Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1900 (43. évfolyam, 1-52. szám)

1900-07-29 / 30. szám

ről; meg fog hasonlani önmagával, a világgal, Istenével, el fog zülleni. De ha eljön hozzá a Krisztus, ha megis­merkedik az ö életével, ha a Krisztus lelke lesz életének vezérévé, akkor ez az ember nem fog elbukni, hanem győzedelmeskedni fog a kísérteteken és üj életre kél. Igen, ha annak az embernek a szemei megnyílnak; ha megtudja, hogy Jézus is szegény volt, szegény viszonyok között jött a világra, szegény viszonyok közt élt, szegény viszonyok közt halt meg; ha megtudja, hogy Jézust is mellőzték, lenézték, megvetették a gazdagok, hatalmasok és előkelők ; hogy ő is egyedül állt a világban, hogy szi­vének forró vágyai, lelkének magas eszméi szinte nem találtak visszhangra az embereknél, ... s ha azután megtudja, hogy ez a Jézus mindamellett, sőt mindezek dacára férfiasan állotta meg helyét a világban, férfiasan viselte magát a kedvezőtlen viszonyok között; hogy a legnyomasztóbb körülmények között is hű maradt Istené­hez és önmagához s megőrzötte lelke tisztaságát, komoly­ságát és fenségét, — s ha ezután megtudja, hogy ez a rövidéletű, szegénységgel küzdő Jézus mégis több jót tett, több áldást hagyott maga után, mint azok a gazdagok, hatalmason mind, kik őt lenézték és megvetették : akkor ez a szegény ember megismeri, meggyőződik, hogy szá­mára is van út az élet kedvezőtlen viszonyain keresztül; út, melyen boldog lehet, melyen jó emberré s a társada­lomnak hasznos tagjává válhatik, kit, ha majd meghal, szinte könyezve és áldva fognak kisérni sírjába. És ha ez a szegény ember azután arra az útra lép, azon azután tántoríthatatlanul megmarad; ha azon az úton előre és föl­felé halad; azon az úton naponta harcol a bűn és kísér­tések ellen, s a jóban folytonosan erősbödik : akkor ez az ember új teremtménynyé lett. íme a keresztyénségnek a hatása a szegény emberen. Lássuk már most a keresztyénségnek hatását a gazdag emberen. Ott van egy gazdag ifjú, egy előkelő ifjú nő, ki jólétben és kényelemben nő fel s kire fényes jövő várakozik. Mit lát, mit hall e szerencsés viszonyok közt élő környezetében? Látja, hogy a gazda­gok körülötte hogyan élnek, mit csinálnak; hallja, hogy mit beszélnek. Tapasztalja, hogy ők a gazdagságot bál­ványozzák, a kiváló állást imádják ; látja, hogy ők az embert születése, ősei, vagyona szerint mérlegelik és becsülik. Hallja, látja, hogy ők a bűnt más szemmel nézik, ha hozzájok hasonló előkelő ember követte el, s másképen Ítélik meg, ha tőlük elütő, mélyen alattuk álló szegény ember követte el. Ha abban a gazdag ifjúban és előkelő hölgyben nemes sziv lakozik, akkor a pénznek ez imádása, az előkelő állás e bálványozása, az embe­reknek ez osztályozása egy ideig undorral fogja eltöl­teni ; de ha nem jön hozzá a Krisztus, ha vallásának megszentelő ereje nem jön segítségére, nem lesz támoga­tójává : akkor környezetének légkörét lassanként és öntu­datlanul magába fogja szívni; környezetének észjárását, életmódját, szokásait és előítéleteit magáévá fogja tenni. Érző szive lassanként megkérgesül; befészkeli abba magát n felfuvalkodottság, a gőg, dölyf; keble elfásul, kiég belőle minden nemesebb láng, s lelketlen pénzimádóvá, léha élvhajhászóvá leszen. De ha eljön hozzá a Krisztus, ha megismerkedik az ő életelvével, s ha ez az ő életelve lesz életének szabályozójává : akkor annak a gazdagnak szive nem fásul el, keble nem kietlenül el, hanem új, nemes életre kél. Igen, ha az a gazdag megismerkedik Jézussal, a ki szinte előkelő származású, királyi nemzetségből való volt; a ki szinte gazdag és hatalmas lehetett volna; a ki szinte mind azzal bírhatott, mindazt élvezhette volna, a mit a gazdagok bírtak, a mit ők élveztek, de a ki mind­ezekről lemondott, hogy lelkét a föld pora be ne szeny­nyezze, szivét a gazdagság lánca le ne nyűgözze; a ki a külső gazdagság és hatalom csábításain és hálóin sértet­lenül átment és azt, a mit az Isten lelkébe plántált, szep­lőtlenül megőrizte; aki önmagában hordozta azt a békes­séget, melyet a világ nem adhat, de el sem vehet ; a ki mind az embereket szivére ölelte; a ki senkit sem gyű­lölt, senkit meg nem vetett, senkitől nem irigyelt semmit; a ki a föld porában és küzdelmeiben mégis boldog volt, az eget hordozta szivében ... és ha azután ez a párat­lanul élt Jézus bűn nélküli szent életével, Isten és embe­rek iránti szeretetével és lelkének fenséges nyugalmával ama gazdag és előkelő embernek a szivét meghatja, lel­két megragadja s példájának követésére indítja, úgyhogy ez a gazdag és előkelő most szakít környezetével, annak észjárásával, életmódjával, szokásaival és előítéleteivel; ha elfordul a pénz imádásától, az emberek osztályozásától s hozzálát környezete sok bajai, visszásságainak orvoslá­sához, gyógyításához; ha helyzetének előnyére jobb álla­potokat teremt maga körül; ha a nemesítés és javítás e munkájában el nem lankad: akkor ez a gazdag is új­teremtménynyé lett. íme, a keresztyénségnek a hatása a gazdag emberen. Lássuk végre a keresztyénségnek hatását a bűnös emberen. Bárki legyen ez a bűnös, annyi bizonyos, hogy ő is mint ártatlan gyermek jött a világra; tiszta, szeplőtlen; lelket hozott magával; szivében isteni szikra élt és jóra­való hajlam. De ez az ember eltévedt, elbukott, vétkezett, bűnös lett ; útja lefelé vezet; az emberek már-már napi­rendre térnek felette, elveszettnek tartják; senki sem akar, senki sem tud rajta segíteni. Ha ehhez az emberhez nem jön el a Krisztus, ha a Jézus lelke, vallása nem jön se­gítségére, akkor számára nincs szabadulás: menthetetlenül elvész. De ha eljön hozzá a Krisztus; ha a Jézus lelke, vallása lesz támogatójává: akkor ez a bűnös is meg­menekül s új életre kél. Igen, ha ez a bűnös ember meg­ismerkedik Jézussal; ha megtudja, hogy őt szinte nagy kísértések, csábítások, bűnök környezték; hogy ő szinte minden nap harcolt e kisértetek és bűnök ellen; hogy ő mindennap, minden reggel, minden este Istenből merített erőt a bűn hálóinak széttépésére, s hogy ő e harcban mindig diadalmaskodott; ha megismerkedik a Jézus vallásával, a mely azt hirdeti, hogy az Isten vég­telen szeretet, örök irgalom, ki nem akarja a bűnösnek halálát, hanem hogy megtérjen; ki az embertől nem for­dul el soha, ki az embert nem hagyja el még akkor sem,

Next

/
Oldalképek
Tartalom