Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1900 (43. évfolyam, 1-52. szám)

1900-08-05 / 31. szám

százada utántól a vegyes presbitériummal; ott pedig, a hol nem ilyenek voltak a körülmények, s ha a lelkész elég erős volt, ő maga is élt a lelki fegyverekkel, sőt néhol a testi büntetést is végrehajtatta a községi elöljáróság által; de a hol a körülmények azt nem tanácsolták: még az egyházkövetés végrehajtását is a felettes megyei hatóságoktól kérte ki. annál inkább a pénzbírság alkalmazását. Ez igy mehetett egész a budai zsinatig, mikor a büntetéseknek csak egy része maradt meg az egyház kezében: az úrvacsorától való eltiltás és az egyházkövetésnek némi maradványa; a többi büntetésnél ellenben a zsinat az egyházakat egyenesen a politikai hatóság hatalmának igénybe vételére utasította, a mint ez a budai kánonokból határozottan előtűnik. Mely vétkekre terjedt ki a fegyelmezés ? Mielőtt a liturgialis rész tárgyalására áttérnénk, egy kérdést kell még röviden megvizsgálnunk : mely hibákra, vétkekre terjedt ki a fegyelem ? Más szóval, melyek azon leggyakrabban előforduló kihágások, vétkek, melyeket fegyelemmel kell javítani, büntetéssel kell megtorolni ? E kérdést szükségtelennek látnók ugyan felvetni akkor, midőn tudjuk, hogy a régi kor nagyon komoly és szigorú erkölcsi elveket hirdetvén, semmit sem haygott figyelmen kivül, a mi a ker. ember életéről alkotott tiszta eszményi felfogásba beleütközött; de mert valamely kor törvényei híven visszatükrözik azon kor embereinek erkölcsiségét, a fenti kérdést már ezért sem lesz érdektelen felvetnünk. Ha a kezünk alatti kánonokban és egyházi jegyző könyvekben végignézünk, ugy látjuk, hogy legkevesebbszer jőnek elő azon szabályok és intézkedések, melyek a külső vallásossággal vannak összefüggésben, mint a minők: a templom elhanyagolása, az ige megvetése, a sakramentomok megutálása. Ezekről is szólnak ugyan a kanonok, sőt a jegyzőkönyvekben eseteket is látunk, panaszokat is olvasunk, melyek itt-ott ezek ellen orvoslatot kérnek, — de az ily hibák mégis légritkábbak. Gvakrabbak már azon panaszok, melyek a belső hivatalnok fizetésének hanyag beszolgáltatásáról, elvonásáról, a hívek áldozatkészségének hiányáról, szükkeblüségéről szólanak. Nem kevés azon esetek száma sem, melyek a belső hivatalnokok tekintélyén ejtett sérelemmel, az ő kisebbftésökkel állanak összefüggésben ; s erre különösen kedvező és széles kaput nyitott a papmarasztás gyalázatos rendszere, melynek előállását és történetét nem volna érrdektelen egy külön tanulmány keretében tárgyalni. Mindenesetre mégis legszembetűnőbb azoknak az intézkedéseknek a nagy száma, melyek az érzékiség körébe tartoznak. Egyházi jegyzőkönyveink telve vannak oly esetekkel, melyekben részegeskedök, paráznák, házasságtörők ellen és hűtlen elhagyás miatt kell Ítéletet hozni. A Kis Áron altal közölt szatmári egyházmegyei jegyzökönyvek szerint csak egy parcialis gyűlésén 20-nal több házassági elválást kellett tárgyalni. A kecskeméti anyakönyvi feljegyzésekben legszámosabhak azok a vádak, a melyek házasságtörés, paráznalkodas miatt emeltetnek. Fejes István nyilatkozata szerint (s.-a.-újhelyi egyház történetében) a fegyelmi Ítéletek jó részét ilyenek foglalják el. E pár példát csak közvetlen bizonyítékul hoztuk fel: az egyházi jegyzőkönyvek bővebb vizsgálata ugyan erre szolgáltát tanúsagot. Nem kevés tért töltenek be azon panaszok és Ítéletek, melyek komolyabb vétkekre, minők a tolvajlások, s a gyilkosságokra és más borzasztó bűnökre tartoznak. Ázt mondanunk sem kell, hogy oly bűnök után, melyeket a mai kor felfogása bűnöknek sem tart. minők a tánc, az öltözködés, az egyház árgus szemekkel kutat, s ezeket is szigorúan bünteti. Ezzel tehát hézagosan, röviden és erőtelen hangon megfeleltünk volna azon felvetett kérdésekre, hogy 1-ször: a magyarországi ev. ref egyházban mik voltak a fegyelem eszközei? — a mely részben, úgy gondoljuk, felvilágosítást adtunk azoknak, a kik az utóbbi időkben különböző egyházi lapokban merész hangon hirdették, hogy az ev. ref egyház sohasem ismert és használt a fegyelemben egyéb fegyvereket az intésen, feddésen és kirekesztésen kivül: 2-szor: hogy kik gyakoroltak a fegyelmet, kiknek kezében voltak letéve a fegyelmi eszközök? és 8 szor: mely vétkeket és hibákat fegyelmeztek különösen? Láttuk tehát, hogy a mint a genfi fegyelem messze eltért az Institúcióban foglalt tiszta elvektől, — épen úgy volt ez a magyarországi ev. ref. egyházban is. Mielőtt annak az okait vizsgálnék, hogy a budai kánonok miért terelték az elfajult fegyelmet vissza ismét a tisztább területre, — mit egy végső szakaszban fogunk tárgyalni, — ez előtt egy más kérdést kell még fontolóra vennünk, azt, hogy a liturgikus könyvek nyomán minő történeti fejlődésen ment keresztül a fegyelemnek azon neme, mely az egyházi liturgiához tartozott, s minő a liturgiái irók állás-pontja? Néhány liturgiái iró tana s a gyakorlati eljárás. Az ágendás könyvek közül Samorjai János foglalkozik elsőben az egyházi fegyelemmel, 1636-ban Lőcsén kiadott ily cimű munkájában: »Az Helvéciái valláson levő ekklézsiáknak vallási ceremoniájokról és rendtartásokról való könyvecske, az együgyűeknek rövid tanításokra közakaratból írattatott Samorjai János halászi prédikátor által.* Három nagy részben (XX—XXIII) tárgyalja az egyházi fegyelem kérdését. Müve, mint a melyben széles tért enged a fegyelmi elvek tárgyalásának, s mint a melyben a kitiltásnak és bevételnek formája is benfoglaltatik, mint a kor elvi álláspontjára és a kitiltás-bevétel rendire érdekesen világot vető, — rendkívül becses. Ha elvi álláspontjának fejtegetéseit figyelemmel kisérjük, itt is mintha Kálvinnak az Institúcióban hangoztatott szavait hallanók. — Kisérjük azért figyelemmel e fejte getést. Samorjai álláspontja az, hogy az egyház nem engedheti, hogy ő latrok barlangjának láttassék lenni; azért a rühes juhokat el kell választani az egészségesektől, nehogy a többiek is megvesztegettessenek. Ilyenek pedig az eretnekek, a hamis tudományok vallói, továbbá az Isten ellen káromkodók, a Szentlélek ellen hazudók s egyéb féle bűnökben élők, tehát gyilkosok, paráznák, bálványimádók, ördögűzők. Ezeket el kell tiltani a templomtól, az Istenfélő keresztyének társaságától és a szentségektől ; de nem örök időre, hanem csak mig megjobbulásuknak jelét adják. E hatalmat pedig az egyház, mint Istentől neki adottat gyakorolja. Jézusnak eme szavai szerint: »Valamit megkötöztök a földön, az égben is meg lesz kötve * A kitiltást azonban nem alkalmazza az egyház azonnal, hanem megelőzi azt az intés, feddés, melyet a »megrögzött erkölcsű vén emberekkel kell gyakorolni.* mely alkalommal, főképen a kitiltáskor »úg} a tanitó. mint a gyülekezet nagy szomorúságba és siránkozásba foglalja magát.* A kitiltottál együtt társalkodni, együtt inni, enni, velők egy házban lenni, azoknak még (ísak köszönni sem volt szabad; mert a kik ezeket fipvehnen kivül hagyják, velők egyenlő bűnösöknek tekintetnek: »faciens et consentiens pari poena puniuntur.* S e büntetéssel nem magán boszu kielégítése végett kell élni,