Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1900 (43. évfolyam, 1-52. szám)

1900-08-12 / 32. szám

szerét. Én, — a mint már fentebb is kijelentettem — ezt a rendszert sem tartom alkalmasnak. Nem tartom, mert kisebb veszedelmeket okoz ugyan, mint az előbbi, de mégis veszedelmes. A társításnak két módja lehet: vagy a tanácsolt és ajánlott, vagy a kényszerített. A tanácsolt és ajánlott társításba még inkább bele tudnék menni; mert ha a gyülekezetek saját önszántukból adják fel önállóságukat : a társítással járó veszedelmek egy része nem forog fenn. Csakhogy, ismerve a felső-baranyai gyülekezetek szellemét, ily módon a társítás sohasem volna keresztül vihető. Az önállósághoz való, részint tiszta egyháziasságból, részint hiúságból való ragaszkodás útját vágja ennek. Maradna tehát a Morvay-Lutár ajánlotta imperativ csoportosítás. Ezzel azonban, meggyőződésem szerint, többet rontanánk, mint építenénk. Legelső sorban is, nekem az a meggyőződésem, hogy nekünk protestáns keresztyéneknek nem arra kell törekednünk, hogy meglevő anyaegyházainkat apaszszuk és visszalökjük egy részüket a filia, vagy a társ-egyházság vegetációjába; sőt ellenkezőleg az volna jó, ha minél több helyen gyújthatnánk fel az istenimádás evangéliumi oltárait. Minden egyes templom, minden egyes katedra új meg új fókusza az evangélium erejének és melegének, épen azért azok számát nem apasztani, hanem szaporítani kellene. A nagy folyókat és folyamokat, a melyek a terhes gályákat is elhordják hátukon, a kicsiny folyócskák és patakocskák vizei képezik és táplálják. Tömd el ezeknek forrásait, és elapad a hatalmas folyó. Igy van ez az egyházi életben is. A közegyház a maga létét, fennállását, tápláltatását az egyes, bármily kicsinyke gyülekezeteknek köszöni. Vedd el ezek önállóságát ; oltsd el templomaikban az evangélium fáklyáját, — és magát a közegyházat fosztottad meg éltető forrásaitól. Általános evangéliumi és protestáns szempontból sem helyeslem tehát az erőszakos társítás eszméjét; de nem helyeselhetem mint magyar református ember sem. Nekünk, épen a mai kritikus időben, a mikor pápistaság, szekták és ellenséges társadalmi eszmék ostromolnak bennünket mindenfelől: nem szabad önálló gyülekezeteink számát csökkentenünk és ezzel fogyasztanunk az evangélium hirdetésének helyeit; sőt ellenkezőleg: módokat és alkalmakat kell keresnünk, hogy hirdessük az igét még a házak fedeléről is és az evangéliumi lelki gondozás fegyvereivel minél inkább megvédelmezzük híveinket minden támadás és minden csábítás ellen. »A jó alkalmatosságot áron is megvegyétek* — mondja az Irás, és mi nem hogy áron is megvennénk, de még eladnánk a meglevőket is?! Nem, ezt nem szabad tennünk sem általános keresztyén, sem magyar protestáns és református szempontból. De ezeken az általános szempontokon kivül vannak különösebb szempontok is, a melyek szintén ellene mondanak az imperativ társításnak. Ezekről a külön szempontokról és a kerdésnek szerintem helyes megoldásáról majd legközelebb. (Folyt, köv.) Hamar István. KÜLFÖLD. Külföldi szemle. Hase Károlynak, a jénai egyetem egykori illusztris prot. egyháztörténetirójának életrajza jelent meg a minap Bürkner R. lelkész tollából. Augusztus 25-ikén tudvalevőleg 100 éve lesz annak, hogy a thüringai steinbachi paplakon világot látott Hase Karoly. Az életrajz méltó e nagy tudósunkhoz. Egyháztörténete és főleg polemikaja máig is dísze, sőt klasszikus terméke az újabb prot. irodalomnak. Az a finom elökelőseg. mely Hase tanári egyéniségét jellemezte, s az az eszlhetikai csin és ízlés, melv müvein végig vonul, Bürkner művében is a legteljesebb mértékben kifejezésre jutott. Egy »német professzorinak ideális jellemképével van itt dolgunk, ki ritka hatással volt ezerre meg ezerre menő tanítványaira. Addig is, mig megfelelő helyen részletesebben is ismertetnők, felhívjuk Hase igen nagy számú régebbi és újabbi magyar tanítványainak figyelmét a róla szóló életrajz megjelenésére A mű a lipcsei Breitkopf és Hartel-féle cégnél jelent meg s 3 márkáért kapható. Meg vagyunk győződve, hogy a Hase egyéniségéről és irói munkásságáról szóló e mesteri jellemzéseket minálunk is kedvezően fogják fogadni. Ketnpis Tamás »De imitatione Christi* c., misztikus jellegű s máig is igen becses müve az egyházi irodalomnak az a terméke, mely a biblia után, a könyvnyomtatás óta legtöbb kiadást ért. Magyarra is Pázmány P. óta többször átültették. Legjobb tudományos kiadása, a »Chr. W.« közlései szerint. Hindié hamburgi főlelkésztől való, s második kiadásában Berlinben 1891-ben jelent meg. Legjobb német fordítása r. kath. részről Sailer püspöktől, prot. részről a nagyhírű Arnd-tói való, kit aztán újabban Gossner, a kiilmisszió megindítója és Bethmann-Bolhveg is követtek. Érdekes az összehasonlítás a régebbi és újabbi r. kath. és prot. fordítások között, s méltó arra, hogy komolyabb tanulmányozás tárgyává is tétessék. A Kempis Tamásról szóló irodalom az Assisi szent Ferencről szólóval egyetemben máig is a legmélyebb és a legkomolyabb szellemek legbensőbb érdeklődésének a tárgya. Kétségtelenül mindkettő a legfényesebb csillaga a középkor vallásosságának. A németországi luth. *Gotteskasten<, mely tudvalevőleg íünlce brémai lelkész és nagynevű egyházi iró szerető gondoskodásának a tárgya, s a Gusztáv-Adolfegyesület mintájára alakult, de igen gyakran azzal ellentétben is működik, — a minap közzétett jelentése szerint az elmúlt évben 93,958 márkát vett be, s ez összegből tisztán luth. felekezeti jellegű szegényebb egyházközségeket és iskolát segélyezett. Évi bevételéhez a bajor, elszász, hamburgi, hannoverai, szászországi és mecklenburgi luth. egyházközségek járultak a legnagyobb adományokkal. A jelentés az évi bevételek örvendetes szaporodásáról tesz említést, a mit, főleg Szászországban, az osztrák »Los von Rom* mozgalom terjedésének lehet tulajdonítani. Az ev. lutheri tartományegyházak s a diaszpóra egyházközségei ritka buzgóságot és áldozatkészséget fejtenek ki a »Gotteskasten* ügye mellett. Bennünket is annyiban érdekel, hogy, a Gusztáv-Adolf-egylet lipcsei főegylete mellett, évről-évre egy magyar ev. theológust is részesít ösztöndíjban a rostocki egyetemen. A németországi pápás katholikusok ez évi nagy gyülésöket szept. 2—6. napjain Bonn egyetemi városában fogják megtartani. »Az új század hajnalán — igy hangzik a felhívás — illik mihozzánk hithű katolikusokhoz, hogy a világ Megváltójának bemutassuk rna és minden-64