Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1900 (43. évfolyam, 1-52. szám)

1900-05-06 / 18. szám

főpapi ós iskolai vagyonnal szemben elenyésző csekély, még a prot. fejedelmek által juttatott birtokoktól,— a tulajdonképeni Magyarországon a prot. egyház soha egy talpalattnyi földet sem kapott a nemzeti közvagyonból. Nem kapott a múltban, s nem kapott azóta sem, a mióta pedig a törvényben ki van mondva a teljes egyenlőség és viszonosság. E tekintetben tehát az állam ós a politika épen nem protestáns ós épen nem törekedett és törekszik a r. kath. egyház elnyomására, s az üldöztetés felől felhangzott panasz nemcsak hogy alaptalan, hanem eléggé szemérmetlen is. De menjünk tovább. Az állam életében, a törvényhozásban melyiknek van nagyobb szerepe, a r. kath. vagy a prot. egyháznak? A főrendiházban ott ülnek a r. kath. egyház összes megyés püspökei, míg a prot. egyházak vcsak képviselve «. vannak ott. Az állami élet legfontosabb aktusánál, a király koronázásnál, a magyar róm. kath. egyház első papja szerepel ós nem valamely prot. püspök ; a kultuszminiszter állandóan r. kath. ember; a hivatalos ünnepségek nem a protestáns, hanem a r. kath. templomokban folynak le, s ezekre nemcsak a r. kath. vallású, hanem a protestáns államférfiak is mindenkor megjelennek. A millennáris ünneplések alkalmával mindenütt és mindenkor a r. kath. egyház szerepelt, mint valóságos államegyház, — a prot. egyházakról pedig tudomása sem volt sem a politikának, sem a hivatalos köröknek. Hol itt megint a mellőztetós, a leszoríttatás, a protestáns elnyomás? Bizony nincs sehol, és ha mellőztetós ós leszoríttatás miatt panaszok emelkedhetnek, azok nem r. kath., hanem csakis a protestáns egyházak részéről emelkedhetnének. S a társadalmi téren hogy állunk? A r. kath. egyház, bőséges vagyoni eszközökkel rendelkezvén, alakíthatja ós alakítja is egymásután a felekezeti érdekeket szolgáló olvasóköröket, egyesületeket; teremthet s teremt hirlap- ós tudományos irodalmat. Szerveivel behálózhatja és be is hálózza az egész társadalmat, s érvényesülhet úgy, a mint csak kivánja. De hol, merre, miben van a protestantizmusnak ctZ 3J társadalmi érvényesülése, a mely a r. kath. egyházat leszorítja, sőt üldözi? Hiszen mi, szellemi ós erkölcsi erőinken kivül semmit egyebet sem vihetünk a küzdelembe. Jóllehet a lélek kész, de a test erőtelen, s anyagi szegénységünk még azoknak a társadalmi orgánumoknak a megteremtésében is megakadályoz, a melyek nem a lólekhalászatot, hanem csupán a belső egyháztársadalmi életet lennének hivatva szolgálni. Hol van nekünk tudományos, népies ós hirlap-irodalmunk ? Hol vannak olvasóköreink, egyesületeink? Sehol; a mik vannak is, azok is csak vegetálnak és csak néhány buzgó ember rendkívüli szívóssága ós áldozatkészsége mellett óvhatok meg a szegénység miatt támadt végelgyengülés halálától. A míg a r. kath. fő- sőt alpapság tekintélye ós befolyása mindenkor kitűnik, annyira, hogy még a prot. emberek is tömjéneznek előttük, — addig hol van ez a tekintélye a prot. püspököknek ós papoknak? Hol? Ott Debrecenben, a hol a pápista püspök óriás többséggel jut be a városi képviselő-testületbe, a református, érdemekben megőszült püspök pedig szégyenletesen kibukik. A r. kath. egyháznak nincs egyetlen egy püspöke, apátja, s csak valamire való papja, a ki a legfőbb kitüntetések egész sorozatában ós igen jövedelmező stallumokban ne részesülne, — a protestáns püspök ós pap pedig szolgálhatja egyházát, hazáját hosszú évtizedeken keresztül, s^ nélkül, hogy a királyi kegynek csak egy sugara is felé irányíttatnék. Hol itt újra a római kath. egyház leszoríttatása, vagy épen üldöztetése?! Sehol, épen sehol. Panasz tárgya az is, hogy a hivatalokból kiszorítják a protestánsok a r. katholikusokat. Ennek a panasznak az alapja épen csak az az irigység, hogy néhány főhivatalt protestáns ember tölt be; pedig azokat a férfiakat nem protestánsságuk, hanem egyéni érdemeik emelték azokra az irigyelt polcokra. Az irigységből fakadt panaszok csak azt mutatják, hogy az elnyomatásról és üldöztetésről siránkozó hivatalos róm. kath. egyház ma is azt szeretné, ha vissza lehetne varázsolni a multat, a mikor prot. ember semmiféle közhivatalt nem viselhetett; sőt talán még azt a kort is, a mikor egyes városokban birtokszerzósi és polgári joggal nem bírtak a protestánsok. Ha talán itt-ott, sokszor a legexponáltab helyeken protestáns férfiak állanak, az csak a protestantizmusból fakadt szellemi felsősóg erejét mutatja, de nem a prot. egyház diadalát. E tekintetben való elnyomatásról azonban ne panaszkodjék az az egyház, a mely elvi ellensége és elátkozója minden szellemi haladásnak. Csak a saját keze veri meg itt és semmi más. S végül még lássuk a panaszt, a mely az autonomia meg nem alkothatására vonatkozik. A r. kath. egyház, a panasz szerint, leginkább függésben van az államtól, s míg a prot. egyházak teljes autonomiát élveznek egyházi ós iskolai tekintetben, addig a r. kath. egyház ezt el nem érheti, ós pedig, a panasz szerint, épen a protestáns befolyás következtében. Hát igen, a protestáns egyházak függetlenek, van autonómiájuk ; de miért? Azért, mert nincs a kezükben olyan hatalom, a melynek korlátozása, nem