Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1900 (43. évfolyam, 1-52. szám)

1900-06-17 / 24. szám

leánya. 19. Matuska Vilma, budapesti, ev., mészáros leánya. 20. Márkus Géza, budapesti, asztalos fia. 21. Szűcs Lajos, abád-szalóki, ref., postamester fia. 22. Spannagel Alfons, cservenkai, ev., iró fia. 23. Beder Lajos, hódsági, ref., irnok fia. 24. Krieszner Gyula, budapesti, ev., rézműves fia. 25. Kovács Etel, nagy-szekeresi, ref., lelkész leánya. 26. Módi Elei, kaposvári, ref., csendőr leánya. 27. Fuchs Károly, budapesti, ev., lakatos fia. 28. Hagara Endre, máté-szalkai, ref., irnok fia. 29. Lipthay Gabriella, hajdúnánási, ev., ügyvéd leánya. 30. Oberlitnder János, budapesti, ev., cipész fia. 31. Gyurkó László, fuló-kércsi, ref., lelkész fia. 32. Uhlyarik Klára, budapesti, ref., bádogos leánya. 33. Brunzkó Mari, budapesti, ref., iparos leánya. 34. Horváth Pál, kapolcsi, ev., cipész fia. 35. Gvőrv Aladár, mátra-verebélyi, ref., jegyző fia. 36. Kiss Margit, szakolyi, ref., anyakönyvvezető leánya. 37. Vikár Kálmán, magyar-atádi, ref., jegyző fia. 38. Eöry János, budapesti, ev., fürdőszolga fia. 39. Pinke Vilma, budapesti, ref., napszámos leánya. 40. Fehér László, miskolci, ref.. kovács fia. 80 koronát kapnak: 41. Szabó Jolán, kis-celli, ev., szabó leánya. 42. Weinelt Maria, faddi, ref., lakatos leánya. 43. Tardy Loránd, bajai, ref, ügyvéd fia. 44. Sarkadi Jenő, budapesti, ev., laboráns fia. 45. Osgyáni Ilona, losonci, ev., csizmadia leánya. 60 koronát kapnak: Borovicska Ferenc, esztergomi, ev., cipész fia. 47. Nagy Gyula, miskolci, ref'., cseléd fia. 48. Székely Etel, budapesti, ev., szabó leánya. KÜLÖNFÉLÉK. * Az erdélyi egyházkerületi értekezletről a politikai napilapok is bőven megemlékeztek. A Budapesti Hirlap vezércikket szentelt neki, a melynek eszmemenete és tónusa teljesen reávall a lap ismeretes irányára. Először jezsuita szemforgatással örömét fejezi ki a felett, hogy az erdélyi reformátusok, a kik nem régen még szenvedelmes meghasonlásban éltek, most egyesült erővel fognak egy nagy, társadalmi akcióhoz, vallásos érzelmeiket, hitüket és erkölcsi emelkedésüket munkálandók. A cikk második felében azonban mar előtűnik a lóláb. Szerinte »oly erőtől duzzadó és pozitiv sikereket felmutató egyházi közélet mellett, a minő az erdélyi ref. egyházkerü letben van, nehezen érthető meg oly élénk szerveződés szüksége, a mely szerveződés most valódi kavarodást idézett elő«. Nem is az egyházi élet belső erősítése tehát a cél, szerinte, hanem szervezkedés a szelíd, üldözött bárányka, a r. katholicizmus ellen, és a politika, a melyet Bánffy Dezső vezet és irányít Széli Kálmán ellen. — Ezekre a hazug vádakra nincs semmi válaszunk Sokszor mondottuk már, hogy hazug vadak; de hát a ki a fehéret is feketének akarja látni, mint a Budapesti Hirlap és consortes, azoknak hiába való minden beszéd. A Bp. 11. cikkéről is csak azért emlekeztünk meg, hogy ezt a • liberális* (? ?) lapot olvasóink illő figyelmébe ajánljuk. * Néppárti heccek és kudarcok. A néppárt kegyes, »keresztény* vezére, Molnár János apát úr, illő leckét kapott f. hó 12-én a képviselőházban Említettük már, hogy az apát ur mérges, protestánsellenes és antiszemita izü interpellációkat intézett Széli Kálmánhoz és Wlassics Gyulához, a mérki ref. templomépítés és az egyetemi »keresztletörések« tárgyában. Ezekre az interpellációkra kapta meg a válaszokat, de azokat nem teszi az ablakába. A/, az hogy oda teszi, mert bizonyára mint • vértanú* fog velők kérkedni. Széli Kálmán válasza tiszta világításba helyezte, hogy a mérki reformátusok semmiféle törvénysértést, sem pedig pápistaüldözést nem követtek el, hanem az egész heccet a mérki ultramontán pápista pap és kedves szomszédja, Molnár János apát úr csinálták. Ők voltak azok. a kik a reformátusok méltányos kérését, protestánsgyülöletböl elutasíttattak s a kik felebbeztek fühöz-fához. még akkor is, a mikor a felső hatóságok a kérést teljesítették. Hogy különben mily lelkület van Molnár apát úiban és elvtársaiban, mutatja az, hogy replikájában kijelentette, hogy a plebanus igenis felebbezett és ő igenis interpellált, mert a mérki ref. templom csak nyolc méterre van a r. kath. templomtól és ez a nagy közelség súrlódásokra szolgáltat alkalmat. Pedig hogy a mérki róm. kath. hivek mennyire nem hiszik és akarják azt, bizonvítja az, hogy felajánlották segítségüket a reformátusoknak a templomépítéshez. — Még egyenesebben megmondta az igazat Molnár apát úrnak s állította pellengérre eljárását Wlassics Gyula, a mikor kijelentette, hogy irtózattal fordul el attól a felekezeti türelmetlenséget hirdető és a vallást a politikával összekeverő irányzattól, a melyet Molnár apát úr és társai követnek.— Molnár apát úr tehát megkapta a magaét. Meg is érdemelte. Debuisset pridem. Ez a megleckéztetése Molnár János úrnak azonban igen nehezére esett a néppártnak és csaknem duellumra vezetett a másnapi ülésen Wlassics miniszter és a másik néppárti főkorifeus, Bakovszky István között. Bakovszky ugyanis méltatlannak ítélte Wlassics válaszának erősségét, abban inszinuációt látott, s kérdést intézett a miniszterhez, hogy válasza a minisztertanács hozzájárulásával történt-e ? S mikor megkapta a tagadó választ, azzal gyanúsította meg Wlassicsot, hogy még mindig »bukott főnökétől*, Bánffy Dezsőtől függ, s eltérőleg, részrehajlólag itéh meg a r. kath. és a protestáns vezérférfiak nyilatkozatait. Mert lám, az erdélyi egyházkerület értekezlete után tartott banketten Bánffy Dezső tósztjában azt a nyugtalanság felidézésére alkalmas nyilatkozatot tette, hogy »EzidŐ szerint mi protestánsok még szabadon jöttünk össze. Kívánom, hogy még ezután is úgy legyen*, — s ezt a miniszter még ez ideig nem utasította vissza, pedig abban az a gyanú foglaltatik, mintha a kormány a protestánsok szabad gyülekezési jogát korlátozni akarná. Interpellációt intézett tehát a miniszterhez, kérdezve, hogy van-e tudomása Bánffy eme nyilatkozatáról ? — csorbítani akarja-e a kormány a szabad gyülekezési jogot? — miért nem utasította vissza Bánffy nyilatkozatát? — vagy nem tulajdonít annak a kormány semmi fontosságot? —Wlassics válaszában kijelentette, hogy Bánffy D. nyilatkozatáról nem tud; de ha az csakugyan megtörtént, nem egyéb aggodalmas, túlzott és helytelen állításnál, a melyre nincs semmi ok. De nem is helytelenebb semmivel sem, mint mikor némely körök folytonosan a r. katholikusok üldöztetéséről beszélnek a kormány részéről. — Bakovszky a miniszter válaszát nem vette tudomásul természetesen es ismét csak a Bánífytól való függését hangoztatta a miniszternek. Wlassics ezt személyes invektivának minősítette, a mire Bakovszky, mindjárt a szavazás után elküldte segédeit a miniszterhez. A heves összekoccanás azonban mégsem vezetett párbajra, mert a segédek békésen intéztek el az ügyet, mint a tnely félreértésből keletkezett.—íme idáig jutottunk már a felekezeti érzékenykedésekben. Sajnálatos jele az időknek és előrevetett sötét árnyéka a következendőknek! * A nagytiszteletű iskolaszéki elnök urak figyelmébe! A közeledő évzáró vizsgákra a legjobb viesgai jutalomkönyv! t »Tanulók Vezérkönyve* a: rrkolrs, jellem, hasa fiságban. Ilik képes kiadas. Mmiszterileg 4308. sz. a. approbálva. Irta: Vaday József, igazgató-