Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1900 (43. évfolyam, 1-52. szám)

1900-07-22 / 29. szám

zsálem topográfiájáról*, Pentslin lelkész »Balfour és Romanesről, mint a keresztyénség apologétáiróU s Voigt kiéli tanár »SteinmeyerröU (berlini gyakorlati theológus) stb értekezik. Mikor érünk mi rá ilyen tudományos előadások megtartására! A müncheni belmissziói egyesület a napokban adta ki az 1899/1900-ik évről szóló 12-ik évi jelentését. Ez egyesületnek 6 női bizottsága is van, különben a maga működő tagjait az ev. szeretet munkásság szolgálatában a nemesség, a tudomány, a magasabb hivatalnoki kar s a polgárság köréből sorozza. Az egyesület buzgó lelkésze Ostertag, a kinek forrásunk szerint igen nagy része van az egyesület felvirágzásában. E belmissziói egyesület munkássaga igen tág téren terjed ki. Nincs a cura pastoralisnak az a neme, s a népéletnek az a baja, a melyről az évi jelentés ne referálna. Ifjúsági és leány-egvletek. gyermekvédő egyesületek, szegényügy, az árvák, elhagyottak, elbukottak s veszni indulók gondozása és ellátása, a vadházasságban élőknek s erkölcstelen életűeknek megmentése, a gyermek-istentiszteletek stb. igen nagy számmal szerepelnek a jelentésben. Egy darab szociális kérdés nyilik föl az olvasó szemei előtt, s nyomról-nyomra követhetjük az egyesület munkásságában a krisztusi evangéliumnak kereső, megmentő és megtartó erejét és hatását. A müncheni ev. gyülekezetnek az áldásosán működő belmissziói egyesülete máris oly nagy népszerűségnek örvend Bajorországban, hogy sokszor igen előkelő irók és művészek ajánlják fel szolgálatukat az egyesület céljaira. Im ez az evang. keresztyénség áldásos szociális ereje és hatása e világi életben! A belmisszió nélkül egyházunkat ma már nem is képzelhetjük. S ha Luthardt szerint a bűnnek komoly felfogásáról, úgy szerintünk a belmisszió müvének felkarolásáról ismerjük fel ma a keresztyénséget a népek és nemzetek között. Ezt kell nekünk is komolyan felkarolnunk most és mindenkoron ! A XIX. század egyházi és szociális állapotairól minap igen érdekes és tanulságos előadást tartott Strassburgban. az ev. egyesület házában Naumami lelkész, az ismert nevü keresztyén-szociálista agitátor s a »Hilfe« szerkesztője. Az ev. hitnek sajátos lényegéről, fejlődéséről és küzdelmeiről értekezett századunkban, azzal a vigasztaló erővel biztatva a maga hallgatóit, hogy van Istenünk és Krisztusunk, a kivel bizvást átléphetjük az új század küszöbét. Naumannt gyakori túlzásai dacára régóta ismerjük, ki Stöcker udvari prédikátorral egyetemben mesterileg tudja megrajzolni és hiven visszatükröztetni korunk vallás-egyházi, politikai és szociális állapotait a népélet összes rétegeiben. A XIX. század bitéletét ismertetve fájlalja az unió küzdelmeit s a német prot. tartományegyházak egyesítésének meghiúsulását. Németország 1870. évi politikai egységét épen nem követte Rómával szemben annak ev. egyházi egysége, mely meggátolhatta volna a Bismarck-féle egyházpolitikának Canossába való jutását s a német egyházpolitikának egyéb felszegségeit és íerdeségeit. Hisz ma a pápá? világuralom épen a prof. német birodalomban dominál, a minek épen a protestantizmus szakadozottsága az oka. Erre való tekintettel épen nem fogadhatjuk el Luthardt lapjának ama megjegyzését, a mely szerint a prot. egyházi egység csak »az evangeliumi igazság* kárán jöhetett volna letre. Az evangélium csak nyer a tömörüléssel, s erejéből veszít a szétszakadozottsággal. Meggyőzően mutatta ki végül Naumann előadása azt az igazságot, hogy az ev. hitnek nincs mit tartania a természettudományoktól, vagy a kritikától, s földerítette e hitnek sajátos erejét és hatását a személyiség, a jellem s a népélet gyökeres átalakításakor. A württembergi ev. társasat, mely 1830 óta áll fenn, a minap tartotta Stuttgartban rendes évi közgyűlését Burk prálátus bevezető imája és öltUr cannstadtí városi lelkész prédikálása után Wurm társulati másodlelkész terjesztette elő Jerem. 29. 7. nyomán a maga kimerítő évi jelentését. Közelebbről a jelentés az egyesület tevékenységéről referált az igehirdetés, az egyesületi élet ápolása, a vallásos iratok terjesztése s a diakónia terén. Különösen nagy munkásságot fejt ki az egyesület a városi belmisszió összes ágaiban s a kolportázs ápolása és terjesztésében. A börtönök és fogházak lakóinak vallásos gondozása a társulati belmisszió egyik elsőrangú tiszte és feladata, s e tekintetben máris igen szép eredményt tud felmutatni. Nincs a belmissziói megmentő és megtartó munkásságnak az az ága, a melyre a társulat ki ne terjesztette volna körültekintendő evang. figyelmét. Évi bevétele volt 69,844, kiadása 68,249, függő adóssága 146,747 márka. A terjedelmes évi jelentést s a közgyűlést Hopp stuttgarti lelkész imája zárta be. Örömmel s igaz benső érdeklődéssel regisztrátul a társulat belmissziói munkásságát, a melyből mi is tanulhatunk. Bárcsak mielőbb ébrednénk annak szükségére és hathatós felkarolására! Az ú. n. bázeli ünnepi hét (Baseler Festwoche) julius 2—6 napjain ülésezett. Missziói istentiszteletek és előadások képezték annak főbb tárgyait. Ágai közé tartozik a prot. egyházi segélyegylet, a bibliai társulat, Izrael barátainak társulata, a papi értekezlet, a testvéri egyesület, a missziói nevelő intézetek, a missziói társulat, a kisdedóvó intézetek s a gyermek-missziói istentiszteletek. Ez ágak mindegyikéről igen érdekes és tanulsagos jelentések hangzottak el. A svájci protestantizmus életrevalóságáról tesznek bizonyságot az ev. intézetek és intézmények, a melyek méltók a megszívlelésre és a komoly követésre. A jeruzsálemi syriai árvaház június 17-én ünepelte meg Köln városában 3 évenként ismétlődő s a szent földre szóló missziói ünnepét. Az ünnepi istentisztelet után az egyesület házában nagyszámú közeli és távoli közönség jelenlétében Kahl müncheni dékán, Dieter stuttgarti városi lelkész, Matthes pomerániai szuperintendens s Kahl berlini jogtanár referáltak az evangelizálás palesztinai müvéről, a melyet az előadók mindmegannyian közvetlen tapasztalatból ismernek. Ez a legnagyobb ev. misszió-ház a keleten, mely a német protestantizmus buzgóságának és áldozatkészségének s a müve, s a melyet 2 évvel azelőtt a Krisztushoz címzett jeruzsálemi templom fölavatása alkalmával maguk a német császári felségek is fölkerestek s 3 órai tartózkodással kitüntettek. 400 hivő lélek lakja, s a Bir Salem nevü földművelő koloniát is buzgón felkarolja. A szentföldnek 2500 fiát nevelik e syriai árvaházban evang. szellemben. Schneller apa és buzgó fia (jelenleg kölni) lelkész ez árvaház éltető lelke. Utóbbi irta meg tudvalevőleg »Kennst du das Land* c. müvét, mely Czékus László barátunk sikerült fordításában magyar prot. közönségünk előtt is ismeretes. A császárhoz az ünnepélyen intézett üdvözlő táviratra Schneller s a syriai árvaház gondnoksága igen kegyes és meleg választ kapott. Ez árvaház s a bavruthi angol főiskola egyik legáldásosabb oázisa a távol keletnek. Keleten az ev. protestantizmus örvendetesen haladó ügyét a német császári pár látogatása csak erősítette. A schlesvig-holsteini missziói társulat június 14 s köv. napjain Brecklum városában ülésezett. Az ünnepi hangulatot 3 haláleset igen megzavarta. Igy elhunyt a misszió megalapítója Jensen lelkész, s Kuhlmann és Innm misszionárius, kik éveken át szolgálták a legnagyobb önfeláldozással a kiilmisszió ügyét Indiában. A külmisszió a jelentés szerint Telugu és Jeypúr országaiban Madras 58*