Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1900 (43. évfolyam, 1-52. szám)

1900-07-29 / 30. szám

mikor ez eltévedt; ki az embert még akkor is keresik utána megy, ha erkölcsileg elbukott s a világ felette már pálcát tört; — ha a bűnös ezt a könyörülő isteni irgalmat megismeri s azután tudatára jön annak, hogy az Isten javát akarja, vele van, elveszni nem hagyja; s ha a bűnös szivét ez az isteni irgalom végre meglágyítja, hogy benne felébredt a vágy ezen isteni irgalom iránt, s ha ez a vágy azután a bűnösnek többé nem hágy békét, nem hágy nyugalmat bűnei között, hanem folyton ösztönzi, folyton sarkalja, hogy a bűn ellen harcoljon, küzdjön: akkor ez a bűnös is új életre kelt, új teremtmény lett s megmenekült a kárhozattól. Ime a keresztyénségnek a hatása a bűnös emberen. K. Hallgatóim! De ha a keresztyénség ily nemesítő hatással van az emberekre, a szegényekre, gazdagokra, bűnösökre; ha abból annyi megszentelő erő, annyi lelki áldás sugárzik ki; ha az az embereket átalakítja, újjáteremti, a szennytől megtisztítja, a jóra acélozza és Isten fiaivá dicsőíti: akkor ezt a keresztyénséget ne nézzük le, ne viseltessünk iránta közönynyel; hanem ápoljuk és becsüljük azt; szeressük azt, mint a tanítványok, kik lelkesülten így kiáltottak fel: »Uram ! kihez mennénk ? hiszen örök életnek beszéde; vagyon te nálad*. Úgy legyen! Amen! Kassa. Csiskó János, ev. lelkész. KÜLFÖLD. Külföldi szemle. Az ev. szociális kongresszus június 6. s következő napjain tartotta Karlsruhe városában 11-ik évi nagygyűlését. Az ünnepi istentiszteleten, a melyen maga a bádeni nagyhercegnő is megjelent, Róm. 5 6. v. felett Bonhoff lipcsei lelkész prédikált. Az azt követő első és második napi nagygyűlésen többen, mint 700-an vettek részt. Különösen a papi és tanári körökből (p. o. Lehmann marburgi, Holtzmann strasszburgi, Brauer karlsruhei tanár) voltak többen jelen; sőt egy miniszter is végig hallgatta az érdekes és tanulságos ker. szociális fejtegetéseket. — Az első nagygyűlést Helbing karlsruhei prelátus imája nyitotta meg. Utana Nobbe tanácsos üdvözölte a kongresszus állami és egyházi képviselőit. A tavalyi kiéli kongresszusra utaló üdvözlet hangsúlyozta, hogy a vallásból eredő erkölcsi és szociális kötelességérzet s az az azzal kapcsolatos közösségérzet ápolása és fejlesztése egyik elsőrangú feladata a kongresszusnak a népélet körében, a miért is a szociális reformgondolatoknak ker. erkölcsi áthatására és átalakítására kell törekedni az egész vonalon. A kötelességérzetet s a szociálreform szükségességét kell ébren tartanunk a müveitek körében is, mi célból Jézus szellemében »békére és nem háborúságra* kell törekednünk. Az ev. szociális kongresszus »nem politikai akció*, hanem »az érzület s a cselekvőség közössége*, mely mint ilyen, a materializmussal szemben folytatott küzdelmében azt akarja, hogy »a keresztyén alapelvek nemcsak a személyes egyéni, hanem a társas szociális élet terén is érvényesüljenek s megmentő és megváltó isteni erőnek és hatalomnak bizonyuljanak*. — Az üdvözlések viszonzása u!an az első nagyobb előadásra került a sor, a melyet Baumgarten kiéli tanár tartott. »A népiskolából kikerült ifjúság vallásos, nemzeti és gazdasági neveléséről a népélet számára* címmel. A kérdést kevésbé a belmisszió vagy a kura pasztorális, mint inkább a népnevelés szempontjából tárgyalta, s nemzeti, gazdasági és pedagógiai tekintetből egyaránt igen sok üdvös reformjavaslatot foglalt magában. Igy kiterjeszkedett a vallásos oktatásra, a konfirmációra, a hazára és a históriára, az iskolára, a gazdaságra stb., mindenütt élesen megvonva a határokat a ker. szociálizmus s a szociáldemokrácia között. — Az ellenreferátumot, főleg gazdaságtani alapon Froeltzsch karlsruhei tanár adta meg, a ki helyesen hangsúlyozta, hogy a szociális kérdés megoldásában nem a rendőri, hanem a törvényes szempontok a mérvadók: hogy e tekintetben az egyháznak s az iskolának karöltve kell haladnia, s hogy végül kevesebb pesszimizmusra és több bátorságra, kevesebb rendőri intézkedésre és több vallásos egyházi nevelésre van szükségünk. A korszerű kérdéshez különben többen is szólottak. Igy Braun stuttgarti főegyházi tanácsos, s Soden berlini és Bein jénai tanár, kinek kínosan hatolt az a kijelentése, hogy »a német birodalomban ket millió fiúgyermek nevelés és tanítás nélkül van*. — Az első nap tárgyalásaihoz teljesen méltó volt a nagygyűlés második napja, a melyen Lehnaan hornbergi lelkésznek »A városi és falusi modern lakásszükség s annak óvószere* c. előadása és Liebrecht hannoverai tanácsosnak arra adott korreferátuma képezte a tanácskozás fő tárgyát. A tárgyilag rendkívül gazdag két előadás a modern gazdasági viszonyokban latja a lakásszükség legfőbb baját, s üdvös reformjavaslatokat ajánlott a baj lehető eloszlatására, vagy legalább is enyhítésére. A kérdéshez még Lechler stuttgarti gyáros, Fuchs freiburgi tanár Zettelmann, Kamv, és Mangold frankfurti tanár, Naumann lelkész, a »Hilfe« ismert nevű szerkesztője és Wagner karlsruhei tanár is szólott. A lakásviszonyok reformjának elodázhatatlan szükségességét hangsúlyozta mindegyikök. — Bohrbacli főtitkár évi jelenlést terjesztett elő, a melyből megtudjuk, hogy a kongresszus tagjainak a száma 850; de van kilátás reá, hogy újabban »a szociális temperatura előhaladásával* többen is csatlakoznak hozzá. — A harmadik előadást Rathgen marburgi tanár tartotta, »Milyen erkölcsi és szociális feladatok várnak a nepre Németországnak világhatalommá való fejlődéséből ?« címmel, a melyre aztán Lepsius lelkész adta meg a korreferátumot. A német nép gazdasági, morális és szellemi erejében látják a világhatalommá való fejlődésnek jogosultságát, a civilizáció terjesztése céljából. Az előadás kényes politikai kérdéseket érintett, a melyek azonban a keresztyénség szempontjából lettek megvilágítva. Az általános emberiségi és világcélok elérése a német népnek a reformáció örökségében van megadva, mely tekintetekből azzal a szláv és román népek nem versenyezhetnek. Voltak az előadásnak olyan részletei is, a melyek Nemetországnak tengerentúli (p. o. Kinában) politikai és gazdasági missziójára is vonatkoztak. Az idegen népek magasabb kultúrára való nevelése s a német népéletnek anyagi és szellemi erősítése képezte mindkét előadásnak követendő vezéreszméjét. Kölönösen »a keresztyénség a történelem főpontja s az evangélium a világhatalom legmagasabb hatványa. Izrael prófétái s Róma és Görögország hősei a mi ideáljaink, a melyek nélkül a németek világmissziöjáról szó sem lehet*. Különösen Christlieb lelkész, volt japáni misszionárius felszólalása hangsúlyozta, hogy, mint Bismarck politikája igazolja. >az evangélium a világhatalmi politika legjobb eszköze s a misszió az ethizálásnak legerősebb támasza*. Szólott a kérdéshez