Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1900 (43. évfolyam, 1-52. szám)

1900-07-08 / 27. szám

tehát (1636/7-ben) 37 egyházban altalános egyházlátogatás* tartatott. Esperességünk a következő években igen sokat szenvedett Rákóczy György erdélyi fejedelem hadaitól; így Szén Péter, gömör-panyiti lelkészt 1644-ben teljesen kizavarták és mindenéből kivetkőztették úgy, hogy csak 1650 ben térhetett vissza. Az 1644. ápril 26-án Jolsván »fegyverzörgés* közben (ártott gyűlésen Lovcsányi Kristóf, esperes a magyar haza és az esperesség állapotát leiette szomorú színben ecsetelte és indítványára a pactata és cathedricum szedését addig, mig az iránt: mikor, kinek: és mily pénzben kell fizetni. Bakos Gábortól értesítés jön, beszüntették; az indítvány az általános zavar és az által indokoltatván, hogy a fejedelem az érsek jószágait elpusztította (propter praesentem Regni perturbationem et Archiepiscopalium bonorum per serenissimum principem transsylvanum Georgium Rákóczy®, Prot. Schröter 391. 1.) követkézőleg a lelkészek a jövedelmeket nem élvezték és így bért sem fizethettek! Az esperesség ládáját is a pecséttel együtt biztos helyre, Murány várába szállították, honnan csak 1645. május 3-án hozták vissza Gsetnekre. Az espere-ség e »felkeléssel« épen nem rokonszenvezett, mi könnyen magyarázható, mert hiszen a »fegyverzörgés* boldog napjait zavarta; arra természetesen senki sem gondolt, hogy már a közeli szomszédságban dúló vihar könnyen Gömörmegye területére is átcsaphat. Az esperesség meg uralkodott és parancsolt és már is jelentkeztek a vész madarai. Az 1644. ápril 26 án .lolsván tartott gyűlésen megjelent Demeter Mihály, dereskei biró, néhány kovácscsal (szénégetővel ? cum nonnullis cyclopibus), hogy okát adja: »mikép merészelt egy róm. kath. plébánust (sacrificulum) a faluba bebocsátani?« Az esperes gróf lllésházy Gábor, földesúrra hivatkozott, neki esett és szidta őt, de hiába! ezen nem fogott: »részint tagadta, részint mentegette bűnét* mondván : »hiszen nem hittük, magától jött a páter!* (Prot. Schröter392—393. I.) Homonnay Mária még 1643. május 26-án örökre behúnyván a szemé', többé mi sem állolt az ellenreformáció útjában, hogy gonosz műhelyeit az eddig megkímélve maradt Gömörben is felállíthassa. (Folyt, köv.) Mikulik József. Egy Jézushoz intézett levél és az Úr válasza. Londonból sürgönyzik a New-York-Heraldnak a következő érdekes s reánk theológusokra nagyfontosságú dolgot. »A »Daily Express* (londoni újság) római levelezője egy nagyon fontos dolgot közöl s egyszersmind beküldte egy authentikus facsimiléjét annak az iratnak, a melyet egy efesusi régi palota kapuján fedeztek fel. Ezt a felfedezést a Rómában ülésezett »régészeti kongresszusnak* Rohrmann, a bécsi egyetem tanára jelentette be. A facsimilét Murray tanárnak, a British Muzeumba kiíldötték meg, — s a tudós tanár kijelenti, hogy az írás kétségtelenül eredeti s a leghitelesebb bizonyíték arra nézve, a mit Eusebius említ, hogy ötödik Abgarus és az Úr Jézus között levélváltás történt.* * Azon körülmény, hogy a mostani és elébbi egyházlátogatás között alig 6 évi időközt találunk, megerősít abban a nézetben, hogy egyházaink Mihályi János kanonokot templomaikba be nem bocsátották és hogy a célbavett látogatást teljesen feleslegessé tegyék, magok rendeltek el egy új vizsgálatot. A levelek syr-chald jellegűek s a következők: Abgarus levele: »Hallottam rólad és gyógyításaidról, melyeket füvek és gyógyszerek nélkül hajtottál végre, s azt jelentik, hogy te vakokat gyógyítasz, s azt cselekszed, hogy a sánták járnak; bélpoklosokat tisztítasz, halottakat támasztasz, ördögöket űzöl, s visszaadod egészségüket azoknak is, a kiket a betegség sokáig gyötört. Miután mindezt hallom te rólad, én teljesen hiszem, hogy te vagy Isten vagy, ki az égből csudákat tenni jöttél alá, vagy pedig Isten fia vagy, ki ezeket véghez viszed, — azért küldöm te hozzád ezt a néhány sort, hogy felkérjelek téged, hogy jöjj ide és gyógyítsd meg az én betegségemet. És miután hallom, hogy a zsidók zúgnak ellened s folytonosan támadnak téged, — meghívlak az én városomba, mely kicsi ugyan, de szép és elegendő mind a kettőnknek.* Jézusnak a felelete: »Áldott vagy te, a ki hiszel én bennem, kit sohase láttál, mert írsz hozzám. Ők láttak engem és nem hisznek, s a kik nem láttak, hisznek. Szabadulj meg; de a mi azt a dolgot illeti, a miről nekem írtál, — értesítelek arról, hogy mindazoknak, a melyekért én aláküldettem, be kell telniök. Akkor én felmegyek és visszatérek ahhoz, a ki engemet elküldött; — de mennybemenetelem után elküldök egyet az én tanítványaim közül, hogy gyógyítson ki téged a te betegségedből, s adjon életet mindazoknak, a kik veled vannak.* (New-York-Herald. Máj. 2. szám. 1900.) K. S. EGYHÁZ. Egyházmegyei közgyűlés. A békési ág. hitv. ev. egyházmegye Veress József esperes elnöklete alatt az elmúlt héten tartotta meg közgyűlését. Sajnálattal vette tudomásul a közgyűlés, hogy a világi elnök Haviár Dániel betegség miaft akadályoztatva van a megjelenésben. Helyette a legidősb egyházközségi felügyelő Haviár Gyula töltötte be a világi elnöki tisztet. Veres József tartalmas s emelkedett megnyitó s esperesi beszámoló beszédet mondott, melyben az egyházpolitikai eseményekről is megemlékezett. Az egyházmegye folyó ügyeinek elintézése közben határozathozatal alá került a szarvasi Szilvágyialap ügye is. Kimondta a közgyűlés határozatilag, hogy ezen alapot, mely a végrendelkező akarata értelmében egy majd létesülendő szarvasi magyar ev. egyház céljaira lenne fordítandó, miután magyar egyház nincs Szarvason s az alapítás idejétől, 1865 tői fogva senki hasznát nem vette az alapítványnak, az egyházközségnek használatra átengedendő. Mint szarvasi tudósítónk e tudósítással egyidejűleg irja, ez a határozat élénk megbeszélésre adott ott alkalmat már s határozottan rosszalják ezt, mint olyat, a mely az esetleg Szarvason létesítendő magyar egyház ügyének a megvalósálás stádiumába való jutásának ismételten elodázását célozza. Ha igy volna, mi is egyet értenénk azokkal, a kiknek egyáltalában nem tetszik a kérdéses határozat.