Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1900 (43. évfolyam, 1-52. szám)

1900-01-21 / 3. szám

egyházaiban is. Mert teljességgel nem esetleges és nem oknéiküli az a történeti tény, hogy a Jézus Krisztushoz hű egyházak, theologiák, irá­nyok és irodalmi törekvések, ha néha lassan is, de folytonosan nőnek, izmosodnak, terjednek; míg az élő Krisztustól elpártolt theologiai irá­nyok, irodalmak és egyházak, ha rövid ideig talán virágzani látszanak is, előbb-utóbb elsor­vadnak, elszáradnak. Az Ágoston korabeli pela­gianizmus, a XVIII. századbeli racionalizmus, a XIX. század pantheisztikus theologiája, sőt a jelen­kori modernnek nevezett fél-hivőség példája megdÖnthetlenül bizonyítja a Jézus fent idézett szavaiban kifejezett keresztyén élettörvényt: ha len­nem maradtok, éltek; de nálam nélkül semmit sem. cselekedhettek. Az egyházi tevékenység bármely alakja ós neme is csak akkor áldásos és valóban sikeres, ha irányító elvéül azt a jézusi törvényt fogadja el: maradjatok ón bennem s akkor én is veletek és bennetek leszek; de ha nem maradtok ón bennem, akkor kivágattok ós elszáradtok, mert nálam nélkül semmit sem cselekedhettek. A ke­resztyén egyházi ós egyháztársadalmi tevékeny­ség is csak a Jézussal való életközösségből me­ríthet erőt, sikert és biztosítékot. A ki Jézusból ós Jézussal dolgozik, az biztosan számíthat ál­dásra, mert a keresztyén egyén is, mint gyarló ember csak akkor teremhet jó gyümölcsöt, ha az isteni élet törzséből, a Jézus Krisztusból veszi erejét. A mint az Úr mondja: A ki én bennem marad, az sok gyümölcsöt terem ; a ki nem marad én bennem, az elszárad ós tűzre vettetik, mert nálam nélkül semmit sem cselekedhettek. Ila pedig én bennem maradtok és az én beszé­deim is ti bennetek, akkor valamit akartok, kórjetek és megadatik néktek. Az Úr Jézus e hatalmas szavai nagy biz­tSltclSt ós győzelmi reményt keltő ígéretek nap­jaink válságos egyházi viszonyai ós tétova egy­házi tevékenysége között. A csüggedő lelkekre fölbátorítólag hatnak, mert ama bizonyosságra emelik őket, hogy ha szilárdan és híven az Úr­ban maradunk, hiszünk ós bízunk, akkor nincs mitől félnünk, ha még annyi is körülöttünk a leverő, a csüggesztő jelenség. Ne féljünk tehát, csak higyjünk, csak bízzunk az Úrban : ő a fő­vezér, ő a fő hadúr, ő az ő országának királya s népének főpapj a; az Ur el nem hagyja az övéit. Az egyházi munkásokra nézve szintén bátorító és biztató az a tudat, hogy ha igazán az Úr dolgaiban és igazán az ő akaratja szerint dolgoznak, akkor az áldás nem maradhat el. Azért hát munkára föl bátran, tétovázás nélkül, mert az Űr vezet, az Úr irányít, az Úr segít, az ő hatalma ós ereje pedig nagyobb, mint bármely embererő és bármily kedvezőtlen földi viszo­nyok. A fő dolog az, hogy munkánkban az Úr­ban maradjunk, tőle el ne szakadjunk, tőle kér­jünk erőt, s az ő igéje ós parancsolatja nélkül és ellen semmit se tegyünk. A Jézus Krisztus beszédiben maradva vé­gezzük az igehirdetés főtisztét. Hirdessük csak az ő evangéliumát és ne emberileg elegyített evan­géliumot. Ne hirdessünk emberi evangéliumot, bármennyire ajánlgatja ós kelleti is az magát; mert ha igehirdetésünk nem a Krisztustól ered, ha ember ek tudományának szele hányja azt ide s tova, akkor nem maradtunk a Krisztus beszé­diben s nem adatik meg nekünk az, a mit óhaj­tunk ós kérünk. A Jézus Krisztus beszédiben maradva vé­gezzük az egyháztársadahni munkát is. Mert hiába írjuk a legszebb cikkeket ós tartjuk a legtetsze­tősebb felolvasásokat; hiába állítjuk fel a legjobb iskolákat ós jótékony intézeteket; hiába javítjuk meg a legfényesebben az egyházi tisztviselők anyagi helyzetét; hiába szervezzük a legkiter­jedtebb nő-, ifjúsági-, szeretet- és irodalmi-egye­sületeket: ha nem a Jézus lelke ól, hat és mű­ködik azokban, semmire sem megyünk. Sajtónak, iskolának, egyesületnek és egyháztársadalmi te­vékenységünk minden ágazatának a Jézus Krisz­tus beszédiben ós amaz igaz szőlőtő törzsében kell maradnia s annak életadó és életnemesítő erőiből táplálkoznia, különben elszárad és a tűzre vettetik. Az egyházi tevékenység e krisztusi törvé­nyét bizonyítja az élet és a tapasztalat is. Evan­géliumi alapon álló irodalmi és jótékony egye­sületek mustármagszerű kezdetből is nagyra nőnek, világraszóló áldást árasztanak, pl. a biblia­terjesztő társulatok, az evangéliumi missziói egye­sületek ós keresztyén belmissziónak evangéliumi szellemben dolgozó számos intézményei. Az evan­géliumi hit- és szeretet szülte és táplálta bei­missziói alkotások, mint az orsz. protestáns árva­egyesület vagy a Lorántffy Zsuzsánna egyesület példája mutatja, nálunk is életre ós virágzásra jutnak ; de a mely egyházi intézményekben és társulásokban nem az Úr lelke él és hat, azok bizony sem nálunk, sem másutt nem képesek életre vergődni. Bizony, bizony úgy van az ma is, a mint a Gamaliel idejében volt, hogy a mi Istentől van, ember azt el nem rontja; a mi pedig az emberektől van, az magától is megdől! Gondoljuk meg ezt, egyházam munkásai és ne kapkodjunk innen-onnan kért és kinált taná­csok után. Az egyházi tevékenység fő törvényét megszabta Krisztus ós így hangzik : ha bennem maradtok éltek: ha nem maradtok bennem : el­pusztultok ; mert nálam nélkül semmit sem cse­lekedhettek ! Ss. F.

Next

/
Oldalképek
Tartalom