Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1900 (43. évfolyam, 1-52. szám)

1900-06-24 / 25. szám

A más baja nem bántja őt, Jól érti a kétszerkettő!; Eddig nem csordult csak cseppent, Most kis tőkén nagy a percent; Bezzeg maga sem henyél, Ád, vesz és csereberél; De a földet nem turkálja, Bent ül az iröszobába' S számítja az ázsiót. Mégis egy még reáférne, Amolyan tiszttartó-féle, Gazdasághoz a ki tudna, Ura helyett lótna futna, Mint ő maga, idegen; Hü mint az eb s szívtelen. Ráncba szedné a parasztot; Hanem ilyet honnan kapsz most?! Hát egy este dobban-roppan, A szobába csak betoppan Egy különös, rút alak; Rajta vörös-prémü mente, Egész arca szőrrel fedve. Sánta, kancsal, szeme lángol, Megijedsz az agyarától, S hét nap róla álmodok »Uram, a külföldről jövök, Az én nevem Doktor Eördögh. Három egyetemen jártam, Eldicsekszem vele bátran; Váltó, börze és hitel, Meg a kettős könyvvitel.. Gazdaságtan, a legújabb, Sovány föld meg hogy' javulhat: Mind a kis ujjamba' van. íme itt az oklevelem, Nem mindenki ér föl velem ; Hallom szörnyű sok a gondod, Kevesebb lesz, ha megosztod S szolgálatodba fogadsz.* »Ilyen ember kell csak nékem, Ilyen után vágyom régen!* Szólt a gazda, jól megnézve: »Egyezzünk meg hát a bérbe; Mert a mai szük világba' Nem szórják a pénzt hiába!* »No ezzel,« — szólt Doktor Eördögh — Egy cseppet sem kell törődnöd! Tudom, hogy a falu népe Vagy napszámba,' vagy felébe Műveli a birtokod. Három évig bün szolgállak, Három évig leszek nálad, Akkor ismét útra kelek, S a mit majd e jó emberek Tiszta szívből szánnak nékem, — Késő bánat, eb gondolat! — Az legyen az összes bérem!® »No ez érti a csíziót!* Mosolygott a gazdag s így szólt: »Ha bün szolgálsz és a mellett Csinálsz egy kis jövedelmet: Tisztes haszon! Patvar bánja! Mert engemet úgy sem szedsz rá, Áll, az alku! Kezem rája!* Kétszer annyi lett az asztag. Doktor Eördögh ügyes ember, Későn fekszik, korán kel fel; A kit holtra kifárasztott: Megbírságol sok parasztot. Hogyha földet oszt felébe', Becsúsztat a szerződésbe Itt is, ott is egy-egy pontot: Ennyit termel! Ekkor szállít! — Aláir a szegény bármit — S akkor aztán rájok rontott; Egész termés oda lett, Sok még rá is fizetett, így aratott Doktor Eördögh Ott is, a hol nem vetett. Hát a módos, telkes gazda Velők szemben máskép adta ? Mért oly élhetetlenek?! Itt az állatnemesítés, Merino juh, angol sertés, Géppel a gazdálkodás, A hogy' külföldön szokás ; Nem kell más, csak szövetkezni, Egy kis tőkét befektetni, S már a jövő tavaszon Tízszeres lesz a haszon. Nincsen rá pénz ? Ej, no még mi ? Hát minek élt nagy Széchenyi? Minek irta, pedig irta, Hogy a boldogulás titka A hitel, váltó csupán. A ki jótállót keres, A földesúr lesz kezes. Lesz bizony, de nagy az ára, Dobra kerül nemsokára Alvég, felvég: a falu. Mert ha többször kipróbáltad, Úgy hogy biztos hasznát várhadd, Jó a hitel, szent igaz ; De ki vaktába kísérel, Hozzá meg még kölcsönpénzzel, Egyse okos ember az! Betette nekik az ajtót, Szidhatják már a tiszttartót; Doktor Eördögh vállát vonja: Hogyha az úr parancsolja, Ő, mint szolga, mit tegyen ? Mikor az oly szívtelen! És a birtok bővül egyre, Tömérdek kincs gyül ott egybe; A gazdagnak hire fut, Sok kitüntetéshe' jut. Áldozgat jótékony célra, — Jól tudja ő, mi' a célja! — Emberbarát, nagy hazafi, Az arcképét lap adja ki, S a mire már régtől vágyott, Megkapja a báróságot. Az udvari bálba jár, Hej, kapós a lánya már! Grófok vágynak a kezére, Mert olyikra jól ráférne Ám a gazdag hozomány. De mesém hosszúra nyúlik: Év év után így elmúlik, S a szerződés hogy lejár. Tovább a doktor se vár: • Uram, ha hü sáfár voltam, Ereszsz az utamra mostan! S ne haragudj', hogyha kérem,