Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1900 (43. évfolyam, 1-52. szám)

1900-08-05 / 31. szám

STÁN EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP. Szerkesztőség : IX. kerület, Kálvin-tér 7. szám, hová a kéziratok cimzendök. Kiadó-hivatal : Uornyánszkt/ Viktor könyvkereskedése (Akadémia oérháza), hová az elöfiz. és hirdet, dijak intézendök. Felelős szerkesztő és laptulajdonos : SZŐTS FARKAS. Kiadja: HORNYÁNSZKY VIKTOR. Megjelenik minden vasárnap. Eltítizetlsi ára : Félévre : 9 kor. ; egész évre : 18 korona. Egyes szám ára 40 fii. »Jöjjön el a te országod!® Még alig ocsúdott fel a világ abból a megdöbbenésből, a melybe a mi szeretett királynénk orgyilkos megöletése ejtette, s ime már ismét rettenetes király-gyilkosságról hozott hirt a távíró. Olaszország királyát, Umbertót, három revolverlövéssel megölte Monzában egy olasz anarkista, Gaetano Bressi. A hova csak elhatott az aljas merénylet híre, mindenütt megrázta a lelkeket, rémületet keltve és rettenetes boszút követelve, mind maga a gyilkos, mind az összes anarkisták ellen. A világ bajai és bűnei iránt különben érzéketlen társadalom megremeg minden idegében, félve a rettenetes sorstól, mely reá is elkövetkezhet; majd némileg felocsúdva, védekezni igyekszik és a legszigorúbb eszközöket szeretné alkalmazni az ellene törőkkel szemben. Egy-egy ily elvetemült merénylet feltárja a rettenetes sebet, mely ott rágódik a mai modern társadalom kebelében; a megrettenés első pillanatában keresik és ajánlják is az orvosszereket, még pedig a tűzzel-vassal kiirtást, — azután pedig elhallgat újra minden. Sem a radikális gyógyítás nem következik be, sem a megfelelő orvosság nem alkalmaztatik, — legfelebb egy kis haszontalan flastrom kerül a mérges sebre és a világ halad gondatlanul újra a maga útján, mignem egy újabb erupció meg nem győzi a felől, hogy sebét épen nem gyógyította meg, csupán önmagát ámította el. A mostani napokban hallunk újra bőven beszélni a modern társadalom egyik legrettenetesebb betegségéről, az anarkizmusról ; halljuk a megrettentek boszút, kiirtást követelő jajkiáltását ; — de vájjon ér-e valamit e beszéd, — használ-e boszú kiáltása? Úgy, a mint e beszéd és e kiáltás hangzik: semmit, épen semmit. Merő beszéd, véres boszú modern társadalmunk nagy betegségeit meg nem gyógyítja és az anarkizmust ki nem pusztítja soha. Mélyebbreható vizs gálódás kell ehhez, nem puszta beszéd ; — megfelelőbb orvosság, mint a puszta véres megtorlás. Kétségtelen dolog, hogy modern társadalmunk sok, nehéz sebtől vérzik. Mint a tenger felülete derült napon sima és szépen tükröződő, ele mélyében ott meredeznek a rajta gyanútlanul haladó hajókat összetöréssel fenyegető sziklák ós ott leselkednek éhes szörnyetegei, — ilyen a mi mai modern társadalmi életünk is. A gondtalan, könnyelmű vidámságnak a napja süt reá; felülete oly sima és szépen tükröződő, de mélyében ott vannak a rettenetes sebek, melyek emésztik folyton; — ott a bűnnek és gonosz ságnak éhes szörnyetegei, fel-fel ütve fejőket s áldozatul ragadva szegényt és gazdagot, alacsony sorsban élőket ós királyi széken ülőket egyaránt. Nem mondhatnánk, hogy a világ nem tudja maga felől, hogy arca rózsái csak a kendőzés eredményei, s hogy belsejében vészes bajok emésztődnek. Tudja ezt jól, de mai általános könnyelmű jellemének megfelelőleg részint nem törődik vele, — részint pedig, másik általános jelleméből, a felületességből kifolyólag, a mikor orvosolni akarná is magát, nem abban keresi betegsége okát és gyógyítását, a miben valóban kellene. íme, itt áll előttünk a maga rettenetességében az anarkizmus. Tőrt fen, fegyvert tölt, dinamitot gyárt a modern társadalom ellen, s a világ egy része mitsem törődik vele, a másik része pedig csak vérengző vadállatokat lát az ellene törőkben, a kikkel szemben nem tud mást ajánlani, mint a véres megtorlást. De nemcsak az anarkizmussal áll így a dolog. így van ez minden egyéb sebeivel a modern társadalomnak. Gondatlan, könnyelmű közöny és sarlatán felü letesség áll velők szemben mindenütt Valóban, itt volna már az ideje, hogy társadalmunk magához térjen és bajai igaz felismerésére és alapos gyógyítására törekedjék 61