Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1900 (43. évfolyam, 1-52. szám)

1900-06-10 / 23. szám

gadóbb elméknek: Ezt magatok sem hiszitek, mert tudjátok, hogy ez lehetetlen. A Krisztus tehát előttetek egy megmagyarázhatatlan lény, — nem akarjátok mondani, hogy isteni lény. Később majd talán ezt is bevalljátok. Óh valljátok; mától kezdve engedjetek szabad folyást igaz érzéseiteknek! Nézzétek le az előítéleteket, melyek fogva tartanak ; legyetek szabadok és őszinték, és üdvözöljétek velünk együtt ebben az örökkévaló eszményképben a Krisztust, a ki tegnap és ma ugyanaz volt, mindörökké is ugyanaz lészen. Bersier után franciából (Folyt, köv.) Vargha Gyuláné. ISKOLAÜGY. A gimnáziumi évzáró vizsgálatok. Június közepe táján középiskoláinkban véget ér a a tanítás, megkezdődnek az évzáró vizsgálatok. Valamikor több időt (ordítottak e vizsgálatokra, azokat komolyan vették, a miért is épen a tanév vége erősen próbára tette az ifjú erőket. A jobb tanuló megfeszítette erejét, hogy helyét jól megállhassa; a gyengébb dolgozott, hogy a bukás szégyenét kikerülje, mert a vizsgálatoknak feladatuk volt a tanulók előmenetelének, szorgalmának szigorú megítélése. Az utolsó évtizedek nagyszámú reformjai nem hagyták érintetlenül a régi vizsgálati rendszert sem. Ma az évzáró vizsgálatoknak nincsen meg régi jelentőségük. Befejező részét képezik ugyan az iskolai évnek, de a tanulók osztályozására többé lényeges befolyást nem gyakorolnak. A tanulók között szálló ige: »a vizsgái felelet nem számít«. Nem is számíthat. Naponkint két osztály vizsgázik, egy délelőtt, egy délután; egyrészről,az idő rövidsége, másrészről a tantárgyak és a tanulók nagy száma miatt nem lehet a tanulók előmenetelét alaposan megállapítani; nem lehet annyival inkább, mert a csekély időnek is jelentékeny részét a gyengébb tanulóknak, a »kéteseknek* megvizsgálására fordítják. Tekintsük pl. a gimnázium III. osztályát. Ezen osztályban a vizsgálatra 8 tárgy van kitűzve : hittan, magyar, latin, német, földrajz, történelem, mennyiségtan, rajzoló mértan ; — minek következtében a vizsgálatra szánt időből egy-egy tantárgyra nem sokkal több idő esik egy fél óránál, Szembetűnő, de a tapasztalás is igazolja, hogy ily rövid idő alatt egy osztályt, bármely tárgyból is, megvizsgálni nem lehet, az ilyen rövid idő alatt, nagy sietéssel megtartott vizsgálat nevének nem felel meg: lucus a non lucendo. Igaz, sokan azt állítják, hogy az évzáró vizsgálatoknak nem is céljuk a tanulók előmenetelének a megállapítása, az osztályozás. Úgy okoskodnak, hogy hiszen a tanár két harmadon már osztályozta a tanulót, a harmadik harmad végén csak nem fog kétsége támadni, hanem van a vizsgálatoknak más ideális céljuk, ezért és erre való tekintetből kell azokat megtartani. E cél kettős: 1. nyújtsanak alkalmat a tanulóknak az egész évi tananyag összefoglalására, nem különben arra, hogy ismereteik felől tanáraikat tájékoztassák, 2. nyújtsanak képet a szülőknek, a tanügy 'barátainak a tanulók és a tanár egy évi működéséről. Állítsuk fel azt a kérdést, hogy a mai vizsgarendszer képes-e ezen kettős célnak megfelelni ? Eltekintve attól, hogy az a fél óra, a mit a mai vizsgarendszer mellett egy tárgyra fordítunk, nem elég a tanuló és tanár egy évi munkásságának feltüntetésére, az évi tananyag rendszeres összefoglalására, — még más ok is forog fenn, a miért vizsgarendszerünk az érintett célokat nem valósíthatja meg. A tanférfiak, de a nem tanférfiak is tudják, hogy a tanuló ifjú nem szedi magát össze az olyan vizsga előtt, melynek az osztályozásra befolyása nincsen. A tanulók — a potiori fit denominatio — az ilyen természetű vizsgák előtt nem tanulnak, nem ismételgetnek, minek természetes következménye, hogy a vizsgálatok gyarlón folynak, a tanárnak megnyugvást nem adnak, az érdeklődőket, a szülőket csak felületesen tájékoztatják az eredmény felől; miből következik, hogy a mai vizsgarendszer az érintett kettős célnak sem felel meg. Vizsgarendszerünk e hiányai miatt a panaszok nem új keletűek. Példákra hivatkozhatunk. Egy taníérfiú e rendszer hátrányainak kiemelése után már 1889-ben igy irt felőle: »ezért oly általános a panasz tanárok és szülék részéről egyaránt; ezért terjedt el majdnem országszerte a meggyőződés, hogy a vizsgálatok jelen alakjukban jóformán tarthatatlanok*. * Néha megtörténik azonban, hogy az úgynevezett tarthatatlan viszonyok sokáig tartanak. Íme itt példa van reá. Tizenegy év előtt »országszerte* elitélték a szóban forgó rendszert ; de azért ma is fennáll. Református gimnáziumainkban is szót emeltek ellene. A mármarosszigeti főgimnáziumban 1889. jan. 8. egy talpraesett felolvasás keretében mutogatta, bizonyította a tanárkar egyik tagja, hogy : »a fennálló rendszerrel sem a szülők, sem a szakférfiak és tanügybarátok megelégedve nincsenek*. Legyen szabad e felolvasásnak néhány sorát alkalomszerűig felújítanom, azért, mert e néhány sor vizsgarendszerünk káros befolyását más oldalról mutatja be: »Kára kiszámíthatatlan; annyi minden körülmények között van, hogy a növendék hét éven keresztül rendszeresen megszokván a vizsgálatot kellő komolyságúnak, elhatározó eredményűnek nem tekinteni, a nyolcadik év végeztével teendő érettségi vizsgálatot sem veszi azzal a szigorúsággal, melyet ennek a vizsgálatnak a természete megkíván. Pedig nagyon kívánatos volna, hogy az előző évek szigorúan vett nyilvános vizsgálatai erre a legfontosabb gimnáziumi vizsgálatra mintegy fokozatosan előkészítenék a növendéket «.** A mai évzáró vizsgálati rendszert meg kell változtatni. Meg kell változtatni olyan formán, hogy az nevé* Orsz. középisk. t. e. k. 1888/89. 5Ü5 1. ** Orsz. középisk. t. e. k. 1888/9. 573. 1,