Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1900 (43. évfolyam, 1-52. szám)

1900-01-21 / 3. szám

Negyvenharmadik^évfolyam. 3-ik szam, Budapest, 1900. január 21. PROTE EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP. NzerkeszlSxég : IX. kerület, Kálvin-tér 7. szám, hová a kéziratok cimzendök. Kiadó-hivatal : llorni/ánszki/ Viktor könyvkereskedése (Akadémia bérháza , hová az elöfiz. és hirdet, dijak intézendök. Felelős szerkesztő és laptulajdonos : SZÖTS FARKAS. Kiadja: HORNYÁNSZKY VIKTOR. Megjelenik minden vasárnap. Előfizetési ára : Félévre: 9 kor,; egész évre : 18 korona. Eyyes szám ára 40 fii. Az egyházi tevékenység fő törvénye. Krisztus Urunk egyik nevezetes beszédében (Ján. XV. 1—8.) azt mondja: Én vagyok az igaz szőlőtőke, az én Atyám a szőlő-munkás ; én va­gyok a szőlőtőke, ti a szőlővesszők, s miként a szőlővessző nem teremhet gyümölcsöt, hanem ha a szőlőtőkében marad, azonképen ti is csak akkor teremhettek jó gyümölcsöt, hanem ha én bennem maradtok. A ki én bennem marad, az sok gyümölcsöt terem ; a ki nem marad én ben­nem, az elszárad és tűzre vettetik, mert nálam nélkül sem cselekedhettek. De ha én bennem maradtok és az én beszédim is ti bennetek, akkor valamit akartok, kérjétek és megadatik néktek. A keresztyén élet és keresztyén munkásság alaptörvénye, mondhatnám biológiája van e sza­vakban kifejezve. A keresztyén élet Jézusból keletkezik, ez az újjászületés ; Jézusból nemesül és tökéletesedik, ez a megváltás és megszente­lődés. A kiben a jézusi élet ereje él, abban a Jézus lelke él, abban a Jézus beszéde is ól, abba a Jézus szentsége is beköltözik ; az ily ember az isteni erő és szentség hatalmával van felvértezve és a mit kér az Atyától, megadatik néki. A ki ellenben a Jézuson kivül csak a saját erejéből él s a Jézussal nem törődik, az minden erőfeszítés mellett is csak a tökéletlenség köré­ben vergődik ; fut, fárad, de siker nélkül ; elszá­rad ós a tűzre vettetik, mint a tőkétől elszakadt szőlővessző. Ezért a Jézus isteni erőivel fölsze­relt embert Pál apostol méltán nevezi új terem­tésnek, új embernek ; míg azt, a ki a Jézussal nem lép ily életközösségbe, ó embernek, termé­szeti embernek mondja ; s a keresztyén élet ez alaptörvényéből kifolyólag méltán követeli ugyan­csak Pál a Jézus igaz követőitől, hogy éljenek többé nem ők, hanem éljen bennök a Jézus Krisztus. A keresztyén élettan e fő törvényének meg tartása a hit, erkölcs és egyház történetében mindig virágzást és áldást eredményezett; meg­nem tartása vagy épen megtagadása mindig hit­es erkölcsbeli ernyedést és pusztulást szült. A Pál apostolok, az Ágostonok, a Lutherek, a Kál­vinok, az assisi Ferencek, a clerveauxi Bernátok, a Wesleyek s a többi keresztyén nagyságok elismert hit és erkölcsi nagyságok ; de nagysá­gukat kivétel nélkül a Krisztussal való életkö­zösség révén és teljességgel nem emberi erőik kiválóbbsága révén szerezték. A nevezett hithő sök bármelyikének élettörténetéből adatszerűleg be lehet bizonyítani, hogy életök szellemi és erkölcsi megújítója és megszentelője Jézus Krisz­tusnak ama Lelke vala. Viszont a keresztyén vallási és erkölcsi élet irodalmi ós történeti meg­tagadói-, gúnyolói- és fölforgatóiról, csaknem ok­mányszerűleg be lehet bizonyítani, hogy azért estek e nagy vallási és erkölcsi aberrációba, mert vagy nem tudták, vagy nem akarták oiis­merni a Jézussal való életközösség ujjászülő és átnemesítő hatalmát. S a mit az egyesek életének biológiája mutat, ugyanez ismétlődik a közegyház történe tében is. Az egyház hitben és erkölcsi tiszta­ságban s az ebből folyó lelki áldásokban mindig akkor volt a leggazdagabb, a mikor híveiben belső ós életteljes volt a Jézus Krisztussal való közösség; a mikor ellenben e közösség kapcsa, a hit, meglazult, a mikor a szőlővesszők a szőlő­tőkétől leváltak; elszakadt, meglazult az egyház erkölcsnemesítő, világboldogító ós az igazi hala­dást, a mennyei Atyáéhoz hasonló tökéletesedést előmozdító ereje és hatása is. A Jézusi élet­törzsről leszakadt egyház nemcsak a középkor­ban világiasodott és pogányosult el, hanem a XVIII. és XIX. században is; a Jézusi élettörzs­zsel ismét összenőtt egyház, közhit és közerkölcs nemcsak a XVI. századbeli reformációkor újult, erősödött és tisztult meg, hanem a XIX. század­nak Jézushoz és az ő evangéliumához visszatért

Next

/
Oldalképek
Tartalom