Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1900 (43. évfolyam, 1-52. szám)

1900-06-10 / 23. szám

nek, céljának jobban megfelelhessen. Arra viszonyaink között gondolni sem szabad, bogy mivel a mostani rendszernek hiányai vannak, az évvégi vizsgálatokat egyszerűen törüljük. Ezek hozzá tartoznak tanintézeteink életéhez; ezek vannak hivatva arra, hogy a szülőknek, a tanügy barátainak alkalmat nyújtsanak a tanítás menetének, sikerének a felismerésére. Nem szabad a vizsgálatokat mellőzni első sorban a tanuló ifjúság szempontjából. A szorgalmas, törekvő tanuló türelmes kitartásának, munkásságának eredményét itt, a nyílt vizsgálaton nagyobb körben kifejezésre juttatja. Ez növeli önbizalmát, reményt ad az uj küzdelemre, gyarapítja az akaraterőt, melyre az életben oly nagy szüksége lesz. Pruzsinszky Pál. TÁRCA. Mária és Isten könyörületessége. (Folytatás.) Az ilyen hitről, min annyi lélek szent áhítattal csügg, csak tisztelettel lehet szólani. Távol legyen tőlünk, hogy gúnyt űzzünk belőle, mikor tudjuk, hogy ez a hit a legnagyobb inség napjaiban annyi temérdek léleknek adott erőt és vigasztalást. Igen, a római egyház hite itt a népek ősrégi hangulatához és szükségletéhez alkalmazkodott Figyelemre méltó jelenség, hogy a pogányság hanyatlása korában, keresztyén időszámításunk harmadik századában, a pogányok több százra menő istenei között egyik sem dicsekedhetett olyan kedveltséggel, mint az, a kit közönségesen Izisnek neveztek, s a kiről azt mondták, hogy ezerféle neve van. Eredetileg Egyptomban volt honos; de tisztelete az egész római birodalomra kiterjedt, s ennek nyomai még Svájban is feltalálhatók. Honnét szerzett ez az istennő ilyen óriási befolyást ? Azt beszélték róla, hogy hirtelen, erőszakos halállal vesztette el férjét és mélységes bánattal járta hosszú időn át a világot, hogy hatalmába keríthesse férjének legalább a tetemét. Igazán magában álló felfogás, hogy egy istent meg lehessen ölni s ennek a halottak országába kelljen alászállania, hogy aztán attól fogva folyvást ott uralkodjék. Olyan isten, ki önként fut a halálba, a mulandóság felett tépelődő embernek nem nyújthat vigasztalást. Csakhogy Izist, a hitvest, nem érinté a halál lehelete; ő a halhatatlan, örök ifjú istennő csak a holtak felett kesereg ; azért hordozza szivén az ember minden fájdalmát. Az inség és halál eseteiben támadt vigasztalás utáni forró vágy mind magasabbra emelte Izist, míg végül mindent átölelő égkirálynöjévé, égi anyává leve, kinek jóságos szivét megható, buzgó imákkal remélték megnyerhetni. Számtalan alakban festették, mint anyát, ki karjaiban tartja kis fiát, vagy emlőjén táplálja azt. De milyen csodálatos! Még a távol Chinában is, melyet pedig óriási űr választ el a nyugati művelődéstől, ott is találtak a keresztyen misszionáriusok olyan képeket, a melyek meglepőleg Máriára emlékeztettek, t. i. egy szelíd, nemes nőalakot, kihez egy kis gyermek simul, vagy ki kis gyermeket tart karjai között. Ha kérdik a a chinaiaktól: »kicsoda ez a nö?« azt mondják: »Ez Kvan-jin, vagyis az égi kegyelem istennője. Ehhez menekülünk. Ha már senki se segít rajtunk, megszabadít Kvan-jin, a kegyelemmel teljes anya.« Látjuk tehát, hogy a legfőbb anyai szeretet Intenek szükségessége nagyon el van terjedve az emberiségben. Egy nemes hindu, a ki néhány év előtt halt meg, Kecsub Csunder Zen. azt mondta: »Ti keresztyének! minek imádkoztok ti mindig csak az atyához? Hát az anyai szeretet nem olyan nagy-e épenséggel, mint az apai szeretet? Az anya fogalmába nem összefoglalhatjuk-e mindazt, a mi nagy, szent és isteni? Hiszen minden név olyan, mint a füst; az isteni hü kinyomatát egyetlen egy nyelv vagy név sem tudja visszaadni. Mikor tehát a gyermek imádkozik, nem épúgy használhatja-e az anya. mint az apa nevet ?« Minthogy ez a hindu a leggyöngédebb szeretettel vonzódott földi anyjához : olyan indulattal fohászkodott az égi anyához, mint a milyennel mi az Atyához fohászkodunk. Ezt meg kell értenünk, ha a római katholikus hitet igazán felfogni akarjuk. Ezzel azonban nem akarjuk azt mondani, hogy a Mária tiszteletében csak az ősi pogányhit őriztetett meg. A keresztyén hitnek egy sajátságos formája az a tisztelet, melylyel a római keresztyén Mária iránt viseltetik; sok ember tartja ezt drága kincsnek, mivel ez a népek szivében gyökerező hajlamnak felel meg. De hát miért nem valljuk mi protestánsok ezt a hitet, mely oly sok szép, szivreható és megragadó vonást rejt magában ? A reformátorok miért fordultak el Máriától ? Es miért teszszükezt mi is? Nekünk protestánsoknak újból meg újból számot kell adnunk a magunk hitéről. Nekünk nem lehet ezzel a kijelentéssel nyugtatni meg magunkat: »mi érzelmeink folyamatának engedjük át magunkat, mindaddig, míg az egyház megállásra nem kényszerít.* Nekünk a kor minden szellemi erejével tisztába kell jönnünk, s ismételve meg kell kérdeznünk magunktól: »Igaz-e az, a mit hiszesz ? Összhangzásban van-e az a valósággal, avagy talán csak olyan világot építgetsz bensődben, a mely csupán szived kívánságán alapul ? Végeredményében nem valami olyas képzeleti kép e hited, mely a rideg valóságra dicsőítő fényt vet?* Oh nekünk keserves harcot kell vívnunk ottan-ottan, s meg kell birkóznunk azzal a kérdéssel, ha vájjon ez az igazság utáni törekvés megvigasztal-e bennünket, vagy pedig lesújt ? Azt kérdezzük tehát itt is: »Mit mond a valóság?* Az evangélium azt tanítja, hogy Mária igen derék, kegyes izraelita nő volt, s ép ezért lett méltóvá arra, hogy a legjobb és legszentebb gyermek édes anyjává legyen. A Lukács evangéliumának elbeszélése szerint maga mondja: »Magasztalni fognak engem a földnek minden nemzetségei!* Azt olvassuk továbbá felőle, hogy ő Jeruzsálemben szorongó lélekkel kereste 12 éves gyermekét és Jézus eme mentekezését: »avagy nem tudjátok-e, hogy nekem azokban kell forgolódnom, a melyek az én atyámnak dolgai ?« szivében forgatja vala. De mit hallunk felőle tovább ? Azt, hogy Mária sok gyermekes anya volt. Az evangélium szerint még 4 fia volt Jézuson kivül, névszerint Jakab, Józes, Juda, Simon; ezeken kivül voltak leányai is, kiknek neveit és számát nem őrzötte meg az evangélium, mivel a nőknek keleten már az ó-korban is kevés becsök vala. De milyen feltűnő dolog! Se az anya, Mária, se a többi testvérek nem tudták Jézus szellemi nagyságát megérteni; nem bírták beleképzelni magokat az ő szentül magasztos és egyedül álló hivatásába. Az a Jézus, a ki az emberek millióinak megszerezte a lelki otthon boldogságát : a maga lelki hontalanságát fájdalmasan tapasztalni kénytelen. Sokkal jobb dolga volt egy nálánál sokkalta jelentéktelenebb vallásalapítónak. Kimoodhatlan vigasztalásul szolgált Mohamednek, hogy az ő első hive épen neje, Chadischa volt, a ki élete íolyamán rendíthetlen odaadással állott oldala mellett. Mohamed beismeri, hogy őt nejének hősies hite tartotta vissza a kétségbeesés-