Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1900 (43. évfolyam, 1-52. szám)

1900-07-01 / 26. szám

hol éktelen ivás és excesszus közben trágár módon kifigurázták a passiót. Azt mondja a hagyomány, hogy pár nappal rá egymás után rettentő kinok közt pusztultak el. Néhányan megijedve lóra kaptak, hogy otthon érjék végöket, ha már meg kell halniok. De egy sem birt hazáig jutni; útközben vesztek el rémes halállal, az egyik Lipcsében, a másik Weissenfelsben, a harmadik Halberstadtban. Maga a vendéglős, annak leánya és szolgálója is hirtelen halállal haltak. Az eset — úgy mondták — nagy feltűnést keltett és sokan igyekeztek a hallei egyetem ellen kiaknázni. És mindezek dacára a német tudományosság büszkén tekinthet vissza egyetemeire, a melyek nehéz viszontagságok közt, fényes multjokkal megalapítói lettek az egységes német nemzet mai hatalmának. Pedig olyanok voltak köztük, mint a már említett kiel-in kivül a kis greifswaldi, vagy diák-zsargonban >gryps«, a legrégibb porosz egyetem, melynek az északi háború után, 1712-ben, nem maradt több 4 tanítványánál, ugy hogy róla szól az az ismeretes német anekdota, midőn egy nagy társaságban egyszerre mindenki fölpattan az asztaltól s szalad az ablakhoz, ujjal mutogatva, hogy »itt megy ő, itt megy ő!« s mikor az idegen kérdezi hogy ki, büszkén felelik rá: »a mi diákunk*. A német kultura egész diadalútja az egyetemek nyomdokainál vezet mai eredményeig. Heidelbergben akarta először reorganizálni Melanchthon az egyetemi oktatást; itt működött a nemzetközi jog atyja, Peiffendorf, és Spinozát is csak a meghívás visszautasítása akadályozta, hogy nevével egy német egyetemre áraszszon fényt. — De jogi kara méltó önérzettel hivatkozhatik igy is oly nevekre, mint Tlubert, Vangerow, Zachariá, Mittenmeyer, Mohi, Windscheid, Bluntschli, Renaud; a bölcsészeti kar pedig Helmholtzra, Bunsenre, Kirchhoffra, Schlosserre, Garwinusra és Treitschkére. Freiburg adta Rottechet és a II. József által a széptudományok tanszékére meghívott Jacobit, az első protestánst, ezen, a jezsuiták által alapított egyetemen, hol a hallgatóknak nyilvános ünnepélyen is előbb a gyónócédulákat kellett a pedellusnak átadniok. Azután ott vannak Tübinga régi díszei, habár csak rövid ideig is: Reuchlin, Melanchthon, az ujabbak közül az államtudományi kar megalapítója: List Frigyes, Mohi, azután Uhland a költő, Vischer, az aesthetikus s a theológián a világhírű Baur és Stausz, bár ez utóbbi nem kapott tanszéket az egyetemen. A marburgi protestáns egyetemre hintett fényt Wolf Keresztély. Theologiai fakultásának, melyet svédek, skótok, sőt görögök is felkerestek, voltak tanítványai a protestáns hit terjesztéseért St. Andrewsban máglyahalált szenvedett Petrich Hamilton és Jacobus Arminius. Viszont Königsberg neve Kant, Fichte és Herbartéval van örökre összefűzve; Jenát egy Okén, Fries, Fichte, Schiller, Hufeland, Hegel nevei emelték nagyra, kiknek egykori lakásait ma is fehér táblácskák mutatják a házakon. Itt kiáltottak »pereat«-ot Göthének is, a mért a tisztelgők felhívására nem mutatkozott. Virchow Würzburgot tette világhírűvé, mint a mai fejlődéstan és sejtpathológia bölcsőjét. A hires német sebész, Gsenorch és a kiváló nemzetgazda, Stein Lőrinc Kielben szerezték meg tudományosságuk alapjait; mig Göttinga nem kevésbé lett halhatatlanná nagy tanítványa, Bismarck, — mint elsőrangú tanerői: egy Achenwald, Schlöser, Haller, Kistner, Lichtenberg, Gesner, azután Sevigny, Stein, Humboldt, Tieck és Biirger által. Berlin követeli egész magának Schleiermachert, Schlegelt, Boppot;a jogi karon Eichbornt, Niebuhrt, Puchtot, Gneistol, azután a Grimm testvéreket; az orvosi karon Langenbecket és Du Bois Reymond t; a történettudósok közt Ranket, Treitschkét, Mommsent, nem is szólva a 350 docens között Curtiusról, Helmholtzról, Koch Róbert, Hinschius és Derburgról. Ily nevek emelnek örök oszlopot a német egyetemi tudományosság nagyságának és dicsőségének, mely a német egyetemi rendszer, az akadémiai és tanszabadság szilárd alapján épült fel. Várnai S. TÁRCA. János ev. I: 1—5. magyarázata. Vannak helyek a szentírásban, melyeknek gyakorlati felhasználása és értékesítése nem tartozik a könnyű feladatok közé. Hogy János evangéliumának a kezdete is ilyen, mutatja nemcsak az, hogy igen kevesen vállalkoznak a feldolgozására, hanem az is, hogy az evang. egyházban szokásos perikopa-rendszerekben, talán egy-két külföldi tartományi rendszert kivéve, elő nem fordul. A heortologikus rendben igy is bajos a helyét kijelölni, mert az üdvtörténetnek nem valamely speciális mozzanatára, hanem egészére vonatkozik, szólván általában az igéről és pedig különböző viszonyulásaiban. Hogy e szakasz magyarázására vállalkozom, teszem azt abban a meggyőződésben, hogy nincs az élet könyvének egyetlen helye sem, mely nem az élet igéjét tartalmazná, s melyből ennélfogva üdvös keresztyén tanítások és mély keresztyén igazságok nem tárulnának elénk. A magyarázandó szakasz meg ép az élet igéjéről szól. Oly igazságokat tartalmaz, melyekre szintén áll annak a plátói bölcsésznek a mondása, a ki Augustinus (De civitate Dei, lib. 10. cap. 29.) szerint úgy itélt Jánosról, hogy minden szavát méltó volna aranynyal írni, oly mély és felemelő igazságokat hirdet. De ha igazságokat kutatunk, fődolog, hogy helyes irányba induljunk, jó csapáson haladjunk, különben könnyen eltévedünk. A szentírásnak tudományos vizsgálatánál is, de különösen meg a gyakorlati magyazázatánál az üdvtörténeti szempontot sohasem szabad figyelmen kivül hagynunk. Nem bölcsészeti eszméket, rendszereket, tantételeket; nem emberi bölcselkedést, hanem a kijelentett istenigét kell abban keresnünk és feltárnunk. A negyedik evangélium sem bölcsészeti rendszerek szolgálatában áll; benne nem emberész gondolta eszmék mesterkélt alkalmazását és felhasználását, kifejtését és feldolgozását, hanem egyes egyedül a kijelentett igén alapuló keresztyénség oly alapigazságait találjuk, melyek annak sajátos vallási jellemét megadják, s melyeket csakis a miből irva vannak: üdv történeti szempontból foghatunk fel és érthetünk meg igazán. Az örök istenigéről van szó. Ez ige a keresztyénség fundamentuma és fundamentális képzete. Ez ige a keresztyénség lényege, életeleme, irányítója, a-ja és oo-ja, egész életének alapja, tartalma és célja. Ez az ige nem holmi bölcsészeti vagy történeti fo-