Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1900 (43. évfolyam, 1-52. szám)

1900-01-21 / 3. szám

Ha továbbra is úgy akarunk vélekedni, hogy az énekeskönyv egyúttal a ker. ember imádságos könyve maradjon s minden sebére gyógyító balzsam legyen: akkor a nevezett zsoltárok tartalma ellen emelt kifogásunk elesik s legfölebb csak egyes kifejezéseik ellen lehetne megjegyezni valónk. Akkor — bizonyos találó cím alatt — az ilyenek is benmaradhatnak: Nincsen senkim a világon, Immár az is elhagyott, A ki látta boldogságom S asztalomnál vigadott; Légy azért, Uram velem, Könyörülj Ínségemen, Szégyeoítse meg jóságod Az emberi álnokságot. (41. zsolt.) S helyet foglalhatnak az eíféle panaszos felfohászkodasok és indulatos kitörések is: Szabadíts meg, Úristen engem És tarts meg üldözőim ellen. Azoktól védd meg éltemet, Kik szomjazzák most véremet; Lásd meg, Uram, miképen törnek Lelkemre a hatalmas szörnyek. Szabadíts meg tőlük azért, A te áldott szent nevedért (59. zsolt.) Reszket szívem fájdalma bennem Halálba üldöz már az ember Elfáradott bűneivel (!); Én Istenem hová kell lennem, Hogy gonoszul ne veszszek el ? Ha mint a galamb szárnyat öltve Repülni tudnék messze földre, Elszállanék innen tova! Éltemet ott pusztába töltve, Az lenne, ó, békém hona! El messze a forgó viharból, El messze e nyüzsgő zsivajból, Piac zajától messze, el ! Elmenekülni a zavarból, Ó. ha lehetne, Istenem! Mint zúg a város nappal, éjjel, Mint küzd a nép futkosva széllyel, S egymásra mint les álnokúl : Nem tudni ezt s feledni melyen, Csak akkor élnék boldogul! Ah ! nem gyűlölőm vert meg engem, Védtem volna magam az ellen És nem sajogna úgy sebem; De ezt nehez ó elviselnem, Hogy árulás tört ellenem. Keblem barátja, lelki társam, Kivel együtt ülék tanácsban, Ki titkomat mind ismeré, Kivel Istent együtt imádtam, Az volt, ki lelkem megveré. (55. zsoltár.) Ha mondjuk, az énekes könyvet nem akarjuk tisztán köz-énekes könyvvé átalakítani, hanem abban az egyént, annak ezer baját, örömét s jó és rosz indulatait egyformán megszólaltatni kívánjuk: akkor ez az 55-ik zsoltár is befogadható a szent zsolozsmák társaságába a maga különleges alanyiságával. Részünkről azonban a a közénekes könyvet az effélékkel — legyenek bármily hangulat-festők — sem terjedelmesebbé, sem drágábbá tenni nem óhajtjuk; sem azok által az énekes könyv egyetemes jellegét kockára tenni nem javaljuk. A megnevezett zsoltárok tehát szerintünk szolgálhatnak ugyan példákul az átdolgozás mértékére; mutathatják kinek-kinek, hogy meddig mehetünk el a zsoltárok zsidós jellemének letörlésében ; de a közénekes könyvbe nem foglalhatnak helyet úgy csak függelékül, a különböző bajok között vergődő emberek imádságai gvanánt. Jobb azonban, ha — mint ilyenek — külön imakönyvbe foglaltatnak, mert teljes eltünésök veszteség volna. Anonimus. MISSZIÓÜGY. A misszió jövője. E cím alatt nem a mindennap hangoztatni szokott s annyira üdvös belmissziót, sem pedig az angol, német, francia stb. nemzetek és felekezetek által, mesés áldozatok árán fentartott külmissziókat, s azok jövőjét akarom tárgyalni, hanem csupán a Magyarországhoz tartozó horvátslavonországi prot. misszió, illetve a dunamelléki s dunántúli ev. reform, egyházkerületek által fentartott missziók ügyéhez kívánok hozzászólani, s azok biztosítására óhajtanék némi tapasztalati adatokkal szolgálni. Tagadhatatlan, hogy valamely dologhoz érdemileg csak az szólhat, ki annak múltját és jelenét ismeri, s azokból bizonyos tapasztalati kincseket gyűjtve, elfogulatlanul következtethet annak jövőjére is. Gyakorlati tapasztalatokkal a horvát-slavonországi misszió körül elég bőven rendelkezem, mivel kilenc esztendeig szolgáltam a dunántúli ref. egyházkerület brekinszkai missziójában. Ez idő alatt volt alkalmam a horvát-slavonország' reform, misszió ügyeivel megismerkedni, s így. a miket mondani akarok, a közvetlen megfigyelésen és tapasztalaton alapulnak. Egyetemes magyar ref. egyházunk évenként tekintélyes összeget költ el a missziókra s azok között epen a horvát-slavonországi missziókra. Nagy anyagi áldozatok árán igyekszik megtartani idegenbe szakadt testvéreit úgy a ref. anyaszentegyháznak, mint a magyarságnak. Nemes és szent a cél s meg is érdemli az áldozatok meghozatalát, mert e nélkül Horvát-Slavonorszáaba szakadt véreink teljesen elvesznének mind egyházunkra, mind magyar hazánkra nézve. De ha mar egyetemes egyházunk meg-