Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1900 (43. évfolyam, 1-52. szám)

1900-07-29 / 30. szám

lotta keblüket; szemök fénylett, arcuk ragyogott; akkor ruháikat kiterítették útjára, pálmaágakat hintettek eléje ; akkor készek voltak érte fegyvert ragadni, öt királylyá megválasztani. De midőn szenvedéseiről, elíögatásárói, haláláról beszélt, akkor szomorúság fogta el szivüket, csüggedés vett rajtuk erőt, megbotránkoztak szavain s tiltakoztak ellene. Ők akkor még nem ismerték a Mestert; szavait, tetteit, életének jelentőségét, célját nem ismerték, szemeik meg valának kötve; ők csak a zsidó remények és váradalmak Messiását látták Ő benne. Ez állt előttük; ezért rajongtak, ennek hódoltak, másról hallani sem akartak. Életöknek, minden cselekedetöknek rúgója az önzés és a dicsvágy volt. Innen a levertség és csüggedés, midőn Jézus élete hirtelen baljóslatú fordulatot vett s a próféta szerencsecsillaga hirtelen elborult; innen a kétségbeesés, reménytelenség, midőn Jézus útja váratlanul a Golgotára vezetett s a vezér ott megveretett. Miként a tiszta égből lesújtó villám izzé-porrá töri azt, a mi útjában áll, úgy törte izzé-porrá a tanítványok minden hitét és reményét a golgotai véres esemény. A nagypénteki katasztrófa alkalmával a tanítvanyok olyanok voltak, mint a sík tengeren kormányától megfosztott hajó, melyet a szél, vihar ide-oda hány, vet; mint a vezérét vesztett hadsereg, melyet az ellenség céltudatos támadása ver, üldöz, szétriaszt. A csalódás, mely őket érte, megtörte őket úgyannyira, hogy gyáván hagyták el a zászlót, melyet eddig köveitek ; hűtlenül elhagyták a szent ügyet, melynek eddig szentelték életüket. Félelemmel és rémülettel futottak el Jeruzsálemből, eddigi müködésök szinteréről. A kis társaság és csoport, melyet Jézus szervezett és összetartott, felbomlott, széthullt. De mit látunk néhány nap, néhány hét múlva a nagypénteki véres tett után ? Azt, hogy ez a kis társaság és csoport még nem oszlott fel, mégsem hullt szét, hanem ismét együtt van, ismét összetart, ismét szilárdan áll; oly szilárdan, mint azelőtt, sőt szilárdabban, mint bármikor máskor. Azt látjuk, hogy ezek a gyenge tanítványok most mind hősök lettek, kik bátran veszik fel a zászlót, mely az imént kiesett kezökből ; bátran vallják a Krisztust, kit az imént megtagadtak; bátran hirdetik az evangéliumot, melyhez az imént hütelenek lettek. Mi történt velők ? Az, a mi eddig velők meg nem történhetett, mert szemök meg vala kötve, mert tévhitnek hódoltak, mert leikök, szivük rabja volt egy gonosz hatalomnak, az önzésnek és dicsvágynak. De a golgotai kereszt tévhitüket összetörte, szemöket felnyitotta, ama gonosz hatalomtól megszabadította őket; megismertette őket az igazi Krisztussal, kit eddig nem ismertek, ismerni nem akarták. Most ez a Krisztus áll előttük: az, kinek a vilagban nem volt hely, hova fejét lehajtsa; az, kinek mindennapi kenyere volt a mennyei atya akaratának teljesítése: az, ki az emberekkel mint testvérekkel bánt, ki még az eretnek szamaritánust, a bálványimádó pogányt sem nézte le, hanem testvérül fogadta : az, ki a kötelesség útján soha meg nem ingott, ki vészben, viharban is rendületlenül állt. mert hitét, bizodalmát Istenben nem vesztette el soha; az, ki Isten iránti engedelmességét a szenvedések és gyötrelmek közt bizonyította be: az, kinek hűsége, szeretete a keresztfán tündökölt a legszebben és a ki szeretetet és hűségét halálával pecsételte meg. Ez a Krisztus állt most egész fenségében lelkök előtt. Most már világos előttük sok eddig nem értett szava, tette, sőt halála; most már tudják, hogy miért kellett neki szenvednie, meghalnia ; most tudják, hogy szenvedése, halála nem volt büntetés, hanem isteni ösvény a megbizonyulásra; hogy ez az ösvény őt nem lefelé, hanem fölfelé, a dicsőségbe vezette. Ez a Krisztus állt lelkök előtt; ott van előttük éjjeli álmaikban, nappali foglalkozásaikban ; ez foglalja el egész belsejöket; ez oly hatást tesz reájok, hogy neki többé nem tudnak ellenállani, hogy mind meghódolnak neki, hogy nyomdokaiba lépnek, hogy művét folytatják. Ez lett lelköknek támaszává, erejök forrásává, szivök éltetőjévé. Ez a Krisztus tette az ingadozó Pétert sziklaszilárd apostollá; ez tette a hideg, kételkedő Tamást lelkesült hitvallóvá; ez tette az önző, dicsvágyó Jánost az önzetlenség és alázatosság hirdetőjévé ; ez tette a gyengelelkű Jakabot erőslelkű vértanúvá; a Krisztust gyűlölő Sault a Krisztust dicsőítő Pállá. Most mindnyájan azt vallják Pál apostollal: »Élek azonban nem én, hanem él én bennem a Krisztus*. 0 általa lettek mindnyájan új teremtményekké. íme, a keresztyénségnek hatása a tanítványokon! Lássuk már most e hatást mirajtunk, még pedig ha szegények, ha gazdagok, ha bűnösök vagyunk.* Ott van egy szegény ember, ki nélkülözések között, az inség nyomasztó súlya alatt nőtt fel. Már gyermekkorában keserűen hatott lelkére, ha a gazdagok mellőzték, szegénysége miatt kerülték, lenézték, megvetették. Tőrként sebzette szivét, ha hiányos neveltetésére, fogyatékos kiképeztetésére és bizonytalan jövőjére gondolt; de leginkább fájt neki az, ha látta, hogy azok, a kik nálánál érdemetlenebbek, minden tekintetben előnyösebb sorsban részesültek. Akkor azonban még éltek szüle', s a szülői házban, a szülők őrködő gondviselése és gyöngéd szeretete mellett hamar elfeledte a keserűséget, s testvérei és játszótársai társaságában vidáman és gond nélkül folytak le napjai. Akkor kedélye még derült es ép volt, s abban a sebek még nem mérgesedtek el, nem genyedtek el, hanem behegedtek. De azóta szülei elhaltak, testvérei, játszótársai elszéledtek, s ő egyedül s elhagyatottan áll a világban; nincs, a ki részvéttel viseltetnék iránta, ki szeretettel gondolna reá, ki jóakarólag fordulna hozzá. Elete folytonos nélkülözés, fáradozás és küzdés: a jobb házak ajtai zárvák előtte, a jobb körök elfordulnak tőle, a gonosz társaságok pedig oly közel vannak hozzá, oly csábítólag intenek feléje, s a becsületesség ösvénye oly rögös, oly nehéz, oly elhagyatott. Ha ehhez a szegény , emberhez nem jő el a Krisztus, ha a Krisztus lelke nem jön segítségére, nem lesz támaszává, akkor ez a szegény ember el fog bukni, le fog térni a becsületesség ösvénvé* E résznek alapgondolata Bitziusé.