Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1900 (43. évfolyam, 1-52. szám)

1900-09-02 / 35. szám

ről s tettek jelentést a külföldi delegátusok. Amerikában ma van 43,2(52 egyesülete a mozgalomnak; Angliaban körülijeiül 7000, s átugorva a müveit országokat, Indiá­ban 459, Chinában 148 egyesület. Sorban állottak fel Németország. Franciaország, Spanyolország. Svájc, Svéd­ország, az Egyesült Államok. Natál, Fokföld, Transvál, Ausztralia, Egyptom, India, Uj-Zeland delegátusai és tették meg örvendetes jelentéseiket. Mindenütt élet, keresztyén tevékenység, még a nemrég egészen vad földrészeken is; — hát a mi, nemsokára ezer éves keresztyén hazánkban történik e valami? Úgy látszik, édes kevés, mert a ma­gyar Chr. Endeavourról bizony nem tett jelentést senki. A kedd délután és este szintén gyűlésekkel volt kitöltve, a melyeken a keresztyén mértékletességről, a keresztyén erőknek és elveknek a polgári életben, a köz­ségek igazgatásában is érvényesítéséről beszéltek. Külö­nösen fortos az utóbbi téma, mert világosan mutatja, hogy a Chr. Endeavour éreztetni kívánja az evangelium erejét minden téren, meg ott is, a hol ma hire sincs az igaz keresztyén szellemnek, legfölebo a felekezeti elfogultság­nak és részrehajlásnak. Július 18-kával utolsó napját érte el a kongresszus Ezt a napot különösen az egyes egyházak képviselőinek üdvözlő szavai tették nagyföntosságúvá. J. G. Greenbough a baptista, H. Price Hughes a wesleyanus, a londoni püspök az angol hivatalos egyház, dr. Purker a kongre­gacionálista, William Wattson a presbiteriánus egyház részerői üdvözölték a kongresszust és fejezték ki iránta egyházaik szimpátiáját. A fő ülésen kivül egész nap tar­toltak még a részleges ülések, a melyeken igaz keresz­tyén szeretettel mondottak búcsút egymásnak a delegátu­sok, hogy megtelvén leiekkel és szent elhatározásokkal, visszatérjenek hazájukba, munkálkodni híven az Ur sző­lejeben. Isten adjon áldást a jó munkára. Rövid tudósításunk csak igen halvány képét adhatja a kongresszusnak, de két dolog világosan kitűnik belőle, s épen ez a kettő fontos reánk, protestánsokra nézve. Az egyik az, hogy bár a római katholicizmus a pro­testantizmus belső ürességét, erőtelenségét, önmagában való felbomlását és meghasonlását hirdeti és megtagadja tőle a világot átalakító és vezérlő képességet, — ime a valódi evangeliomi protestantizmus telve van erővel, képességgel, lelkesedéssel és a legmagasztosabb célokat nemcsak kitűzni tudja, de megtalálja a helyes eszközö­ket is azok elérésere. Ennek céljai és eszközei a valóban szentek. Célja nem a butításon felépült uralkodás, nem a sötétség terjesztése és a vallás örve alatt a világ kizsák­mányolása, hanem épen ellenkezőleg: a felvilágosítás, a megvilágosítás, az Isten országa munkálása, az emberi­ség nagy problémainak szeretettel megoldása, a béke és boldogság terjesztése. S eszközei ép oly szentek, mint cél.jai. Nem az erőszak, a türelmetlenség, a butítás, hanem a tiszta evangeliom erőinek beoltása a gyakorlati életbe. Világosság, igazság, szeretet, hamisítatlan evangelium, — ezek lehetnek a világ átalakítói, — s ezeknek birtokában egyedül csak az a protestantizmus van, a melynek belső feloszlását jövendölgetik ellenségei. Az evangeliomi pro­testantizmus nem holt, megcsontosodott tiltakozás, hanem élet, hatás, ujjászülő hatalom, — ezt demonstrálta két­ségbevonhatatlanul e kongresszus is, és épen ebben van egyik nagy jelentősége. A másik dolog, a mit demonstrált, nem kevésbé fontos és a jövő diadalának záloga. Folyton felhangzik ellenünk a vad, hogy megrontottuk az egyház egységét és magunk között is csak örökös meghasonlásban elünk, íme a londoni Chr. Endeavour kongresszus ép az ellen­kezőt bizonyítja. Mizonyitja, hogy a felekezeti széttagolt­ság dacára is az evangeliumi protestantizmus az egy fő dologban: az Isten országa munkálásában egységes és szolidáris. Ez az egység és szolidaritás évről-évre mind határozottabban fejeződik ki, s ebben tűnik fel a protes­tantizmusnak az az ereje es hatalma, a mely meg fogja győzni a világot. A közös nagy célok munkálásában le­omlanak a felekezeti választófalak és a protestantizmus, mint az üdvözítő egységes, igaz egyhaza emelkedik ki. Ez az igazi egy akol és egy pásztor, a mit a pápistaság hangoztat, követel, de megvalósítani nem tud soha. A protestantizmusban meg fog valósulni; megvalósítandja azt a közös alapot képező Krisztus ereje, szelleme és szere­tete. (H. 1.) * * * Tudósításunk megírásakor kaptuk, épen Christian Endeavourről szóló alábbi közleményt. Örömmel közöljük, annyival is inkább, mivel tuuósításunkat érdekesen ki­egészíti. Az úgynevezett Christian Endeavour keresztyén ifjú­sági egyesület mult évi működése valóban nagyszerű eredményekkel számol be, a melyek kell, hogy érdekel­jenek minden embert, a ki csak fogékonysággal bir Isten országa előbbvitelének szent ügye iránt. Az egyesület Amerikában a mult év folyamán közel 100,000 ú| tagot nyert meg az intenzív egyházepitő munkának. Oly ha­talmas szám ez, a mely megoszolva is jelentékeny erő­södést, szaporulatot jelent az egyes evangéliumi egyhá­zakra nézve. Mert tudnunk kell, hogy az amerikai egyházak fentartó és legáldozatkészebb tagjai a különböző keresz­tyén ifjúsági egyesületek köréből kerülnek ki, hol, — hogy úgy mondjam — trainirozzák az ifjakat a valódi ker. élet megismerésére és folytatására. Pennsylvaniában a Christian Endeavour egyesületnek 5000 fiókja működik, s a statisztika azt mutatja, hogy ebben az államban tar­tozik a lakosság legnagyobb hányada az egyhazakhoz; sőt az is elismert dolog, hogy az egyházak céljaira épen ebben az államban áldoznak a legtöbbet. Newvork állam­ban 4000, Ohio és Illinoisban 3—3000, Indiana, Onta­rióban 2—2000, Jova, Michiganban 1500 — 1500 fiókja van a Chr. Endeavour egyesületnek. * * * A ki az evangéliumnak, bizonyára nem emberi erőtől származó, hanem isteni hatalomtól segített diada­lait figyelemmel kiséri. örömmel vett arról tudomást, hogy ezek a keresztyén ifjúsági egyesületek bemenetelt találtak már a zárkózott orosz birodalomba is, melynek népe annyi évszázadok óta el volt mestersegesen zárva az evangéliumi szabadság, és felvilágosodottság éltető leve­gőjétől. Ugy Londonból, mint az Éjszakamerikai Egyesült Államokból folytonosan tétettek kísérletek az iranyban, hogy a ker. ifjúsági egyesületek számára termő lalajt szerezzenek a nagy Oroszbirodalomban is. Évtizedek kitartó munkássága végre is azt eredményezte, hogy ma már a nagy Oroszbirodalom kapui is nyilvák az evan­geliumi munkásság előtt. S mikor ezt az örvendetes tényt az ev. ifj. világszövetség titkára Mr. John W. Baer be­jelentette a mult évi nagygyűlésnek Detroit városában, a kitörő öröm és az Isten iránt való hála el nem leplez­hető érzelmei vettek erőt az óriás gyülekezeten. Most már el lehet mondani, hogy a »Keresztyén törekvés* nevet viselő egyesület működése kiterjed mind az öt világrész művelt népeire. A britt angol biro dalomban 7.000fiókja van az egyesületnek, mely — épen mikor e sorokat irom — tartja a müveit ker. világ feszült érdeklődése közepette évi nagygyűlését London

Next

/
Oldalképek
Tartalom