Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1900 (43. évfolyam, 1-52. szám)

1900-05-06 / 18. szám

tába jut! Mozgalmat, duzzadást, életelevenséget szül. Ezt pedig tudtunkon kivül, megkérdezésünk nélkül hozta létre, azt hiszem, nemcsak a szerkesztői élelmesség, hanem a politikai taktika is, melyhez nekünk semmi közünk. De a mozgalom, a mit okozott s a mely eltagadhatatlan. egyáltalán nem kicsinylendő. Akármi indokból, de felénk nyújtott kéz az, melyet eltaszítnunk nem lehet akkor, midőn a sülyedésről panaszlunk, az elmerüléstől rettegünk. Tagadhatlan az az érdeme, hogy a legközönbösebb lapok is színt vallottak, s immár a protestáns közönség, mely politikai meggyőződését egyébként sem a lapok cikkeiből meríti, ettől eltekintve tudja, hogy igaz és legszentebb érdekei hol találnak szószólóra, védelemre. Ujjmutatás ez a műveltebb protestánsoknak, hogy mely lapokat támogassanak szellemileg és anyagilag, vagy — jobban mondva — mely lapokat is részesítsenek pártfogásukban. Természetesen azt, mely barátunk és nem ellenünk, mely nem közönyös, hanem ha egyéb nem, vallási szempontból tud legalabb is pártatlan lenni. Ilyenekül jelöli meg a »Magyar Szót« és az »Egyetértést«, mely más szempontból és felfogással, de valódi liberalizmussal tárgyalja a protestáns ügyeket, mióta a lap belső életében személyi, de üdvös változás adta elő magát. Azzal végzi, hogy a közvélemény, mint a tenger, hullámzásnak van alavetve. Ne csüggedjünk el, ha az idők során az apály mélyébe sülyedtünk. Várjuk bizalommal az ellenáramlatot, s készítsük jó előre hajónkat; tartsuk készen a vitorlákat, hogy kedvező fuvalom mellett egyenesen haladhassunk a szent cél felé, melyet maga az Ur tűzött ki számunkra, s mit így nevezhetnék : haladás, felvilágosodás, tökéleteskedés! Az értekezésben felvetett indítványokhoz első sorban Bosznai Sándor szólott, a ki kifogásolta előadónak azt a nézetét, melylyel a szülők vallásában megmaradásra kötelező társadalmi nézetet kárhoztatta, mert szerinte az aposztázia csak akkor kerülheti el a kárhoztatást, ha szülő oka az erős meggyőződés. Egyébként az indítványokat elfogadja. Előadó ezt maga is úgy értetle, sőt a szöveg egybefüggése is azt hozza magával, a minthogy ő más, mint meggyőződés szülte vallásváltoztatással még csak foglalkozni sem óhajtott. Benkö Gyula ügyvéd s e. m. t. biró hosszabban foglalkozott az értekezéssel, s kifejtette, hogy ő a prot. irányú napilap propagálásával nem rokonszenvez. Azt hiszi, hogy az ultramontanizmus a maga sikereit nem a »Magyar Állam* vagy az »Alkotmány«-nyal érte el; ugyanazért hasonló irányú prot. laptól sem vár sikert. Azonban azt, hogy velünk tárgyilagosan és helyesen foglalkozzanak a lapok, — maga is óhajtja, s erre legjobb mód, ha szellemi erőinket igyekszünk oda bevinni s érvényre juttatni. Ugyanazért azokat a lapokat, melyek erre tért nyitnak, maga is pártolandóknak ismeri, s a felvetett indítványokat elfogadja. így az indítványok egyhangúlag el is fogadtattak. Értekezletet is évenként ezután csak egyet tartunk, rendkívüli esetet ide nem értve, s a tagság díja felére lőn leszállítva; de csak a következő évben lépend érvénybe, mivel ez alapszabály változtatás. Majd a pénztárnok olvasta fel számadását, melynek tüzetes megvizsgálására bizottság küldetett ki. Megtudtuk ebből, hogy az értekezlet kiadványa, a »Református Kis Katé« immár majdnem ezer példányban jutott forgalomba. A másik értekezés, a rendkívül előhaladott idő s a miatt, mivel értekezönek d. u. 2 órára temetési funkciója volt, a még most megtartandó nyári értekezletre halasztatott. Az elnöki jelentés alapján az Értekezlet egyik legmelegebben érző, s míg ereje engedte, legszorgalmasabb tagjának, a 80 éves korában meghalt Biczó Ferenc rózsafai lelkésznek emiekét s elhunyta fölött érezett részvétét jegyzőkönyvileg örökítette meg. Az értekezlet a helyi Casinó termeiben felszolgált közös ebéden nyert befejezést, hol a tagok barátságos beszélgetés közben cserélték ki még bővebben eszméiket. Egyben a Prot. Irodalmi Társaság pártoló tagjául öt világi tag ajánlkozott. Aláíró ív — fájdalom! — nem lévén, a közvetítésre az elnök ajánlkozott. Ha a lelkesedés tüze egyébként ellobogna is, az értekezletnek ez mégis tényleges eredménye. És ez is valami. De azt hiszem, vittünk el onnan egy kis érdeklődést, egy kis egyházszeretetett s némi lelkesedést, sőt önbizodalmat is. Erre pedig nagy szükségünk van mostanában. Tudósító. A felső-szabolcsi egyházmegye tavaszi közgyűlése. Gyűlésünk színhelye, szokás szerint Nyíregyháza volt; ideje április 24—25. A közgyűlés elnökeiül Görömbey Péter esperes és Gencsy Albert gondnok működtek. A templomban kezdettük munkánkat, Istenhez szárnyaló énekkel és imával. Ezentúl állandóan így lesz; templomi istentisztelettel fog kezdődni az egyházmegye gyűlése. így illik ez mihozzánk; de tanácsos ez a »kivülállók« kedvéért is. Kegyeletes kötelességet végeztünk mindjárt a gyűlés elején. Egyházmegyénk a szomszédos egyházkerület püspökét, Kun Bertalant táviratban üdvözölte papságának félszázados évfordulója alkalmából. A szelidlelkü pásztor, magas életkorával, de még mindig tetterős munkabírásával büszkesége, dicsekedése a mi lelkünknek; ezért örömmel siettünk a konventi elnöki tisztet is végző ősz püspök üdvözlésére. Az esperesi jelentésből a prot. áldozatkészség impozáns megnyilatkozását örvendező szívvel hallottuk. Ez alkalommal a Nyíregyházán felállítandó ev. ref. leányinternátus van szőnyegen, s erre a célra a magunk köréből 7226 koronát gyűjtöttünk alig félév alatt. Olt szerepelnek az adakozók sorában: Herceg Odescalchi Gyuláné 400, Tisza Kálmánné 400, br. Podmaniczky Gézáné 1000, gr. Károlyi Tiborné 2000, Gencsy Albertné 400 koronával, a nyíregyházai egyház 1000 korona alapítványnyal stb. A szépen indult s melegen felkarolt fontos ügy már nem áll messze a megvalósulástól, s ha tovább is ekként buzogtatja bennünk az Úr a humánus érzelmek forrását, nem sokára egy újabb intézmény fogja szolgálni környékünkön a protestáns nőnevelés messze kiható érdekeit. Ugyanazon elv, mely leányinternátusunk eszméjét felvetette s felkarolta, egy űjabb irányú tervet is tett le az egyházmegye asztalára. Egyházunknak hitbuzgó nőkre van első sorban szüksége, ilyeneket növelni célozunk a leányinternátussal ; fel kell ölelni egyházunk építése munkájához a női tevékenységet: ezt hangsúlyozza a jelzett indítvány. Somlyódy István járásbiró, ki büszkén viseli világi jegyzői hivatalát, tette a javaslatot, hogy minden egyházban szervezzünk a presbitériumok védszárnyai alatt 36