Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1900 (43. évfolyam, 1-52. szám)

1900-07-15 / 28. szám

nemcsak azért, mert keresztyének, hanem és főként azért, mert minden misszionáriusban egy-egy politikai agentet, vagy még jobban mondva, egy-egy politikai conspiratort láttak. Először feldúlták a csung-ktngi nagyszerű angol methódista templomot, iskoláival, árvaházaival, s összes nagyszerű intézeteivel, aztán a környéki prot. és r. kath. missziótelepekre került a sor. Az amerikai német presbiteri egyháznak gyönyörű missziói telepe volt Ho Csau-ban, minta tanító- és papképzővel felszerelve. Sőt már nagy összegek voltak befektetve egy olyan szeminárium berendezésére, hol a papnövendékek egyúttal orvosi tudományt is hallgathattak vala. Az 1898-iki lázadás mindezeket teljesen elpusztította. A conzulátussági épületek, követségek palotái, vámházak, magánlakások mind áldozatul estek a feldúhödt nép indokolatlan bosszújának. Úgy akkor, mint a jelen esetben is az ú. n. boxerek, idegengyűlölő titkos társulatok vezették a mozgalmat. Jellemző, hogy ezek az uralmon levő dinasztiának a legádázabb ellenségei, s — mégis a keresztyéneken töltik bosszújokat. S jellemző az is, hogy a dinasztia mégis rokonszenvezik velük, a mi legalább a keresztyének üldözését illeti. Az európai nagy hatalmak közös akciója azonban, melyhez súlyos tekintélyével a szabadságszerető Amerika népének kormánya is hozzájárul, remélhetőleg elejét lógja venni a további vérengzésnek, sőt remélhető, hogy a keresztyén vallás önfeláldozó, buzgó apostolainak helyzetét teljesen meg fogja erősíteni ez az intervenció az elzárkózott kinai birodalomban. Az Egyesült-Államok nemcsak jogának, de kötelességének is ösmeri, hogy a keresztyénség nagy érdekeit megvédje a távoli keleten. E nép meghallja és megérti fiainak kiáltását. S fog is rá felelni, az bizonyos. Vajh, mikor jön el az az idő, mikor a pünkösti Szentlélek megihleti ez óriás pogány birodalom minden egyes lakójánák szivét, midőn Krisztust fogják ők is örömmel elismerni uroknak királyuknak, benne keresik szabadulásukat, válságukat, ki egyedül képes őket az igazi »menynyei birodalom* örököseivé tenni! Ezt a korszakot bizonyára nem a chinai partoknak hadihajókkal való megszállása fogja előhozni, hanem az Istennek mindenható ereje, mely láthatatlanul is munkás mindenekben. Az Evangélium Istennek hatalma lesz a chinai népnek üdvösségére is. Chicago. Uls. 8504 Superior ave. Harsányt Sándor. ev. református missziói lelkész. RÉGISÉGEK. A gömöri ágostai hitv. ev. esperesség virágzó kora. (Folytatás.) 2. A gömöri ág. hitv. evang. esperesség szervezete, igazgatása, hite és meggyőződése. A gömöri ág. hitv. ev. esperesség e korszakban tetőpontján állott virágzásának, a szó legszorosabb értelmében uralkodott, te'jesen független és önálló volt és minden felügyelet és befolyást, a mely fölébe emelkedni törekedett, győzedelmesen utasított vissza, hárított el magától. Hitét egyedül üdvözítőnek és jogosultnak tartván, a kálvinista hitvallást most is veszedelmes tévelygésnek tekintette, mint a pápista bálványimádást, mindkettő létezését is jogtalannak vette és mindkettőt egyaránt útálta, gyűlölte és üldözte. Hogy mire vezetett e meggyőződés, látni fogjuk a következő korszakokban és hogy az általános üldözésnek már ez okból is be kellett következnie, már fennebb kimutattam. A pápista kor maradványaival még ez idétt is találkozunk és az esperesnek ezekkel kivált az egyházlátogatások alkalmával ezer baja támadt. 1637. február 9-én az egyházlátogatás a dobsinai templom oltárán egy feszület alakú ezúst tárgyat talált, mely mint a »pápista bálványimádás ereklyéje* ostyatartó szelencének rendeltetett átalakíttatni; Veszverésen Í637. február 12-én szt Miklós, Keresztelő Szt János és még egy ^ismeretlen* szent tiszteletére készült 3 zászló találtatott; F.-Sajón egy érseki bulla (bulla quaedam cardinalium), Betléren is több zászló, hasonlóan Csetneken 1642. febr. 11-én több »pápista okmány*, majd F.-Sajón 1642. febr. 11-én »Krisztus sírja* őriztetett a templomban, utóbbira nézve meghagyatott a lelkésznek, hogy >Krisztus sírját, mely inkább az Antikrisztus ismertető jele* (sepulcrum vulgo Christi: potius vestigium Antichristi dicendum) a régihez ragaszkodó nép akarata ellenére is dobassa ki a templomból; — az esperes majd elhűlt, midőn 1624. május 30-án a Homonnay Mária alapította dereski egyház templomában egy búzakalászokkal felcicomázott feszületet talált és ahhoz még megtudta, hogy e feszületet körülhurcolják a mezőkön és húsvétkor »a halált égetik a temetőben.* (Prot. Rimanovi 581 — 582. 1.); a szintén Homonnay Mária által alapított garami egyházakban (Golomka, Helpa, Zavadka, Pohorela, Sumjácz, Telgárt, Vernár) ismét és ismét 40 frtnyi birság alá vonatott, mert az ünnepeket a régi naptár szerint — armenico veteri calendarto — ülte meg. Az esperesség azon volt, hogy mindenütt egyformaság legyen az isteni tiszteletnél és oktatásnál úgy, mint a papi cselekményeknél; így 1629-ben kimondatott, tnely időben tilalmas az esketés;* az általánosan elfogadott agendától eltérést nem engedett meg; igy pl. Keló Lénárd, gömöri lelkész, elhagyván az úrvacsoránál Krisztus szavainak elmondását 1633. ápril 13-án Csetneken Lachanosarcos Mihály, dobsinai lelkész-alesperes fejtegetései alapján a következő fenyíték alá vettetett: az első asztaltól a 3-ikhoz degradáltalik, 6 frtnyi birság lefizetésére köteleztetik és hivatalától is felfúggesztetik addig, míg meg nem kérleli az esperességet. (Prot. Schröter 243. I.) Hit dolgában nem ismertek kíméletet e korszakban * »Ab adventu usque ad octavam Epiphaniae. a septuac'sima usque ad octavam Paschae et a tribus diebus ante Ascens. tisque ad octavam Pentecostes.* (Prot. Schröter 214 1.)