Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1900 (43. évfolyam, 1-52. szám)

1900-07-08 / 27. szám

tüntették ki magokat; ezek aztán a bűnösöknek ajánló levelet adhattak, midőn bünbánás nélkül is bevétettek az egyház tagjai közé. E miatt azutan sok szakadás, nézeteltérés támadt a keresztyénségben. A papság hatalmi törekvése ime már az első ponton megzavarta az őszinte becsületességről azeiőtt élt tiszta-fogalmat. Körülbelül ezekben lehet rajzolni általános vonásokkal az e nemű viszonyokat N. Konstantin azon intézkedéséig. melylyel a keresztyénséget állam-vallássá tette. A keresztvénségnek állam-vallássá tételéig ugyanis, az állam heves üldözése miatt, nem fejlődhetett a papság oly hatalommá, mely a népnek minden tekintetben fölibe emelkedhetett, de most ezt könnyen megtehette. Konstantin első tette volt, hogy a meglevő hierarchiai intézményt elfogadta és szentesítette; papi törvényszékek állíttattak fel. melyek ítélkeztek nemcsak vallási és közerkölcsiségi, hanem polgári ügyekben is. Az egyháznak megengedte, hogy végrendeletek tétehessenek számára; a papot felmentette az állami adó s más közterhek alól. S mindez igen alkalmas volt arra, hogy a klérus a néptől teljesen elkülöníttessék; s azzal szemben egy szent, zárt testületet képezzen s minden tekintetben, mint egy fölöttes testület szerepeljen. Divatba jött, hogy a papság a ruházkodásban is s a nőtelen élet behozatala által is megkülönböztesse magát a laikusoktól. (j alatta formálódik ki magában a klérus kebelében a rangfokozat is egészen élesen A püspökök joga és hatalma a papok felett jobban kidomborodik ; közbeeső fokozatul bejő a püspöki és papi hivatal közé az archipresbiterek hivatala; a diakónus fölé helyeztetik az archidiakónus, a püspökök helyettesekkel látják el magukat, a kiket ekonomusohnuJc, koriatáknak neveztek. Kialakul a püspöki egyházszervezet, ebben a falusi püspökök legtöbb joga elenyészik a városiéval szemben; végül a falusi püspökség zsinatilag is eltöröltetik, hogy »fentartások által a püspöki jog és méltóság meg ne alacsonyíttassék*. Nemsokára felállíttatik a metropolitaság, mely ismét a püspökök felett gyakorol joghatóságot. Hogy e vázlatosan kifejtett rendszer alatt elenyészett a gyülekezetek joga, az magától értetődik; a hol a klérus, mint a közönséges ember felett magasan álló képzeltetik, ott ez egész természetes. E szervezetben teljesen érvényesülhetett a papságnak a nép felett való itélet-tételi hatalma. Magának az egyházi törvényszéknek, mely polgári ügyekben a vallás örve alatt ítélkezett: istentelenségére jellemző bizonyítékot hoz fel Kálvin az ő Institúciójában (IV. könyv. 11 rész.) midőn festi, hogy a lelki ítélet álorcája alatt mennyi orcátlanságot követtek el. »Ha szinte egyéb gonosz benne nem volna is, hogy meri ez versengő szert egyházi ítéletnek nevezni: Hiszen lám ott vágynák (úgymond) az intések, ott vagyon a kiátkozás. Úgy bezzeg, mert igy játszik az ember Istennel. Adós egy szegény ember valami kevés pénzzel, ezért érte küldenek és ha elő jő, megítéltetik. Ha meg nem fizet, megintetik, a második megintetés után kiátkozásra megyen a dolog. (Ha késendik, ismét megítéltetik). Ha meg nem jelenik, megizenik neki, hogy a törvény elejébe álljon. Ha késendik ismét, megítéltetik és arra mindjárt kiátkozzák. Kérlek, mit találsz itt hasonlót a Krisztus rendelésehez. avagy a régi szokáshoz, vagy pedig az egyházi ítélet folyásához ?« Az ezzel összefüggő egyéb visszaélés feltüntetésére most ismét ama Kálvinra hivatkozunk, a mint folytatólag ezt mondja: »Lám a vétkek is megfeddetnek (mondják ők). Mondják? Tudniillik kurválkodásokat, fajtalan, fertelmes beszédeket, részegeskedéseket és hasonló vétkeket nemcsak elszenyvednek, hanem veszteg hallgatásokkal és erősitik és ezt nem pedig a köznépben, hanem szinte a lelki renden valókban is. Sokak közül egy keveset elöhinak, avagy, hogy ne láttassanak igen lassúknak, az lathatatlanná tételben, avagy, hogy valakinek erszényét megüritsék. Elhallgatom itt az prédikálásokat, ragadmanyokat, lopásokat, egyházi tolvajlásokat, melyek ismét gyűjtetnek. Arról sem szólok, minemű emberek választattak többnyire mindenkor az ilven tisztre*. (Kálvin Inst. IV. K. Szenczy M. Albert fordítása ) Ehhez járult, hogy szokásba jött a bűnöket most már nem halálosokra és közönségesekre, hanem nyilvános, közbotrányt okozókra és magános bűnökre osztályozni. A magános bűnökre alkalmazni kezdték a gyónást, mely ismét egy óriási hatalom lett a papság kezében. S hogy a képmutatás teljes legyen, csak a közbotrán\t okozó bűnök miatt követelték a kirekesztést ; a vezeklésnek ezer és ezer formájára annak minden részletére vonatkozólag pedig bűnbánati könyvek Írattak, s hogy a visszaélés teljes legyen, ugy a magán, mint a közbotrányt okozó nyilvános bűnökre előirt vezeklések alól egyes tehetősek megválthatták magukat. íme, rövid idő alatt mennyi szenteskedés, képmutatás visszaélés csúszik be s mindez Jézusnak eme szavaira alapítva: 'Valamit megkötöztök a löldön, az égben is megkötözve lészen; valamit megoldoztok a földön, az égben is meg lesz oldva. Warga szerint e fegyelem a becsületességet legalább külsőleg előmozdította, de a ker. szabadságnak, az erkölcsösség alapfeltételeinek gyökereit metszette el; a ker. világ szemérmesebb lett a pogány világnál; bűneit nem vitte az utcára, de a képmutatás is a szemérmetesség nyomába lépett s a hazugság és hamisság folyvást nagyobb tért hódított meg. (Warga, Ker. egyháztörténet.) * * E sok bajt okozó hatalmi törekvés tovább volt fejlesztendő. Azon gondolatnak csiraja, hogy a római püspökséget Péter apostol alapította, már a második században élt az egyházban, de a római püspöki hivatal az eddig csak tiszteletbeli elsőséget igényelt (primatum honoris). Az V.-ik századtól azonban fokozatosan azon irányban fejlődött e püspökség, hogy az egész világra kiterjedő hatalommá váljék. A sajátos viszonyok, az emberi hiúság mind közre játszottak e cél elérésére. Divatba jött már az ötödik században, a peres egyházi ügyekben mint végső fórumhoz, a római püspökséghez fellebbezni, sőt Valentinianus császár 445-ben megadja az egyházban a római püspöünek a legfőbb törvényhozói és birói hatalmat. Azonban még ezután is jó ideig ugy tekintetik a római püspök, mint a császár alatt álló ; és ha vallási ügyekben a laikus — még a császárt sem véve ki, — a papságnak alá volt is rendelve, — mert sokszor látunk hatalmas fejedelmeket is, hogy felveszik a bűnbánati öltönyt, — de legalább polgári téren a klérus mint az állami hatalomnak, a római püspök mint a császárnak alatta álló tekintetik. A későbbi idők fejleménye, hogy a papság, de főképen a római püspök, az oldás és kötésre alapított jogoknál fogva minden téren abszolút hatalmat igényelnek és ilyet tényleg el is érnek. Megkönnyítette e hatalom kifejlését az Ál-Izidor-féle gyűjtemény. E szerint »a papság a legfőbb hatalom, de e hatalomnak is központja és forrása a Péter széke. A pápától száll alá minden hatalom a püspökre, a hierarkia minden fokozaian a primás, vagy pápai helyettes által köttetik Rómához. A pápa a legfőbb törvényhozó és biró, még a zsinatok határozatai is tőle függenek, ő nevezi ki, vegy erősíti meg a püspököket s adja a pallromot, mely a Rómától való függésnek a jele s az ő ke-