Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1900 (43. évfolyam, 1-52. szám)

1900-09-02 / 35. szám

PROTESTÁNS EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP. Szerkesztősig': IX. kerület, Kálvin-tér 7. szám, hová a kéziratok cimzendök. Kiatid-liivatal : llornyánszky Viktor könyvkereskedése (Akadémia bérháza , hová az plöfiz. és hirdet, dijak intézendök. Felelős szerkesztő és laptulajdonos : SZŐTS FARKAS. Kiadja: HORNYÁNSZKY VIKTOR. Megjelenik rniudeu vasárnap. Előfizetési Ara : Félévre: 9 kor.; egész évre: 18 korona. Egyes szám ára 40 fii. Iskola év kezdetén. Még csak pár nap és felnyílnak iskoláink kapui,hogy belogadják a nyüzsgő ifjúságot, a jövendő reménységét. Sok ezeren szakadnak el a szülőföldtől, a boldog családi hajléktól, s nyomukban annyi édes reménység, annyi gond és aggodalom halad. Mit hoz a jövendő? Lesz-e ember a fiúból; nemes lelkű nő a leányból? Megnyerendik-e az aggódó szülők fáradozásaik, áldozataik édes jutalmát egykoron? Lesz e gyümölcs a fakadó bimbókból, a nyiló virágokból? — Nő-e erőteljes, okos, lelkében tiszta, hazáját és vallását szerető generáció a tudományok és ismeretek csarnokaiba sereglő ifjúságból? — Ezt kérdezi soksok ezer szülő; ezt kérdezi a magyar haza, s ezt kérdezik az egyházak is, kiknek oly nagy szükségük hű, öntuclalos, szerető és áldozatkész munkásokra Ezekre a komoly kérdésekre a jövendő fogja megadni a feleletet; de hogy az a felelet milyen legyen : örvendetes vagy elszomorító, az nem a vaksors játékától, hanem mi magunktó) függ, a kiknek gondjaira a mai serdülő nemzedék nevelése bízatott. A jövendő fejlődés alapjait mi magunk rakjuk le, és a mint lerakjuk : jól vagy roszul, — a szerint fog az azokon felépült eredmény is áldássá vagy átokká változni az utánunk következő nemzedékben. A felelősség eme tudata általában is kényszerítőleg parancsolja, hogy mielőtt a munkához hozzáfognánk, jöjjünk tisztába : mit akarunk és hogyan akarjuk azt? — de kényszerítőleg parancsolja azt különösen is egyházi és felekezetközi viszonyaink mai állapota, s az a viszony, a melyben felekezeti iskoláinknak nemcsak általában a tanítás és a nevelés végcéljaival, hanem specialiter magával az egyházzal ós annak jólétével, a dolog természetéből kifolyólag állaniok kell. Iskoláinkat nemcsak a tudomány és a felvilágosodás terjesztésének vágya hozta létre, hanem az a speciális egyházi érdek is, hogy azokban az egyház tanait értő, annak szelleméből táplálkozó, azt szerető s érette bármi áldozatra is kész nemzedék növekedjék. Ez fejeződik ki abban a hagyományos elvben, hogy az iskolák az egyház veteményes kertjei és mindenestől az egyház testéhez tartoznak. S ez egészen természetes is, mert hiszen egyházunknak nemcsak a tudományok és ismeretek terjedésében, hanem hű egyháztagok nyerésében is meg kell találnia a kárpótlást azokért a roppant áldozatokért, a melyeket iskolái fentartására hozott a múltban és hoz a jelenben. S a felekezeti iskoláink alapíttatásából feltűnő emez elv nemcsak a letűnt koré; kell, hogy elve, irányítója legyen a mai kornak is. Mert ha a múltban szüksége volt az egyháznak olyan tagokra, a kik nem szégyelték a Krisztus evangéliomát, de vallást mertek ós tudtak tenni hitökről, — a kik nem riadtak vissza, hogy vérök és életök árán is bizonyságot tegyenek az igazságról, — a kik tiszta életök és áldozatkészségük által mutatták meg, hogy él lelkűkben a Krisztusnak újra felgyújtott evangelioma : ugy ma nem kevésbé van szükség ilyenekre. Ma nem indítanak ugyan ellenünk véres üldözéseket, nem hurcolnak bennünket gályákra, — de az a szellem, mely ezeket cselekedte, él és hat ma is, s ha megváltoztatott taktikával is, de most is csak arra törekszik, hogy eloltsa az evangéliom fáklyáját e hazában. Öntudatos, hű, bátor és áldozatra kész tagokra van szüksége ma is protestáns anyaszentegyházunknak, — ós ilyenek képzésében, a templom ós a lelki gondozás mellett fő faktoroknak azoknak az iskoláknak kell lenniök, a melyeket az egyház teremtett és tart fenn óriási áldozatok árán. De ilyen faktorok-e ma iskoláink? A ki azok újabbkori szellemét és irányzatát figyelemmel kisérte, sajnálattal kénytelen konstatálni, hogy a kor általános szelleme sok tekintőiben kivetkőztette őket régi, egyházias jellegük-