Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1900 (43. évfolyam, 1-52. szám)

1900-07-01 / 26. szám

séget eredetiben, s a latin nélkül meg nem éribetjük a németek történetét a varusi csatától a vestfáliai békéig. De a klasszikus műveltség nélkül nem értjük a jogi és állami tudományokat, sőt a világtörténeti fejlődést sem. Általában a klasszikus műveltség alapja minden józan modern művelődésnek is. Az ember szellemét, szivét, akaratát, s általában egész személyiségét, a vallás, nyelv, irodalom és történet, nem pedig a fizika és technika művelik. Mi több, a berlini értekezlet teljesen törölte a középiskolánál a latin alapot> s szinte a rideg utilisztikus prakticizmus terére lépett iskolaügyi reformjával. Pedig ifjúságunk történeti-klasszikus nevelése és művelése adná meg e reformoknak az árát. Évekkel azelőtt a halle-wittenbergi tudományegyetem tanári kara protestált e »modern« iskolaügyi reformkisérletezés ellen a kultuszminiszterhez intézett beadványában. Ebben hangsúlyozta a humanisztikus gimnázium által nyújtott »egységes históriai-klasszikus előképzést, a melyen az egyetemi tanulmányozás alapul*. A humanizmus az utolsó négy évszázad kulturfejlődésének a forrása, mi nélkül beható és céltudatos egyetemi tanulmányozásról szó sem lehet. Annak megszorítása tehát, a modern realisztikus gondolkozásmód javára, magát az egyetemi tanulmányozást sértené és szorítaná meg. Ezt olvasva, a modern paedagógikának sok baja jut eszünkbe. Ilyen a túlterhelés, a vizsgarendszer s több efféle. Ideje is volna e kérdések beható megoldásával is foglalkozni. A klerikálizmus hódításáról Németországban szomorúan érdekes adatokat közöl Beyschlag. Egy dr. Gantalupi nevű, előkelő olasz író, németországi útja alkalmából úgy találta, hogy a klerikalizmus Németországban, a reformáció hazájában valósággal diadalútján van, s ha a német reformátori szellem föl nem ébred, övé lészen a jog és a hatalom a jövő XX. században. S ezzel az új ultramontán érával szemben valósággal álmait aluszsza a német prot. szellem. íme egy néhány példát! Weimárnak a maga 28 ezer lakosával máig is az a két temploma van, a melybe Goethe-Schiller idejében járt 6—7 ezer hivő. Egy harmadik prot. templomra tehát égető szükség van, s csudálatos, ezt a templomot »Agusta császárnő emléktemplomnak* akarják elnevezni. Igaz, hogy a császárnő a weimári fejedelmi házból való, de másrészt az is »notórius módon* köztudomású, hogy ev. hitvallását a pápás egyház javára több izben is megtagadta. A Bismarck-féle »Emlékezések és gondolatok* bizonyos »jezsuita-táborról* beszélnek a császárnő udvaránál, ki egy konvertitánál is erősebben dokumentálta evangéliumellenes érzelmeit és gondolkozását. Csakis a Hohenzollern és az Ernestin-ház iránti pietás tartotta vissza az ev. köröket a dolgok további szellőztetésétől. Beyschlag szerint a templom legfeljebb ^engesztelő templomnak* volna nevezhető, azért a sok bűnért, a mit az a császárnő az ev. hitvallás ellen minduntalan elkövetett. A drezdai térdeplés kérdése is méltán nagy izgatottságot szült a prot. körökben és méltán csatlakozik a 60 évvel azelőtt, a nagy Döllinger s a prot. Harless által is szellőztetett bajor térdeplés kérdéséhez. A prot. katonaságnak a r. kath. szertartásokban való kényszeri tett részvételéről van szó, a melyeket éveken át szó nélkül tűrtek el Drezdában. A meisseni lelkészi értekezlet tárgyalta e »botrányos* ügyet, s szóvá tette azt a szász sajtó is, főleg Luthardt »Allg Ev. Luth. K.-Ztg« c. lapja. Tudjuk, bogv a szász udvar hüségesküjenek kétszeres megtagadása árán jutott el a r. katholicizmus hálójába, s Miksa herceg-kaplán agitálásaiban érte el tetőpontját. A dolgot azzal próbálták az udvari és kormánykörök jóvá tenni, hogy azt mondottak, hogy itt a katonaságnal nem r. kath. szertartásos, hanem udvari devóciós cselekvenvekröl van szó, a r. kath. udvari templomban rendezett ürnapi körmenetek alkalmából. Tehát nem a sanctissimum előtti pápás térdepelésen, hanem a felségi és udvari jogok respektálásán fordul itt minden, — ad majoréin papae glóriám s az ev. hitvallás gyalázására! — Valóban szégyenletes, hogy ilyen dolgok az ősi evangélikus Szászországban megtörténhetnek. A lelkészi értekezletek egyhangúlag el is ítélik az ev hitvalláson ejtett e sérelmeket. S méltán csatlakozik az ev. hitvallást ily mélyen bántó esethez Küchler esete Darmstadtban, az irgalmas nővérek pápás propagandája Coblenzben, s a freiburgi ev. diakonisszaintézetének szomorú tapasztalata bazárjának létesítése alkalmából. Valóban sapienti pauca! A pápás világuralom a prot. Németországban trónol napjainkban! A strassburgi pápás theologiai fakultással Hertling tanár, ez a Schell-hez hasonló rajongó reform róm. kath. tudós egyelőre fölsült. Nem kell e rakultás Rómának és a jezsuitáknak. Bismarck herceg mondotta egykoron a »Kulturkampf« izgalmas napjaiban, hogy a római papság jobb nevelése és erősítése csak növelné velünk szemben annak hatalmát. Hogy egy, vatikani jezsuita-alapelvek szerint berendezett theol. fakultáson dresszirozott ifjúság, a maga szemináriumi, tömjéntüstös és szenteltvizes nevelésével csak ellensége lehetne a prot. német birodalomnak, azt csak az egyházpolitikájában örökösen tétovázó mai német kormány nem képes felfogni. Az ultramontán pápás szellemnek erősítése Strassburgban csak megtagadása volna a német prot. szellemnek, s az ellenségnek nyitna ajtót. Ilyenre a német birodalom saját anyagi eszközeivel nem vállalkozhatik. Ultramontán fakultás csak az ultramontanizmust szolgálhatna. A cent rumpárt által Rómában melegen javasolt és támogatott Hertling-fele tervezet, egyelőre, nagy örömünkre hajótörést szenvedett a vatikáni körökben. Ennyire a Berlin és Róma, a centrumpárt és a jezsuiták között való barátság még sem akar elmenni. S mégis a német sajtó egy része mélyen fájlalja e pápás hajótörést. Risum teneatis! A szászországi luth,. Gotteskasten a minap bocsátotta közre 22. évi jelentését. A Gusztáv-Adolf-egylettel szemben szigorúan luth. felekezeti célokat követő Gotteskasten e kiadott jelentése szerint a tartományi konzisztórium 300 márkát a svájci lutheránusoknak, 300-at pedig a cseheknek juttatott. Az osztrák prot. mozgalmak hatása alatt a bevétel 33,758,71 márkára emelkedett, a miből a mozgalom erősítésére 11,000 márkát fordíthatott. Három legátumban is részesült és pedig 2000, 100 és 150 márkában. A bevételhez járult Szászország 14 ezer, Thüringia 358, Poroszország lutheri egyháza 238, Mecklenburg 300 és Svájc 10 márkával. Ausztria-Magyarország 123, Kamerun 70 és Ausztrália 104 márkát adományozott. Röpiratát a Gotteskasten 62 ezer példányban nyomatja. Segélyben részesített baior, elszász, lippe és hannoverai egyházközségeket 1325. porosz, hessetii és badeni szabadegyházi luth. egyházközségeket 4981 ; svájciakat 1300, osztrák-magyarokat (tótokat) 18,105, franciákat 50, oroszokat 100, afrikaiakat 300 s éjszakameriakat 1363 márkában. Kár, hogy ez az áldással működő Gotteskasten nem tud s nem is akar egyesülni a tágabb ev. alapon álló s tágabb prot. célokat követő Gusztáv-Adolf-egyesülettel. A pápás missziók száma Francia- és Németországban egész légió. Kannengiesser foglalkozott azokkal legújabban, megbízható kutatások alapján. A közlések szerint a pápás Franciaország jelenleg a »I)e propaganda fide« társulatára 4,077,(XX). a szent gyermekségre 1.094,000. a keleti pápás iskolakra 584,000, s az afrikai missziók 62*