Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1900 (43. évfolyam, 1-52. szám)

1900-05-20 / 20. szám

Május 30-án külön kihallgatásban részesítette, s a néppárti sajtó hiteles közlése szerint ezeket mondá neki : vMint már tegnap is mondtam,, áldásomat adom működésedre. Küzdd teljes erélylyel és kitartással azt a harcot, melyet az egyházért folytatsz. Ezt az üzenetemet pedig add át otthon harctársaidnak /«. Ez Róma válasza és izenete a »nemzeti« zarándoklatnak és a magyar római katholicizmusnak. Mi más ez, mint a pápaságnak egyenes beleavatkozása a magyar nemzet nemzeti és állami életébe ? — s mik egyebek, mint a nemzet árulói azok, a kik ezt kieszközölték?! Mert hogy a pápai áldás és izenet nem előkészítés nélkül hangzott el, s hogy a »nemzeti« zarándoklatnak, a pápa dicsőítésén kivül nem volt más célja, mint hogy a néppárt részére ezt az áldást megszerezze, — világos és hangos bizonyítékai annak azok a diadalt hirdető cikkek, a melyek azóta a néppárt hírlapjaiban napról-napra megjelennek ós igyekeznek kiaknázni az áldást és az izenetet. Halljuk csak, mit ír az »Alkotmánya »A pápa Zichy Nándorhoz« cikkében : »XIlI-ik Leó tegnap újra félreérthetetlen módon megérttette azokkal, a kiket illet, hogy ki mellett küzdjenek : Zichy Nándor gróf, vagy Széli Kálmán mellett. XIII-ik Leó újra megérttette a keresztyén magyarokkal, hogy az egyházért vívandó küzdelmekben hol a helyük ! Ma pedig ismételte a szentatya a Zichy Nándor grófhoz tegnap intézett buzdító ós lelkesítő szavait, clZZctl a hozzátoldással, hogy adja át Zichy Nándor gróf az ö szavait magyar harcostársainak . , . Ezt izeni a magyar katholikusoknak, a »néppártcc-nak a vpápan. Hát lesz-e ezentúl igazán katholikus magyar, a ki a vpápaa ezen üzenetére sem hallgat ?«. Láthatja immár mindenki, hogy mi volt a »nemzeti« zarándoklat egyik főcélja: belevonni magát a pápát a néppárt politikai és felekezeti küzdelmébe ; szentesíteni e harcot a pápa áldásával, s demonstrálni, hogy a magyar r. kath. egyház ura ós vezére sem nem a magyar király, sem nem a magyar alkotmány, hanem csak a pápa egyedül. De megelégedhetünk-e ennek konstatálásával ? Egyszerűen^ csak tudomásul veszszük-e a pápai áldást ós izenetet? Úgy látszik: igen. A pápai áldás és izenet elhangzott; a pápa illetéktelenül beleavatkozott a magyar nemzet belügyeibe; a r. kath. főpapság elkövette a hazaárulást; a néppárt sajtó organumai lankadatlan fújják a harci riadót s korteskednek a pápa áldásával és izenetóvel, — s íme felzúdult-e a nemzeti közvélemény tiltakozó szava? Tett-e a kormány valamit a hazaárulás megtorlására? Alig egy néhány hete, hogy szárnyrakelt a hazug hír a protestáns néppárt alakítás felől, s íme a sajtó, még a félhivatalosok is, azonnal vészt kiáltottak. Nemzeti veszedelmet hirdettek ós megtorlást követeltek azonnal; pedig mi, ha valóban elveszítettük volna is eszünket ós protestáns néppártot akartunk volna is alakítani, akkor sem fordultunk volna a hazán kivül álló idegen hatalomhoz, s nem kértük volna támogatását törekvéseinkre. S most a r. kath. főpapság és a néppárt tényleges hazaárulásával szemben mit tesz a hivatalos és nem hivatalos sajtó? Hallgat mólyen. Nincs egyetlen egy tiltakozó, vósztkiáltó és megtorlást követelő szava sem; pedig most igazán itt a nemzeti veszedelem ós szükség volna a megtorlásra. A »Szabad Szót« kivéve nem volt egyetlen egy lap sem, mely e hazaárulásról tudomást vett volna, s nincs tudomásunk a felől sem, hogy a kormány megtette volna a megtorló lépéseket. De ha hallgat is a sajtó, hogy elaltassa a nemzeti közvéleményt, s ha, mint a struc a homokba dugja is fejét a kormány: mi, úgyis mint protestánsok, de főként mint magyarok, kötelezve érezzük magunkat, hogy a nemzet ítélőszéke előtt pellengérre állítsuk a magyar r. kath. egyház főpapjait és a palástjuk alatt melengetett néppártot az elkövetett hazaárulásért; hogy tiltakozzunk a pápának Magyarország belügyeibe való beavatkozása ellen, s hogy követeljük a kormánytól az elkövetett hazaárulás megtorlását ós a pápai beavatkozás visszautasítását. Ha magyarok vagyunk: nem engedhetjük meg, hogy belügyeinkbe bármiféle külföldi hatalom is beavatkozzék; s a magyar kormány, a melynek elnöke csak nem régen Ítélte el a néppártot : nem hagyhatja szó nélkül az elkövetett hazaárulást ós visszautasítás nélkül a pápai beavatkozást. Vicleant consules ne quid Hungaria detrimenti capiat! Ssentmártoni. ISKOLAÜGY. Német egyetemi élet. I. A müveit német nemzeti öntudat egyik megvihatatlan erős vára az egyetemi képzés ama tradíciója, melyre büszkén tekint a messze múltban vissza. Fegyelmet és szabadságot, egyéni fejlődést és tudományos szakoktatást valóban egyetlen felsőbb oktatási intézet sem tudott oly fokig egyesíteni magában, mint a német tudomány-egyetem. Sybel méltán hivatkozhatott rá. hogy ebben a tekintetben Németország egyetemei egész Európában mintaszerűek. A német egység nagy hazafias gondo-