Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1900 (43. évfolyam, 1-52. szám)

1900-05-06 / 18. szám

vallási, hanem állami szempontokból szükséges volna. A magyar prot. egyházak szegények, a r. kath. egyház gazdag; amazok nemzeti egyházak, a melyek semmiféle, a hazán kivül álló hatalomtól nem függenek és irányíttatnak, míg emez nem nemzeti, hanem római, a melynek feje és legfőbb kormányzója a hazán kivül álló római pápa. Itt van panaszkodó urak a dolog bibéje, a mit önök látnak, tudnak ugyan, de bevallani nem akarnak. Hogy a magyar r. kath. egyház nem független az államtól s nincs olyan autonomiája, mint a prot. egyházaknak, annak okát ne keressék önök a prot. befolyásban, hanem csupán abban a józan állami és nemzeti politikában, a mely meg nem engedheti, hogy önök, a kik annyi jót, de annyi roszat is tehetnek az államban, teljes függetlenséget élvezzenek. A nagy, és hatalmas egyházak sehol sem függetlenek az államtól az európai országokban. Tekintsenek Németországra; ott a római kath. egyház a független, a prot. államegyház a függő, pedig közel sincs kezében olyan hatalom, mint az önökében. Tekintsenek Angliára, hol a disszenterek és a r. kath. egyház függetlenek, a hivatalos protestáns államegyház pedig függő, mert kezében olyan hatalom van, a melynek korlátlan használatát az állampolitika meg nem engedheti. Itt a prot. állam tartja függésben a prot. államegyházakat, a mi mutatja, hogy nem valamely protestáns, hanem általános állampolitika nem engedheti meg a leghatalmasabb és leggazdagabb egyház teljes függetlenségét. Bölcs állampolitika meg nem tűrheti, hogy bármely státus is korlátozatlan státus legyen az állam kebelében; — s ez a politika nem adja s nem adhatja meg, ha csak magáról szegénységi bizonyítványt nem akar kiállítani, azt az autonomiát, a mit önök követelnek. Hiszen nem is kellene még más ennek a szegény, vihar által tépett Magyarországnak és magyar nemzetnek, mint hogy önök kezükbe kaparítsák eddigi hatalmuk mellé még a korlátlan autonomiát s azzal együtt az összes egyházi és iskolai vagyon független ós ellenőrizetlen használatát. Csinálnának önök azzal olyan politikát ós olyan állami ós vallási felfordulást, hogy az az által ütött sebeket sohasem heverné ki szegény Magyarország. Kívánják önök őszintén az autonomiát ? Fogadják el a protestáns szegénységet, — és bizonyosan meg fogják nyerni. Addig azonban ne számítsanak reá; de ne a protestánsok leszorító ós üldöző irigysége, hanem egyedül a bölcs nemzeti állampolitika miatt. Ez az igazság, nem pedig az önök alaptalan ós hazug vészkiáltása. Ezeket az igazságokat állítjuk az önök jajgatásaival szembe, s hiszszük, hogy a magyar közvélemény, látva az igazságot, előbb utóbb le fog számolni önökkel, a kik előtt nincs más érdek, csak a saját önzésüké. s a kik, csakhogy önmagukat emelhessék ós hizlalhassák, folyton port hinteni igyekeznek a világ szemébe, hogy az önök mesterkedésót észre ne vehesse. Tóth Lajos, ügyvéd, egyháztanácsos. BELFÖLD. A ref. egyetemes konvent ülései. A konvent harmadik napi ülésén (április 26-dikan) Kun Bertalan püspök és Tisza Kálmán elnöklése mellett, a jegyzőkönyvek hitelesítése után, napirend előtt szót emelt Szilágyi Dezső és a gyűlés egyhangú helyeslése mellett tiltakozott egyik napilap (az Egyetértés) amaz eljárása ellen, hogy az igazsággal komlokegyenest ellentétben, az előző napról azt a tudósítást adta, hogy a konvent az egyházi adózás reformját eltemetni vagy legalább is elodázni akarná. Ezzel kapcsolatban a konvent kimondotta, hogy az ily elferdítések kikerülése végett jövőre, a fontosabb tárgyalások alkalmával hiteles gyorsírókat alkalmaz. Napirend során először a két protestáns egyház között létrejött Egyezség előre kinyomatott ama szövegét mutatta be Sass Béla jegyző, a melyet Lapunk f. évi 6. és 7. számából egész kiterjedésében ismernek olvasóink. — Konvent az Egyezséget, mint felekezetközi szerződést, változatlanul elfogadja és az egyházkerületekhez azzal a felhívással teszi le, hogy az Egyezséget statútumaikba becikkelyezzék s megtartására szigorúan felügyeljenek, mert a rendelkezések megsértése kánoni vétséget képez. A közjogi bizottság előterjesztésében, melyet Molnár Béla előadó referált, a lelkészeknek a katonaság körül teljesített szolgálatára vonatkozólag elhatározta a konvent, hogy miután az ilyen szolgálatokért lelkészeink vagy nagyon csekély, vagy épen semmi díjazást nem kapnak a katonai hatóságtól: feliratilag megkeresi a honvédelmi és közös hadügyminisztériumot, s megkéri őket, hogy lelkészeink számára, a katonaság körül teljesített szolgálatokért méltányos díjazást eszközöljenek ki, illetőleg a rendelkezésökre álló ilynemű átalányt emeltessék föl; az ily szolgálatot teljesítő lelkészeket felszólítja, hogy munkadíjokat, illetékes pöspökük útján mutassák be; végül Bévész Kálmán mérsékelt díj-számláját kiegyenlítés végett az illetékes hadügyi kormányzathoz szintén fölterjeszti. A tárgyhoz részint felvilágositólag, részint módosítólag Antal Gábor, Bemáth Elemér, Fejes István és Tisza Kálmán szólottak. Az esperesek és gondnokok hatáskörének egyöntetű szabályozását célzó tiszántúli indítványt a konvent a zsinati tárgyak közé jegyeztette elő. Az egyházkerületek állami segítségének fölemelését, melyet a dunántúli egyházkerület indítványoz, azzal a felhívással teszi le a konvent a többi egyházkerülethez, hogy azok mutassák ki ide vonatkozó szükségletüket. A tábori lelkészek szaporítása és egyenjogosítása ügyében, szintén a dunántúli egyházkerület előterjesztésére elhatározta a konvent, hogy a hadügyi kormányzathoz fölír, megsürgetvén azt, hogy egyházunk lélek számarányának és közjogi állásának megfelelőleg szíveskedjék újjászervezni ezt az ügvet. Egyszersmind elismeréssel fogadta Szilágyi Dezső főgondnoknak a mult évi dele-