Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1900 (43. évfolyam, 1-52. szám)

1900-07-15 / 28. szám

nemes emberen 6 frtot, paraszton pedig 2 frtot dúljanak az ispánok a vármegyében, a székelységben a királybirák és hadnagyok. A szitkozódőkat ekép kívánja büntetni: »Nemes emberen, valahányszor elmondja (t. i. a lélekkel való szitkozódást) egy forintot vegyenek, parasztot kalodába tegyenek és délig ott tartsanak*. Ha pedig meg akarja magát váltani, dénár 25 válthassa meg, toties, quoties elmondja*. A VI. articulus igy szól: >A nőtelenek pedig nem birsággal, hanem vesszőzéssel büntettessenek és annak utána tartozzanak az ekklézsiát megkövetni*. (Folyt, köv.) ISKOLAÜGY. Vallás-erkölcs. Az erkölcstannak a rationalisták szerint nem a tapasztalat a kútforrása, hanem a tiszta ész, melynek törvényei általános érvényűek minden eszes lényre nézve, mig a tapasztalatból levont szabályok nem lehetnek általánosak. E szerint az erkölcs törvényei semmi vallási színezettel nem bírván, az állami iskolák tanítói épen oly joggal taníthatják az erkölcstant, mint a számtant, irást és rajzot s még több joggal, mint a történelmi tantárgyakat. Igen természetes, hogy e rendszer szerint az erkölcstant olyan alakban kell az iskolában tanítani, hogy az az észre hasson, nem pedig az érzelemre, mert csak általános szabályok és törvények indítják és határozzák az akaratot a szándokolt cselekvésre. De az erkölcstan ily alakban nem egyéb, mint népszerű bölcsészeti erkölcstan és igy azon kérdés merül fel: célszerű-e a népszerű bölcsészettunt a népiskolák lecketervébe felvenni ? Erre azt halljuk felelni: a mondattan, melyet a népiskolákban tanítani szoktunk, nem egyéb népszerű logikánál, — és igy a népszerű bölcsészet egyik ága, már tényleg be van hozva a népiskolába, s ha a logikát tanítjuk a népiskolában, annál inkább tanítandó a népszerű bölcsészeti erkölcstan, mivel ez nemcsak az érzelmet és észt műveli s élesíti, hanem erkölcsös jellemet is képez, a mi a nevelés főcélja. De erre azt válaszoljuk : a mondattant nem tanítjuk ám önállóan, függetlenül, hanem összekapcsolva az olvasókönyvvel, vagyis a mondattani szabályokat szemléltetjük az olvasmányokban. Úgyszinte az erkölcstant sem taníthatjuk ridegen, magában, hanem ennek tanításánál olvasókönyvet kell használnunk és az olvasmányokból levonandók az erkölcstani szabályok, erre pedig — Kellner és más kitűnő szakférfiak szerint — legjobb és legalkalmasabb a biblia és igy összeesik az erkölcstan a vallástannal. Az ujabb kor realisztikus irányú bölcselői nem fogadják el azt, hogy az erkölcsnek forrása a tiszta ész, mert ha ez igy volna, akkor annak, a ki legjobban tudja az erkölcstant — legerkölcsösebbnek kellene lennie. A tapasztalat pedig ez ellen szól. Spinoza is azt mondja (Ethica IV. d. 14.): »A tudás és gondolkodás maguk egyedül nem határozzák az akaratot és nem akadályoztatják meg az indulatokat és igy nem elegendő az erkölcsi törvény tudása arra nézve, hogy az akaratot az erkölcs valósítására indítsa*. Szükséges tehát — mondja Kirchmann — hogy a törvényhez még valami más is járuljon az akarat gerjesztésére és indítására és ez: a tiszteletérzelem (Achtungsgefühl). Ugyanis nagy zivatarnál, nagy szélvésznél a tengeren, roppant hegyek, a csillagos ég szemlélésénél stb. elbámul és csodálkozik az ember, elfelejti önmagát és énje elmerül a természet nagyszerű jelenségeiben. A bámulás, melyet a nagyszerű jelenségek észrevevése ébreszt, nem félelem vagy fájdalom, hanem az én-nek elmerülése és beleolvadása a nagyszerű, fönséges természethatalomba. A központ, a lélek veleje, mintegy elmozdítva van; ez többé nem saját én-je és kéje. mely körül minden torog, hanem határozó lett ama fönséges, szembenálló hatalom. Ezen tisztelet-állapot a természet erő fenségénél azonban még nem tartalmaz közvetlen hatást az akaratra, mert a természetfenségnek nincs akarata. De ha ama megmérhetlen erő és hatalom élő lénynyel egyesül, melynek akarata van és ezen akaratát parancsolatok által hirdeti, akkor ezen parancsolatok szintén olyan bámulattal és az én elmerülésével fogadtatnak, mint amott. A kéjnek működése itt is meg van bénítva s helyébe a parancsoló akaratnak hatása mutatkozik. A bámulás mély tiszteletté változik, s minthogy az én a parancsoló fenségbe beleolvad, annak akarata saját akarata lesz és annak parancsolata hatást nyer vágyára, mely most nem a kéj céljának elérésére, hanem ama fenséges személy parancsolatának valósítására ösztönöz. Ez lényege a tiszteletnek; az általa határozott cselekedet: az erkölcs. Ama fenséges hatalom tekintélylyé (auctoritás) lesz az emberre nézve. A tekintélyben lényegesen benfoglaltatik, hogy az sem félelem vagy remény, sem fájdalom vagy kéj által nem határozza az emberi akaratot, hanem hogy ez tiszteletből történik (Lásd lapunk 1899. évi 24-ik számában 372. old.). E szerint az erkölcsnek és a vallásnak egy közös orrása van és ez: a tisztelet-érzelem. A realizmus e nézete tökéletesen megegyezik a bibliával. Villámlás és menydörgés között hirdette Isten a Sinai-hegyen a tíz parancsolatot, gerjeszteni akarván maga és parancsolatai iránt a tisztelet-érzelmét Izrael fiainál* Sepsi-Szent-György. Földi Jenő, kir. tanfelügyelői tollnok. T A R C A. A katholikus áldozár és a protestáns lelkész. Mindazon feladatok között, miket a katholicizmus-és protestantizmusról szóló előadások során magam elé tűztem, ezt a most felvett tárgyat tartom a legnehezebbnek. A katholikus áldozár olvasva jelen előadásom elő* A Golgothán pedig Fia hulló vérével mutatta meg szeretetét, hogy mi is szeretetből mennénk hozzá.