Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1900 (43. évfolyam, 1-52. szám)

1900-06-03 / 22. szám

PROTESTÁNS EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP. Szerkesztőség : IX. kerület, Kálvin-tér 7. szám, hová a kéziratok cimzendök. Kiadó-hivatal : Hornyánstky Viktor könyvkereskedése (Akadémia Dérháza), hová az elöfiz. és hirdet, díjak intézendök. Felelős szerkesztő és laptulajdonos : SZŐTS FARKAS. Kiadja: HORNYÁNSZKY VIKTOR. Megjelenik minden vasárnap. Előfizetési ára : Félévre : 9 kor.; egész évre : IS korona. Eyyes szám ára 40 fll. Pünköst ünnepén. »Kereszteltettek Szent Lélekkel nem sok napok után« —mondáaz Úr, selhagyáa tanítványokat, hogy visszaszálljon égi hazájába. És azután elmúlt kilenc hosszú nap, szomorúságban, imádkozásban és könyörgésben. Az angyali vigasztalás megbátorítá a csüggedt lelkeket; de a kilenc hosszú nap égő várakozása újra erős próbára tette őket. Nap mult nap után és a Lélek még mindig nem szállt alá. A názáreti Jézust követők kic&iny serege oszladozni kezd, mint a pásztor nélküli nyáj ; az ellenség diadalát üli, s örvendve mondogatja : most már vége van mindennek! S a csüggetegebb lelkek is úgy látják: most már vége van mindennek. De nem. A tanítványok hite nem ingadozik. Kiegészítik az áruló Júdás helyét és várják türelemmel az ígéret teljesülését. A Mester ígérete szent; annak teljesülnie kell. A Mester nem fogja őket árvákul hagyni; mert hiszen nagy feladat áll előttük, a mely megoldandó: tanúivá lenni a Jézusnak a földnek mind végső határáig. És lőn, hogy »mikor a pünköst napja eljött volna, valának mindnyájan egy akarattal együtt. Akkor nagy hirtelenséggel lőn az égből, mint egy sebesen zúgó szélnek zendülése, mely eltölté az egész házat, a melyben ülnek vala. És látának kettős tüzes nyelveket, és üle mindenikre azok közül. Megtelének pedig mindnyájan Szent Lélekkela. A hit diadalmaskodott, a reménység meg nem szégyenült. Betölt az igéret ; most már előre : meghódítani, Isten országává tenni a világot. Minek mondjam tovább. Ismeretes mindenikünk előtt a történet : az első tanubizonyságtétel Jeruzsálemben, azután az egész Júdeában, Samariában és a föld mindvégső határáig. Hosszú, végetlen hosszú sorozata a küzdelmeknek; feláldozása nyugalomnak, vérnek, életnek ; kereszt, megkövezés, máglya, — de a Léleknek útját el nem zárhatja semmi erőszak, semmi sötétség, semmi gonoszság. Halad diadalról diadalra, s ha láncot vernek reá : lerázza ; ha emberi találmányokkal elhomályosítani akarják: felragyogtatja világát újra, mint az égő nap, hogy világosságot, életet támaszszon a földnek mind végső határáig. Az Úrnak Lelke él, azt meg nem ölték, s a diadalmas ellenségnek rettegve kell látnia, hogy az a győzedelmes, a kit megölni hitt. Diadalmas Pünköst! Nagy napja a mi Urunk hatalmának ! Istennek és Krisztusnak Szent Lelke ! titeket ünnepelünk ma ! De ünneplésünk nem a teljes boldogság ünnepe. Szomorúan látjuk a csüggeteg, az oszladozó híveket; egyházunk vérző sebeit, s halljuk felhangzani a sötét ellenség diadalkiáltását megrongált, omladozó falaink körül. Ilát nem él, nem hat az Úr Lelke, hogy így bomladozunk és evangéliumi egyházunk diadala helyett annak vereségét kell látnunk ? Hát a sötét ellenség valóban gyözedelmeskedhetik felettünk? Igen, ezt kell látnunk s éreznünk mindaddig, míg át nem megyünk a megpróbáltatás napjain, s úgy nem tudunk könyörögni, hinni és remélni, mint ama tizenkettő. Meg kell bizonyítanunk nékünk is hitünket, állhatatosságunkat, mint ő nekiek, s csak ha a próbát diadalmasan kiállottuk, akkor vehetjük a Léleknek ama csudálatos, mindenekre képesítő erejét. S a próbáltatás napjai még nem teltek le ? Nem ; de nem az Úr miatt, hanem mi magunk miatt. Olvassátok csak az irást : a tanítványok flmind egyetemben foglalatosak valának az imádkozásban és a könyörgésben«, és ama tizedik napon »mindnyájan egy akarattal együtt valának« és pedig bizonyára nemcsak az apostolok, hanem a többi hivők is és pedig bizonyára nem tétlen reménykedések, vagy kétségbeesés, hanem imádkozások és könyörgések között. S mi hogyan vagyunk? Egyetemben, egy-43