Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1900 (43. évfolyam, 1-52. szám)

1900-06-24 / 25. szám

a Add ki a szegődött bérem !« Jót nevet a gazda rá. »Hün szolgáltál, szent igaz, És ha nálam megmaradsz, Úri lesz a fizetésed; Hanem az eddigi béred, — Csak emlékszel még talán ? — Nem tartozik én reám.* »Úgy van, de jelen kell lenned S nem szabad rosz néven venned. Hogyha megtartom magamnak, A mit majd jó szivvel adnak Bérlőid, e jámborok!* Végig mennek a falun, S im a legelső kapun, Mert a járom nincs Ínyére, Kifut az út közepére Egy ökör és pór gazdája Mérgesen rivall reája: »Hogy az ördög vigyen el!* A báró jóizűt nevet: »No, Doktor, az ökör tied!« »Nem, uram!* — mondja emez — s>Nem szívből kívánja ezt, Csak ép' magái elbúsúlta.« Tovább ballagnak hát újra, S a szomszédban egy gyerek Sír-rí, ugyan kesereg; Anyja bölcsőben ringatja. De a kis szocialista Egyre ordít, el nem alszik. Végre a nő megharagszik, S szidja: »Ördög vigyen el!« »Hallod-é, e nő mit kiván? Ez már csak a tied nyilván?!« >Nem, mert ez se szívből fakad.« Úr és ispán tovább halad, Hát ott lent a falu végen Egy gyermek künn játszik épen, S őket messziről meglátva Befut a ház udvarába : »Jaj anyámU — csap nagy zsivajt, — »A báró úr erre tart!* »Ördög vigye a vérszopót !< Mérgesen az asszony így szólt, »Ugyan kit tesz megint tönkre!« De az ördög sem vár többre: »No hát evvel már beérem, íme te vagy az én bérem, Mert ez szivéből beszélt!« Megragadja üstökét, Ott nyomban gúzsba kötötte, Kénfelhő támad körötte; A báró, jaj! kiabál, De hiába rúg-kapál, A mért magát úgy elhitte, Biz az ördög úgy elvitte, Hire-hamva se maradt. * * * Vigan élvén a világtok, A szegényt ne zsaroljátok! Mert az Isten mindenható, Mindent meglát, mindent felró; Az ördög meg soh'sem alszik, Álorcában bélopakszik, Megront s kárhozatba csal. Albert József. BELFÖLD. Egyházi értekezlet az erdélyi ev. ref. egyházkerületben. Kolozsvárt, 1900. jun. 7—8. napjain. (Folytatás és vége.) A főgondnok után dr. Birtólc György püspök emelkedett szólásra. Szép, lendületes beszédében szónoki erejével meggyőzően fejtegette, hogy ez a mozgalom egyházi életünknek s ezzel a protestáns szellemnek természetes és szükségszerű megnyilatkozása. A protestantizmusban létezik valami, mely minden más vallástól lényegesen megkülönbözteti: az igazi, örökkévaló szeretet. De ezen kivül a protestantizmus és közelebbről a magyar kálvinizmus a szabadság religiója: a szellem, a gondolat, a lelkiismeret, az egyéni és nemzeti élet szabadságának vallasa, melynek korlátozó hatalma amaz örök isteni, melynek egy szikrája ott él minden ember lelkében s mely tökéletes kijelentést nyert a Krisztusban, az ő evangéliumában és erkölcsi fenségében. Ez a vallás ennélfogva élő-vallás, mely az egyéni erők kifejtését követeli, hogy ennélfogva a vallás legyen minden emberre nézve az, a minek tulajdonképen lenni kell: az emberi szellemnek, az emberiség erkölcsi életenek az isteni törvények által megszabott örökkévaló fejlődése, soha meg nem szűnő reformációja. Ezen örökké tartó szellemnek azonban külső formákra, szervekre van szüksége, melyek nélkül a fejlődés megállna, s miként az új bor, szétrontaná a régi tömlőt. Épen azért, mert nálunk az egyén érvényesül: a gyermek és az ifjú, a gazdag és szegény, a nő és a férfi, a tagokból alakult gyülekezetek, az egyházközségek és egyházmegyék és ezek összes intézményei, templomaink, iskoláink mind megannyi szervei, életformái a prot. szellem életműködésének. De van-e ezen szervekben elég életerő ? Az egyesek betöltik-e helyüket, elvégzik-e a rájok bizott munkát? A formákban van-e tartalom? Van-e a tagokban az egész társadalmat átható pezsgő élet? A műveltek és a nép, sőt a lelkipásztorok, tanárok, tanítók és a vezetésre hivatott világi férfiak tisztán látják-e a megoldásra váró feladatokat? Látjuk-e az akadályokat, melyek a fejlődő életet megakasztják ? E kérdések bírálatra kell, hogy serkentsenek önmagunkat, tevékenységünket és a körülöttünk levő mozgalmakat illetőleg. Ezt a bírálatot folytonosan gyakorolni, a teendők felől tájékozódni, a szervek tevékenységét fokozni, a szunnyadó erőket életre kelteni s közös munkára serkenteni: feladata emez értekezletnek. A protestantizmus az összesé. Következőleg értekezletünk semmiféle politikai párthoz nem szegődik, bármiként alakuljanak is azok. S igy a protestantizmus, lényege szerint felette állván minden pártnak, azok szolgálatába sohasem sülyedhet. Mi, a kik a protestantizmus szolgálatában állunk, mi az összes tagok : mindenek előtt az egyházi s iskolai emberek, kiknek a legfőbb részt kell maguknak venni a kötelességekből s a példányképül szolgáló életből; azután a vezérlő, a hitbuzgó és áldozatkész világiak, s általában mindannyian tegyünk ma szent fogadást Isten előtt, hogy az előnkbe tüzütt feladatokkal szembeszállva — azokat sikerrel megoldjuk! — Lelkes éljenzések kisérték a nagy hatást előidézett beszédet. Ily hangulatban Molnár Albert h. elnök előterjesztésére és ajánlatára a közgyűlés egyhangú lelkesedéssel elfogadja a papi értekezletnek egyházi értekezletté való átalakítását. Mire Nagy Károly theol. tanár referádájára elfogadtatik az alapszabály-tervezet is általánosságban s