Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1900 (43. évfolyam, 1-52. szám)

1900-05-06 / 18. szám

nőegyletet a segítő szeretet gyakorlására, egyházunk érdekeinek házasságkötéseknél megóvására stb. A lelkesedéssel ajánlott eszme lelkesen fogadtatott; részletes terv kidolgozása a jövő gyűlés feladata leend. Bajaink orvoslása végett megkerestük a mult évben a polgári vármegyét, hogy írjon fel a kormányhoz a baptisták gyülekezéseit megengedő miniszteri rendelet visszavonása érdekében ; ámde célt nem értünk. A vármegye megelégedett a szolgabirák ellenőrzési jogának intenzivebbé tételével. A két éve forrongott szociálista elemek pedig ott emelték fel fejüket, a hol, a mint megtudtuk, baptista »apostolok« futkároztak, s ha van a baptizmus és szocializmus közt oki összeköttetés, a mit pedig tagadni nem iehet: nagyobb figyelmet érdemelne a polgári közegek részéről a baptizmus is. Most az egyházkerület útján keressük az orvoslatot. A testvér prot. egyháznak prot. egyetemet, illetőleg a budapesti egyetemen prot. theol. fakultás felállítását sürgető javaslata a mi körünkben is élénk visszhangot keltett, s jogosnak, méltányosnak és célszerűnek tűnt föl. Az egyházmegyébe mult év tavasza óta jött rendes tanítók 9-en tették le hivatali esküjöket az egyházmegye szine előtt. Az elkötelezésnek ez a módja nagy erkölcsi hatással van úgy a tanító testületre, mint az egyházakra. Csak volna kiket elkötelezni! De fájdalom ! tanítóink egyre fogynak, vándorolnak; iskolák építésére szorítnak bennünket, de a tanítás a nagy vándorlásnak miatta úgy szólván minden 2—3 év alatt új képet ölt, s több egyház hosszabb időn át is kénytelen tanító nélkül lenni. Vajh ! mi lészen ebből ? ! . . . Közgyűlésünk többi tárgyait — 82 pont volt összesen — mint egyes egyházak ügyeit, bajait, vagy az egyházmegye belkörű dolgait, mint csekélyebb kört érdeklő dolgokat mellőzhetem; legfölebb még azt említem fel, hogy a Pápára tanárnak választott Lic. Rácz Kálmán egyházmegyei aljegyzőségéről s iskolai körlátogatói tisztéről lemondván, a megürült tisztségre a szavazás elrendeltetett. Bíróság előtt 5 ügy fordult meg; de egy sem fegyelmi. Érdekes és mindkét oldalról vitatható ügy volt a nyirbogáti egyik tanítóé, kit presbiterré választottak, de a választást az Egyh. Törv. 21. §. á) pontja és a 23. §. értelmében megfelebbezték. Tény, hogy Nyirbogáton a tanítók már képviselve voltak az egyháztanácsban egy tiszttársuk által; többre joguk nincs, mert egy lelkészi állomást tartanak fenn. Az is tény, hogy a presbiterré választott tanító, hivatala szerint, semmi egyházi terhet nem visel. Az egyházmegye a választást megsemmisítette, s ezt az ítéletet a presbiterségtől elütött tanító a kerületre felebbezte. Az elintézendő ügyek két teljes napot igénybe vettek, s bizony megviselve oszlottak szét a gyűlésnek kevés számra leolvadt tagjai. Lic. Rácz Kálmán. MISSZIÓÜGY. Az angol Traktátus Társaság működése hazánkban. (Felolvastatott a budapesti belmissziói értekezlet 1900. márc. 19-én tartott gyűlésén.) Mélyen tisztelt értekezlet! Valamikor résztvettem valahol egy belmissziói értekezleten. Az előadó szépen, világosan bebizonyította, hogy az általa felemlített egyházi és társadalmi bajokkal szemben nincs más orvosság, csak az evangélium. Az előadó beszéde után vagy négy-öt ember jelentkezett még szólásra. Ritkán hallottam egyszerre annyi minden tanácsot, cáfolatot, indítványt, mint akkor. Épülni persze nem épültem ; de mivel másfél óra alatt sokat okultam, úgy gondoltam magamban: jó lesz, ha a dolgom után látok. Tehát eltávoztam, mielőtt még véget ért volna az értekezlet. A mint kifelé megyek, két úri ember jő utánam. Hogy ők hová készüllek, nem tudom ; de azt tudom, hogy az egyik azt mondotta a másiknak]: Hallod barátom, ez már mégis rettenetes! Hisz itt mindig csak beszélnek. Bár ne beszélnének annyit, hanem tennének inkább valamit. Mélyen tisztelt értekezlet' Hiszem, hogy mi távol állunk azoktól, a kik hiábavaló beszédekkel, meddő tanácskozásokkal töltik el az időt. Mi teszünk, sőt már tettünk is valamit az Isten országa terjesztésére. És jó részt ezért gyülekezünk itt össze időnként, hogy lássuk, mire serkentheti az evangélium az embert, s mire adhat neki erőt, képességet és tehetséget. Sőt mi több, az volna a legszebb, legimpozánsabb belmissziói értekezlet, ha mi, a kik a Krisztust követjük és Isten gyermekei vagyunk, egy estét ' úgy töltenénk be, hogy mindnyájan sorban, 3—4 percig tartó kis beszéd keretében elmondanók : mik voltunk régen? hogy gondolkodtunk régen? hogy változtunk meg később Isten kegyelméből ? és végül, miféle munkát bizott most reánk az Úr? Egyikünkre, lehet, egyelőre csak annyit bizott az Isten, hogy rendes foglalkozása mellett naponként imádkozzék és bibliát olvasson családjával. Már ez is nagy dolog, ba elgondoljuk, mennyi áldás származhatik egy istenfélő családból egy falura, városra, országra! Egy másiknak közülünk talán clZ £1 feladata, hogy hitének erejével, keresztyén tapasztalataival valami ifjúsági egyletet támogasson; felkarolja a fehérkereszt ügyet; részt vegyen az iszákosok mentési munkájában. Egy harmadik egyenesen arra van hivatva, hogy az evangéliumot hirdesse, tanári katedrából, templomi szószékből. Egy negyedik valami keresztyén újságot szerkeszt, s ismét egy másik vallásos iratok kiadásával, terjesztésével foglalkozik. A munkatér sokféle. Fáradozunk, dolgozunk, küzdünk, és hozzá tehetjük: nem eredménytelenül. A hol a Jézus nevében folyik valami munka, ott előbb vagy utóbb mindig van eredmény is. Miután néhány hónappal ez előtt, egészen váratlanul engem bíztak meg az angol Traktátus Társaság