Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1900 (43. évfolyam, 1-52. szám)

1900-05-20 / 20. szám

latát az egyetemek kohójában edzették és szilárdították a mai hatalmas intézménynyé s a német nemzeti politika mindig megtalálta a maga erős támaszát az egyetemi tanuló ifjúság erkölcseiben és lelkesedésében. Ezt a nagv tanulságot vonultatja el szemeink előtt egy nagyszabású illusztrált díszmunka is, mely »Aus Deutschland's hohen Schulen* cím alatt műveltségtörténeti képét nyújtja a német egyetemek szervezetének, tanulmányi rendjének, múltjának és jelenének, valamint kulturális mozgalmainak. Bizonyos közmondások érdekes színben tüntetik fel a régi egyetemek életét, tanrendszerét, és azt, hogy hogyan gondolkoztak ezekről a tudomány szomjától serkentett hallgatók, a kik messze földre elvitték professzoraik hírét, így költötték rá a bolognai egyetem tudós karára azt a mondást, mely jellemezni akarta az oktatás slendriánságát, hogy: »sumimus pecuniain et mittimus asinos in Germaniam*. (Elveszszük a pénzt és szamarakat küldünk Németországba.) Haliéról még a XVII. század végén is el volt terjedve az a kegyetlen, bár mindenesetre csak az ellenséges táborból eredő kritika, hogy »Halam tendis, aut pietista, aut atheista reversurus* (»Ha Haliéba mégysz vagy mint szemforgató, vagy mint istentagadó térsz meg.«) Persze akkor Thomasius és a pietista Franké adták meg az egyetem sajátságos jellegét. Ezeken a nyomokon támadt később Halléban Tholucknak az erlangeni theologiai tanárokkal együtt való közreműködésével és személyes befolyásával egy új orthodox theologiai irány, melynek tréfás jelszava az a szájrólszájra járt szójáték volt: »Suchet vor allém das Beich Gottes — zu Erlangen* — míg vele szemben Jenában Haase toborzottá a tanítványokat a szabadabb irány köré. Tholuck és társai működése törte meg útját a század elején nagy fellendülést vett egyháztörténeti mozgalmak eredményeitől is támogatva a kereszténység történeti jelentősége ama mélyebb felfogásának, mely a rationalismussal szemben új hitéletnek rakta le alapjait. A keresztény gondolatot mindinkább kezdték felkarolni az egyetemi tanulókörök, egyesületek jöttek létre vallásos építő jelleggel, misszió- és biblia-társulatok, hogy aztán utoljára a »Wingolf* megalapítására vezessenek. A *Wingolf«-nak is Erlangen az eredeti hazája. Itt állott össze először 1830-ban a szigorúan keresztyéni érzületű ifjaknak egy csoportja, hogy szemben az erlangeni hallgatóság akkori laza és féktelen életmódjával,méltóbb keresztyénies életnek csináljanak propagandát. Mikor aztán három évvel a frankfurti merénylet után a »Burschenschaft«-ok megrendszabályozása következett be, igen sokan abban kerestek kárpótlást, hogy csatlakoztak ahhoz az irányhoz, mely a társas erények ápolása mellett a keresztyén tudományosság, a keresztyénies élet fejlesztését is célul tűzte ki. így alakult meg 1836-ban az Erlangen melletti líttenreuth faluról elnevezett »uttenreuth«-iak szövetsége, mely kezdetben, mint tisztán vallás-erkölcsi társaság kizárta programmjából a dorbézolásokat; lassanként azonban a diákerkölcsök is mind több-több tért szorítottak benne s a keresztyén álláspont gyengülésével egyidejűleg kezdetét vette a vallásos és diákjelleg egybeolvadásának lassú folyamata, mely a »Wingolf* tulajdonképeni kiinduló pontja lett. Ettől függetlenül Jenában is megalakul a 30-as évek vége íelé egy úgynevezett >irodalmi diák-egylete, azzal a határozott rendeltetéssel, hogy maradandó hatást gyakoroljon keresztyéni szellemben az egyetemi életre. Céljául mondotta ki, hogy a keresztyénies érzület hiányának mellőzésével, megtörje az ivó-kompániák és a párbajkényszer uralmát, a nélkül, hogy a párbajt azért tagjainak elvileg eltiltaná. Ámde Jena ily törekvésekhez nem nyújtott kedvező talajt; tagjainak lassanként szét kellett szóródnia; más egyetemekre, de különösen a haliéira, hol Tholuck működött, s hol sokkal biztosabbak voltak a kilátások arra, hogy a »Wingolf* tisztán mint keresztyén testvériség követhesse céljait. Még határozottabban kidomborulta »Wingolf* diákegyleti jellege a bonni egyetemen, hol 1841-ben alakult meg A párbajt ugyan itt is kizárták, de azért a vívótermeket szorgalmasan látogatták s különös súlyt fektettek arra, bogy a tagok minden diákünnepségen részt vegyenek. Egyesületi jelvényül szolgált a fekete bársony sipka felső szélén ezüst paszománttal. Mint a göttingai »költőszövetség« vagy »Dichterbund* összejövetelein itt is egy szövetségkönyvbe igtatták be a heti összejöveteleken tárgyalt tudományos, aesthetikai és szónoklati előadásokat. De a bonni «Wingolf*-nál is nemsokára mindjobban háttérbe szorult a keresztyén-vallási jelleg s utóbb máinevét is »Germaniá*-ra cserélte át. 1844 pünkösdjén az erlangeni »Uttenreuth« a többi keresztyén diák-egyleteket az úgynevezett »schleizi zsinatra* hívta össze, a hol az erlangeniek elnöke, a későbbi Luthardt professzor a diák-egyesületi élet célját általában s különösen a keresztyén diák-egyesületeket így formulázta. »Az egyetemi élet célja az egyéniség teljes kiképzése. Ezt nem önző magábavonulással, hanem közös együttéléssel érjük el; ezért minden tilalom dacára mindig voltak diák-egyletek. A vallás-erkölcsi személyiségnek igazi eredményes kiképzése azonban csak a keresztyénség által lehetséges. Ezért a diákságnak egyesülnie kell a keresztyénséggel, mely azt a föladatot vállalta el es viszi keresztül, hogy mindent a maga történeti talajában hagyjon, de új erőket leheljen belé szellemével. A diákság és kereszténység ezen egyesítésében látjuk mi magunkat minden diák-egylettől lényegesen különbözőknek, egyúttal azonban ennek következtében a világ eilen is harcba szállunk, mely, a maga módja szerint ugyan, de szintén reparálni szeretné a diák-viszonyokat. E közös feladathoz és e közös harchoz azonban a keresztyén diákszövetkezeteknek új csatlakozásra van szükségök, és ezt akarjuk ezzel az összejövetellel elősegíteni.* Ennek ellenére a schleizi zsinatnak nem lőn maradandó hatása. Egyesülést nem hozott létre; de a következő években újabb wingolfita egyletek alakultak, s 1848-tól kezdve a Wingolf mindenütt saját színeket is választott. Mivel azonban, keresztyéni elvei által kötve minden törvénytelenséget kerülni igyekezett s nyíltan is síkra szállt több helyt a forradalmi törekvésekkel, annak következtében tagjait nem egy alkalommal a szabadság ügye ellenségeinek tartották, lenézték, üldözték. Mindezek folytán a wingolfiták a diákság konzervatív elemeinél kerestek támaszt, testületileg alakultak meg s jelvényeket vettek föl: így Berlinben és Halléban fekete-fehéraranyt; a régi bonni Wingolf színeit, Marburgban aranyfehéraranyt, míg az Uttenreuthia fekete-arany-fekete szalaggal különböztette meg magát. Az első Wartburg-ünnep után az egyes testületek hol szétváltak, hol meg ismét egyesültek, míg végre 1860-ban a megmaradt diák-egyesületek mindannyian egy Wingolf-szövetséggé alakultak. Ez mai szervezetét 1885-ben nyerte és ez idő szerint 18 szövetséget foglal magába. Más protestáns egyletek, köztük a többször említett Uttenreuthia is 1886-ban a Schwarzburg szövetségben egyesültek, mely minden két évben pünkösdkor Schwarzburgban tartja üléseit. Másrészt inkább a nemzeti eszme nyert kifejezest a »Verein deutscher Studenten* név alatt a 80-as evekben imitt-amott alakult diáktestületekben. Ám az 1881. 39#