Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1900 (43. évfolyam, 1-52. szám)

1900-06-03 / 22. szám

tal az ó jelét mutatja, mondják ki ügyesen a kettőt együtt, szótaggá foglalva. A két mozdulat természetesen észrevehető megszakítás nélkül követi egymást; mindazonáltal úgy, hogy egyik a másiktól jól megkülönböztethető legyen. Az a fáradság, meiy a hangok összekapcsolása alkalmával a külső jelzésnél mutatkozik, csak látszólagos. Az csak halvány szimbóluma annak a nehéz küzdelemnek, mely ilyenkor az agyban lefoly. Valamint a szinész nem tudná a hatalmasabb emberi érzések és indulatok festéséhez az illő hangot eltalálni, ha azoknak megfelelő taglejtéseket nem alkalmaz, úgy itt is határozottan észrevehető, hogy az egymást követő két mozdulat az összevonást elősegíti, s ez által az agy működését megkönynyíti. Ezzel az olvasástanítás legnagyobb nehézségének, a szinthetikai hangoztatásnak rejtélye, melynek megoldási módját eddig még nem ismertük, meg van fejtve. A hangok összefoglalásán kivül az olvasástanításnak van még egy másik, valamivel csekélyebb jelentőségű nehézsége: a betütanltás. Itt is, mint a hagoztatásnál, az emberi nem mívelődéstörténetét, illetve az irás fejlődéstörténetét kell alapul vennünk. Egy régi magyar ARC. szerzője az irás eredetére nézve a következőket mondja: >Midőn az emberek meglátták a fák, állatok és más tárgyak árnyékát, könnyen rájöhettek arra, hogy hasonló képeket rajzoljanak, s így feltalálták a festészetet. A festett képeken viszont észrevehették, hogy azok néha különböző gondolatokat költenek fel, pl. egy temetés képe eszünkbe juttatja, hogy szüleinket, kedveseinket elveszthetjük, s árvák, gyámoltalanok maradhatunk. így jöttek arra, hogy gondolataikat is, pl. egy jó tanácsot, intést s izenetet is próbáljanak lefesteni. E végre előbb bizonyos képeket használtak, pl. egy szem jelentett vigyázatot, gondviselést; egy páva farka: a szépség múlandóságát; egy farkát harapó kigyó: a végtelen időt stb.< Ilyen képekkel folyt kezdetben az irás. A gyakorlati tapasztalat bizonyítja, hogy ez az emberiség gyermekkorában keletkezett Írásmód, a haladás előnyeit felhasználva, s a jelen viszonyokhoz alkalmazva a gyermek figyelmét a legnagyobb mértékben lebilincseli, érdeklődését felébreszti, szóval az ő természetének s értelmi erejének egészen megfelel. A gyermek u. i. nem mindent lát, a mit néz, — csak azt látja meg, a mit szeret. Hármiféle tárgy akadjon a kezébe, csak akkor kezd iránta valóban érdeklődni, ha azt az ő alkotó képzelete egészen más rendeltetésű tárgygyá tudja módosítani. Ha egy karikát talál, vagy az ujjára húzza, vagy a szeméhez illeszti, s akkor már tetszik neki, mert vagy gyűrű, vagy szemüveg lesz belőle. Egy darab fácska csak akkor okoz neki gyönyört, ha azt oldalára kardnak kötheti, vagy valamely más ismert eszközt helyettesíthet vele. A gyermek a mostani tanításmód mellett a betűkben csak kuszált vonalakat lát, melyeknek megismerése és egymástól való megkülönböztetése benne tudásvágyat nem ébreszt, szellemét munkásságra nem serkenti, s a mely működés még felnőtt emberek között is csak egyes kiművelt eszű tudósoknak okozhat lelki gyönyört, a gyermeket ellenben unalommal tölti el. Ennélfogva ez a munka, mivel valóban nehéz és fárasztó munka alakjában történik : számára csak kényszermunka marad. Hogy a gyermeket a látásra képessé tegyük, magát a látott tárgyat kell megkedveltetnünk, a mit csak olyan hasonlatok útján érhetünk el, melyeket mostani betűalakjaink és bizonyos, a gyermek által kedvelt tárgyalakok közötti összefüggés nyomán alkalmazhatunk. Sok olyan gyermek van, a kinek akárhányszor elmondhatjuk, pl. az r betűre mutatva, hogy annak neve r, és még sem tudja'; míg ha egyetlen egyszer mondjuk neki: »Nézd, itt van egy álló vonal, s hozzá van illesztve egy kis pont, mely úgy néz ki, mint a kis kutyának a füle. Hogy is tesz a kis kutya, mikor haragszik? úgy-e így : rrr. Mi tehát ennek a neve? —r. Az így szerzett ismeret mindig megmarad és pedig azért, mert a hasonlat megkedvelteti a gyermekkel magát az alakot és egyúttal támogatja az emlékezetet a hang kimondásánál. Ilyen jelekhez köti szerző minden betű ismertetését, mert a szó szabályozza a gondolatot, tisztázza a látást, fejleszti a beszélőképességet és élesíti az értelmet. Az irvaolvasásról következőket mondja a szerző : Tartsuk meg az irvaolvasást teljes épségében. Végezzük el kényelmesen, erőltetés és siettetés nélkül. 6 hét alatt a hangoztatási gyakorlatokkal párhuzamosan a kitűzött rajzolási és irási kézügyesítő gyakorlatokat, s azután írással is járuljunk a szerzett ismeretek megszilárdításához. Mert ez az irvaolvasás tulajdonképeni célja, lényege. Ne használjuk az irást, mint eddig, ismeretszerzésre, hanem csakis a szerzett ismeretek állandósítására. A betűk hangoztatására, ismertetésére, írására és összefoglalására mindenütt megadja szerző úgy a szükséges elméleti ismertetést, mint a gyakorlati példakat, melyeket, mint tapasztalatból mondja, 6 hét alatt könynyen el lehet végeztetni a gyermekekkel, s ez a 6 hét tökéletesen elég arra, hogy a gyermek további, ú. n. irás-olvasási munkáját megkönnyítse. Gzukrász Róza módszere, hiszem, rövid időn el fog terjedni, mint a hogy most is sokan alkalmazzák már azt olyan tanítók és tanítónők, a kik a rájok bízott gyermekek boldogulását, az ismeretekben való haladását szivökön hordják. Ha nem sajnálják tanítóink a gyakorlatok elsajátítására szükséges időt és fáradságot, bizton merem állítani, hogy munkájok sikeresebi), eredményesebb leend a mostaninál. Szeretném, ha minden falusi iskolánkban megismernék és tanítanák e módszert, mert rövidebb idő alatt és a mi legfőbb, sokkal könnyebben tanulnának meg írni és olvasni gyermekeink. A könyv 65 lapra terjed, s úgy elméleti, mint gyakorlati részében alapos tudásról, valódi ügyszeretetről tanúskodik. Melegen ajánlom tanítóink figyelmébe! Keresztesi Samu. TÁRCA. Mária és Isten könyörületessége. (Folytatás.) Mária a római kath. emberre nézve mindenekelőtt a tiszta, szentséges szűziesség ősképe. Minden vonása szent érzelmekről tanúskodik; egész lénye felette áll a közönséges földi vágyaknak. A hivő szeme az Istennel teljes emberi méltóság legdicsőbb és legszeretetreméltóbb kinyilatkoztatását latja benne. A művészet legnagyobb mesterei minden erejöket kimerítették abban, hogy róla e képzetnek megfelelő képet alkossanak; olyan képet, melyben az égi és a földi, a fenséges női lélek minden szent büszkesége, a külső megjelenés legmagasabb fokú kellemével párosulva, tökéletes harmóniába olvadjanak össze. A szent szűz azonban egyúttal szent anya is, ki az anyai méltóság minden fenségét és kellemét magán hordozza; ki most gyöngéd, átszellemült tekintettel néz bölcsőben szendergő gyermekére, majd örömet sejtő büszkeséggel tartja azt karjai között.