Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1900 (43. évfolyam, 1-52. szám)

1900-06-17 / 24. szám

Egyházi értekezlet az erdélyi egyházkerületben. Kolozsvárt, 1900. jun. 7 — 8. napjain. I. Mind részleges vagy .szűkebb körű, mind egyetemes vagy szélesebb körű egyházi értekezletek tartasa egyidejű a reformációval. Egyházunknak, mint a Krisztus evangéliumára fektetett vallás-erkölcsi életközösségnek, jellege kivánta és kívánja ezután is mindenkor, hogy »ketten vagy harman a Jézus nevében összejöjjenek* . . . Zwingli a városi vagy községi tanacsok segítségével, Luther a fejedelmek oltalma alatt, Kálvin a genfi köztársasági nagytanács közrehatásával vonják híveiket s általában a polgárságot működésűk körébe. Ekként a tiszta protestantizmus sohasem hozott létre s nem is törhetne meg oly egyházi gyűléseket és szerveket, melyek csupán csak papokból állanának. Ezen az alapon nálunk, magyar reformátusoknál is, az egyházi tanok, a papok és tanítók képzésének ellenőrzésére s az egyházi hatalom és kormányzat gyakorlásara hivatott >synodus«-okon kivül tartottak őseink a múltban s apáink és mi is a közelebbi időkben oly általános összejöveteleket, a melyek a hivelc szellem-erkölcsi életének tovább fejlesztését s a nemzeti és faji együttérzés ápolását művelték. Gondoljunk csak azokra az egyetemes értekezletekre, melyeket a királyhágón-tűli reformátusok régebben időszakonként, az 1848. előtti három évtized alatt pedig majdnem évenkent tartottak, s melyek az egyház legfontosabb ügyeit vévén tanácskozás alá, határozatai csak javaslati erővel bírtak és az egyházkerületek önkormányzatát nem érintették Vagv gondoljunk itt Erdélyben a Rikán-belöli (a háromszékmegyei négy egyházmegyéből alakult) és fejedelmi kiváltságokban is részesedett, ú. n. kommunitási gyűlésekre, melyeknek főleg az 50-es —60-as évekbeli összejövetelei ha nincsenek: most — egyebeket nem említve — nem volna meg a sepsi-szentgyörgyi Székely-Mikó-kollégium sem, mint a melyet a hivatalos egyház védelme alatt kizárólag a kommunitás alapított és hozott létre a hívek áldozatkészségéből, melyet ismét csak amaz összejövetelek hoztak forrásba. A tapasztalás fényesen igazolja, hogy midőn az ily értekezletek vagy összejövetelek napirenden voltak: akkor az egyházi és társadalmi élet is elevenebben lüktetett ; ellenben mióta elszunnyadtak vagy elaléltak: az egyház-társadalmi, valláserkölcsi elet is alább hagyott, ha ugyan némely helyen egészen meg nem szűnt. Üdv, köszönet és áldás tehát mindazoknak, a kik mind a királyhagon-túli értekezleteket, mind itt Erdélyben. 1894-ben, mint általános papi értekezletet Maros-Vásárhelyt, s a mostani napokban pedig, mint az erdélyi ev. ref egyházkerület egyházi értekezletét Kolozsvárt ismét életbe léptették, illetőleg hamvaikból fölébresztették. Emez előzmény egyelőre tán feleslegesnek is látszanék, haegyes napilapok és ultramontán. illetve »néppárti* közlönyök a tudósításunk alatti értekezletnek politikai tendenciát és antikatholikus iranyzatot nem tulajdonítottak volna. Az értekezletünkre ráfogott, alaptalan gyanúsításokat azonban egészen megcáfolta mind a br. Bánffy Dezső megnyitó, mind a dr. Bartók György püspök alkalmi beszéde, mind általaban véve a szépen sikerült értekezlet egész lefolyása. Mar az előző nap (jun. 6.) délutánján Erdély különböző részeiből sokan érkeztek meg, hogy az elöértekezleten jelen legyenek, melyet Molnár Albert theol. tanár, mint hely. elnök nyitott meg. Itt többek hozzászólása után az új alapszabályok elfogadására, a fölmerült módosítások megtételére a tiszti-kar, választmány és a bizottságok megalakítására vonatkozólag a személyekben is megállapodás történt, hogy a másnap lefolyó gyűlés ünnepi menetét meddő viták ne zavarják es sorrendjét ne hátráltassák. Az előértekezletet ismerkedési estély követte, melyen egyháziak és vilagiak nagy számmal vettek reszt. Itt emiitjük meg, hogy a vendégeket nagy mertékben meglepte a rendező (elszállásoló) bizottságnak a legkisebb mozzanatra is kiterjedő figyelme. A házakon lebegő lobogók pedig az hirdették, hogy Kolozsvárt a nemzeti 3löhaladás munkásait megbecsülik. Másnap, jún. 7-én, d. e. 9-kor ünnepelyes istentisztelet tartatott a belfarkas-utcai ősrégi góthikus templomban, hová a reggeli vonatokkal is mege'kezett vidékiek tömege a theol. fakultás épületetöl vonult fel, szép látványt nyújtván a palástosan megjelent papok együttes csoportja. A templomban már előzetesen a kebli hivek és az érdeklődök sokasága helyezkedett, köztük az első sorokban mágnás nők és az orgona alatt a presbitérium tagjai, a karzaton pedig az ezen alkalomra alakult 50 tagú női és férfi vegyes-kar, Borssai Samu karnagy vezetése alatt. Dr. Bartók (íyörgy püspöknek emelkedett szellemű imája után Vásárhelyi Boldizsár deési lelkész, a fiatalabb generáció egyik legjobb szónoka, tartott Pál apostol I. 'fim. IV. 16. alapján egy valóban remek beszédet, melynek eszmemeneté körülbelül ez vala : Valamint az életben éles ellentétek vannak, az óriás vagyon mellett a kiáltó szegénység: úgy a lelki világban, a vallásban, az Isten imádásában a benső tartalom nem áll arányban a külső nyilvánulással. Az egyén a maga cselekedeteivel ott áll ma is, a hol Pál apostol idejében. Mi az oka ennek ? Mi az oka, hogy a keresztyénség nem volt képes idáig a pogányságot és zsidóságot saját ügyének megnyerni? Mert mindakettő inkább csak a külsőt s nem a belsőt nézi. Nemcsak a természeti, hanem a lelki világban is megtaláljuk az élet kétféle nyilvánulását. Mit ér, hogy vigyáztál magadra, figyeltél, tanultai, ismereteiddel sok vagyont szereztél, — ez még csak a külső ; de gondoltál-e Istenre, az ő parancsolatainak betöltésére, — a mi a belső. Részt veszel ugyan az istentiszteleten, alamizsnát is adogatsz a templomban; de azután eleted ellentétben áll a templommal, s a szegények dolgait nem veszed szivedre. Pedig a léleknek belsőleg való kielegitése szerzi meg a valódi boldogságot. Ennek megszerzese és megtartása sok fáradsággal jár. Pál apostol erre adott példát. Luther, Zwingli, Kálvin így tettek. Inkább takarja testünket koldusmez, csak maradjon meg az igazi boldogságot megteremtő szeretet, melynek legmagasabb nyilvánulását látjuk Jézusban, ki megmutatta, hogy nem a külső kényelemmel, nem a csillogással lehet hódítani, hanem a szeretettel. Ha ennek a földnek meghaltál, csak akkor következik el reád nézve Istennek országa !— végezte be hatásosan a teljes sikert aratott szónok, kinek lendületes könyörgése után a gyülekezet felállva a Himnuszt énekelte el. Ezzel az istentisztelet bevégződvén, megkezdődött azonnal, ott a templomban, a teljes gyülekezet ott maradásával a közgyűlés. A megnyitóbeszédet Molnár Albert theol. tanar tartja. Köszöni az egyházkerület főgondnokainak, valamint a nagyszámú világiaknak, papi, tanári és tanítói elemeknek a megjelenésüket. Terjedelmes, de azért nagy figyelemmel hallgatott beszédében ezen értekezlet céljának az egvház-társadalmi elemek egyesilését mondja, melyre nézve életfontosságú kérdés az, hogy az egyházi elet minden nyilvánulásában először is békéssé ges, hartnonikus egység legyen. »Van-e nekünk ily egyc-