Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1900 (43. évfolyam, 1-52. szám)

1900-07-08 / 27. szám

PROTESTÁNS EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP. Szerkesztősig : IX. kerület, Kálvin-tér 7. szám, hová a kéziratok cimzendök. Kiadó-liivatal : llornyánszki/ Viktor könyvkereskedése (Akadémia oérháza , hová az elöfiz. és hirdet, dijak intézendök. Felelős szerkesztő és laptulajdonos : SZŐTS FARKAS. Kiadja: IIORNtfÁNSZKY VIKTOR. Megjelenik íniiiden vasárnap. Előfizetési Ara : Félévre : 9 kor.; egész évre : IS korona. Eyyes szóin ára 40 fii. Légió a nevem. (Márk V.) Egy parányi kis teremtés fekszik a tetemnéző asztalán; aranyszín hajában kék szalag — becéző anyai kéz jele, — ajakán mosoly, melylyel talán a fényesen csillogó fegyver csövére nevetett, mit apja kezében látott, s a mely az apai kézből gyilkosa lőn. Mellette fekszik apja, anyja átlőtt homlokkal. Egy nagy bűn áldozatai mind a hárman. ()t árva gyermek, két meggyalázott család próbálgatja otthon a kín szárazságát,'bőséges könyhullatással enyhíteni meg. Ott, a hol a vizi liliom ölelkezik az úszó folyondárral, halvány csecsemő-tetemmel játszik a hullám. A gyilkos anya pedig fut, menekül bűnétől, míg az osztó igazság bilincsbe nem veri. Hát az apa? Az pedig álmodozik valami gazdag házasságról. Itt a beteg hitvesnek kever mérget az esküdt ura; ott a hűtelen hivatalnok fut a lopott pénzzel, házanépének csak becstelenséget hagyva kenyér helyett; emitt leánya tisztaságát viszi árúba az, kinek őrizni kellene; amott a férfi-szó, a szabad becsület szentségét árulják olcsó pénzért, hitvány kegyért: — ki ad többet érte? — ottan gyilkos testvér bérel cinkost saját vére elemésztésére ós mindenütt, de mindenütt panasz, sóhajtás, elégedetlenség, átok, jajgatás, kárhozat. Mintha ennek a világnak nem volna egyéb hangja a jajnál, még az öröme is olyan bántó, kacagása olyan metsző, fájó. Egy sóhajtás a világ hangja, mely hörögve száll az ember vér édeskés szagától terhelt levegőben. Mikor pedig a kiáltó szörnyűségek felett itéletmondásra kerül a sor, kész a stereotip vélemény : pillanatnyi elmezavar, a gonoszlélek szállta meg őket. Próbálgatják azután törvénynyel, mivel, megkötözni a gonoszlélek-szállta embert. l)e hiába a törvény bilincse, nem használ, a legerősebb kötelék lánca nem ér semmit, mert az őrjöngő bűn szétszakgafja azt Nem lehet annyi törvényt hozni törvénytevő urak, a mennyit össze ne tépne a bűn. Van abban valami csodálni való, hogy még nem látta be a keresztyén társadalom, hogy hiába szaporítjuk a törvényt, mely köt, a bűn azért csak annál jobban növekszik. A legerősebb kötelékek, a legszilárdabbaknak vélt láncok: hitvesi hűség, szülői szeretet (az állatban is sokszor bámulatos), gyermeki tisztelet, hazafiúi kötelesség, szemérem szüzessége, becsület drága volta, úgy szakadnak szét, mint ernyedt fonalszál, melylyel óriásokat akarna kötözni valaki. A neki bőszült, boldogtalan, gonoszlélek-ülte ember pedig járja tovább a halál útját, metélvén testét éles kövekkel, s nagyokat kacagván saját fájdalmán. Szociologusok, filantropok, bölcsészek, moralisták, pszihiatrák és törvénytudók pedig törik a fejüket egyre az orvosságon, megállapítják, szaporítják az új törvényeket, melyek azonban ép oly kevéssé fognak használni, mint elavult testvéreik. Nem lánc kell ennek a beteg világnak, hanem szabadság; nem kötelék, hanem feloldás! Iliába kötözték meg azt a szegény gadarai embert is, csak eltépte kötelékét, csak tovább emésztette magát, csak egyre a koporsókban való lakozást kereste. Szabadító kell a világnak. Az az egyetlen, ki előtt reszketnek, s a kinek engednek a gonosz lelkek. A názárethi Jézusra, a felséges Isten fiára van szükségünk nekünk is, mert bizony légió a gonosz lelkek száma, melyek gyötrik a világot. Bámulatos az, hogy a gonosz lelkek ismerik a názárethi Jézus hatalmát, reszketnek tőle, mi pedig emberek nem akarjuk azt elismerni. Csak ott reszket, csak ott veszíti el lába alól a talajt a tisztátalan lélek, a hol az I r paraffin