Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1900 (43. évfolyam, 1-52. szám)

1900-07-08 / 27. szám

tüntették ki magokat; ezek aztán a bűnösöknek ajánló levelet adhattak, midőn bünbánás nélkül is bevétettek az egyház tagjai közé. E miatt azutan sok szakadás, nézet­eltérés támadt a keresztyénségben. A papság hatalmi törekvése ime már az első ponton megzavarta az őszinte becsületességről azeiőtt élt tiszta-fogalmat. Körülbelül ezekben lehet rajzolni általános voná­sokkal az e nemű viszonyokat N. Konstantin azon intéz­kedéséig. melylyel a keresztyénséget állam-vallássá tette. A keresztvénségnek állam-vallássá tételéig ugyanis, az állam heves üldözése miatt, nem fejlődhetett a papság oly hatalommá, mely a népnek minden tekintetben fölibe emelkedhetett, de most ezt könnyen megtehette. Konstantin első tette volt, hogy a meglevő hierar­chiai intézményt elfogadta és szentesítette; papi törvény­székek állíttattak fel. melyek ítélkeztek nemcsak vallási és közerkölcsiségi, hanem polgári ügyekben is. Az egy­háznak megengedte, hogy végrendeletek tétehessenek szá­mára; a papot felmentette az állami adó s más közter­hek alól. S mindez igen alkalmas volt arra, hogy a klérus a néptől teljesen elkülöníttessék; s azzal szemben egy szent, zárt testületet képezzen s minden tekintetben, mint egy fölöttes testület szerepeljen. Divatba jött, hogy a pap­ság a ruházkodásban is s a nőtelen élet behozatala által is megkülönböztesse magát a laikusoktól. (j alatta formálódik ki magában a klérus kebelében a rangfokozat is egészen élesen A püspökök joga és hatalma a papok felett jobban kidomborodik ; közbeeső fokozatul bejő a püspöki és papi hivatal közé az archi­presbiterek hivatala; a diakónus fölé helyeztetik az archi­diakónus, a püspökök helyettesekkel látják el magukat, a kiket ekonomusohnuJc, koriatáknak neveztek. Kialakul a püspöki egyházszervezet, ebben a falusi püspökök leg­több joga elenyészik a városiéval szemben; végül a falusi püspökség zsinatilag is eltöröltetik, hogy »fentartások által a püspöki jog és méltóság meg ne alacsonyíttassék*. Nemsokára felállíttatik a metropolitaság, mely ismét a püspökök felett gyakorol joghatóságot. Hogy e vázlatosan kifejtett rendszer alatt elenyé­szett a gyülekezetek joga, az magától értetődik; a hol a klérus, mint a közönséges ember felett magasan álló képzeltetik, ott ez egész természetes. E szervezetben teljesen érvényesülhetett a papság­nak a nép felett való itélet-tételi hatalma. Magának az egyházi törvényszéknek, mely polgári ügyekben a vallás örve alatt ítélkezett: istentelenségére jellemző bizonyítékot hoz fel Kálvin az ő Institúciójában (IV. könyv. 11 rész.) midőn festi, hogy a lelki ítélet ál­orcája alatt mennyi orcátlanságot követtek el. »Ha szinte egyéb gonosz benne nem volna is, hogy meri ez versengő szert egyházi ítéletnek nevezni: Hiszen lám ott vágynák (úgymond) az intések, ott vagyon a kiátkozás. Úgy bez­zeg, mert igy játszik az ember Istennel. Adós egy sze­gény ember valami kevés pénzzel, ezért érte küldenek és ha elő jő, megítéltetik. Ha meg nem fizet, megintetik, a második megintetés után kiátkozásra megyen a dolog. (Ha késendik, ismét megítéltetik). Ha meg nem jelenik, megizenik neki, hogy a törvény elejébe álljon. Ha késen­dik ismét, megítéltetik és arra mindjárt kiátkozzák. Kérlek, mit találsz itt hasonlót a Krisztus rendelésehez. avagy a régi szokáshoz, vagy pedig az egyházi ítélet folyásához ?« Az ezzel összefüggő egyéb visszaélés feltüntetésére most ismét ama Kálvinra hivatkozunk, a mint folytatólag ezt mondja: »Lám a vétkek is megfeddetnek (mondják ők). Mondják? Tudniillik kurválkodásokat, fajtalan, fertel­mes beszédeket, részegeskedéseket és hasonló vétkeket nemcsak elszenyvednek, hanem veszteg hallgatásokkal és erősitik és ezt nem pedig a köznépben, hanem szinte a lelki renden valókban is. Sokak közül egy keveset elö­hinak, avagy, hogy ne láttassanak igen lassúknak, az lat­hatatlanná tételben, avagy, hogy valakinek erszényét megüritsék. Elhallgatom itt az prédikálásokat, ragadma­nyokat, lopásokat, egyházi tolvajlásokat, melyek ismét gyűjtetnek. Arról sem szólok, minemű emberek választat­tak többnyire mindenkor az ilven tisztre*. (Kálvin Inst. IV. K. Szenczy M. Albert fordítása ) Ehhez járult, hogy szokásba jött a bűnöket most már nem halálosokra és közönségesekre, hanem nyilvá­nos, közbotrányt okozókra és magános bűnökre osztá­lyozni. A magános bűnökre alkalmazni kezdték a gyó­nást, mely ismét egy óriási hatalom lett a papság kezé­ben. S hogy a képmutatás teljes legyen, csak a közbotrán\t okozó bűnök miatt követelték a kirekesztést ; a vezeklés­nek ezer és ezer formájára annak minden részletére vonatkozólag pedig bűnbánati könyvek Írattak, s hogy a visszaélés teljes legyen, ugy a magán, mint a közbotrányt okozó nyilvános bűnökre előirt vezeklések alól egyes tehetősek megválthatták magukat. íme, rövid idő alatt mennyi szenteskedés, képmutatás visszaélés csúszik be s mindez Jézusnak eme szavaira alapítva: 'Valamit meg­kötöztök a löldön, az égben is megkötözve lészen; vala­mit megoldoztok a földön, az égben is meg lesz oldva. Warga szerint e fegyelem a becsületességet legalább külsőleg előmozdította, de a ker. szabadságnak, az erköl­csösség alapfeltételeinek gyökereit metszette el; a ker. világ szemérmesebb lett a pogány világnál; bűneit nem vitte az utcára, de a képmutatás is a szemérmetesség nyomába lépett s a hazugság és hamisság folyvást nagyobb tért hódított meg. (Warga, Ker. egyháztörténet.) * * E sok bajt okozó hatalmi törekvés tovább volt fej­lesztendő. Azon gondolatnak csiraja, hogy a római püspök­séget Péter apostol alapította, már a második században élt az egyházban, de a római püspöki hivatal az eddig csak tiszteletbeli elsőséget igényelt (primatum honoris). Az V.-ik századtól azonban fokozatosan azon irányban fejlődött e püspökség, hogy az egész világra kiterjedő hatalommá váljék. A sajátos viszonyok, az emberi hiúság mind közre játszottak e cél elérésére. Divatba jött már az ötödik században, a peres egyházi ügyekben mint végső fórumhoz, a római püspökséghez fellebbezni, sőt Valenti­nianus császár 445-ben megadja az egyházban a római püspöünek a legfőbb törvényhozói és birói hatalmat. Azonban még ezután is jó ideig ugy tekintetik a római püspök, mint a császár alatt álló ; és ha vallási ügyekben a laikus — még a császárt sem véve ki, — a papság­nak alá volt is rendelve, — mert sokszor látunk hatal­mas fejedelmeket is, hogy felveszik a bűnbánati öltönyt, — de legalább polgári téren a klérus mint az állami hatalomnak, a római püspök mint a császárnak alatta álló tekintetik. A későbbi idők fejleménye, hogy a pap­ság, de főképen a római püspök, az oldás és kötésre alapított jogoknál fogva minden téren abszolút hatalmat igényelnek és ilyet tényleg el is érnek. Megkönnyítette e hatalom kifejlését az Ál-Izidor-féle gyűjtemény. E szerint »a papság a legfőbb hatalom, de e hatalomnak is központja és forrása a Péter széke. A pápától száll alá minden hatalom a püspökre, a hierar­kia minden fokozaian a primás, vagy pápai helyettes által köttetik Rómához. A pápa a legfőbb törvényhozó és biró, még a zsinatok határozatai is tőle függenek, ő ne­vezi ki, vegy erősíti meg a püspököket s adja a pallro­mot, mely a Rómától való függésnek a jele s az ő ke-

Next

/
Oldalképek
Tartalom