lehet mondani, hogy a »Keresztyén törekvés* nevet viselő egyesület működése kiterjed mind az öt világrész művelt népeire. A britt angol biro dalomban 7.000fiókja van az egyesületnek, mely — épen mikor e sorokat irom — tartja a müveit ker. világ feszült érdeklődése közepette évi nagygyűlését London