Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1900 (43. évfolyam, 1-52. szám)

1900-05-06 / 18. szám

hanem székelyszabadságuk elvonása miatt egészében áttérhetett a görög keleti egyház kebelébe, a nélkül, hogy e miatt legkisebb háborgatást is szenvedett volna. A hires Bethlen Gábor fejedelemről ismeretes, hogy a r. kath. vallást mindig tiszteletben tartotta ; sőt Káldi György jezsuita atyát a magyar bibliafordításért megdicsérve, művének első kiadását valóban fejedelmi adományával nagyban előmozdította. — I. Rákóczy György igen erős kálvinista volt ugyan, de azért, habár a görög keleti oláhságnak a református egyházba áttérítését megkísérelte is: sem r. katholikus, sem unitárius alattvalóit vallásukban soha nem háborgatta, s csak az unitárizmusból kivált s országgyűlésiig megnótázott szombatosokkal bánt el kérlelhetetlen szigorral. A mit azonban a kor közgondolkozása teljesen érthetővé tesz, a nélkül, hogy e miatt Rákóczyt nagyobb vád érhetné, mint kora bármelyik emberét. Ép így nem üldözte az erdélyi református egyház soha és sehol a r. katholicizmust, sőt arra mint udvari egyház, vallási nyomást sem gyakorolt. Ilogy a református egyház egységét veszélyeztető unitárius egyházzal ellenséges lábon állott, az megint csak a kor vallásos gondolkozásából folyt, s e tekintben valamely hallatlan türelmetlenséggel épen nem vádolható. Ily békességesek ós türelmesek voltak a felekezetközi viszonyok Erdélyben a ref. vallású fejedelmek ós a ref. vallás »uralkodó vallási« idejében. Ezzel szemben a római kath. egyház, mihelyt lassanként visszanyerte befolyását, nem mutat fel mást, mint fanatikus türelmetlenséget és a protestantizmus elnyomására s kipusztítására irányzott törekvést. Erdélyben ugyanis csak a 17 - i k század utolsó évtizedéig tartott a református egyház uralkodó ós virágzó kora ;I. Apafi Mihály tényleges utolsó fejedelem halálával azonban azonnal hervadásnak indult, mert bár a leopoldi diploma az akkori vallási állapotok és tényleges felekezeti viszonyok sértetlen fentartását biztosította ugyan, de annak alkotmányos kikötményeit a visszaállított r. kath. hierarkhia s az ezt támogató idegen hadi főparancsnokok ós országkormányzók önkényű rendelkezései épen úgy meghiúsították, mint a hogy az anyaországon, az ország törvényei közé beiktatott s így számos királyi esküvel is megerősített bécsi, nikolsburgi és linci békekötések is a hatalomban volt r. kath. fél részéről soha meg nem tartattak és csak puszta holt betűk maradtak. Bőven hozhatnánk fel példákat a múltból a protestantizmus fanatikus üldöztetésére. Felemlíthetnénk a templomok, iskolák foglalását; papok, tanítók elüzetését és gályarabságra hur coltatását. Felemlíthetnénk igen sokat; de a régi sebeket nem akarjuk felszaggatni. A ki ismeri hazánk történetét s abban nyitott szemekkel olvas, az tudja, hogy Magyarországon soha, de soha nem volt üldözője ós elnyomója a protestantizmus a róm. katholikus egyháznak, hanem épen ez utóbbi volt amannak esküdt, halálos ellensége. A múltból hozakodni tehát elő argumentumokkal a róm. katholicizmus elnyomatására, — nem egyéb, mint a história vakmerő meghamisítása. De az a panasz főként, hogy a jelenben egészen leszorítja, elnyomja a protestantizmus a római kath. egyházat Magyarországon. Újból ós újból felhangzik az a panasz, hogy a politikában, a társadalomban ós a hivatalok osztogatásában a protestantizmus a hangadó ; hogy a róm. katholikusokat érvényesülni nem engedi ; hogy a protestáns ós zsidó politika akadályozza meg a r. kath. egyházat autonomiája megalkotásában, miután nem hajlandó ezt az egyházat teljesen szabad pórázra ereszteni és rendelkezése és pedig teljesen szabad ós ellenőrizetlen rendelkezése alá bocsátani az összes egyházi és iskolai vagyont. Sőt Ugrón Gábor ajkáról keserűen tört ki a panasz, hogy életében semmiért sem szenvedett annyi üldöztetést ós méltatlanságot, mint épen róm. katholikus volta miatt. Ezek a panaszok valóban úgy mutatják fel a dolgot, mintha egy szegény, elnyomott, érvényesülni nem hagyott s minden más egyháznál inkább korlátozott egyház volna Magyarországon a r. katholikus. Nézzünk azért szemökbe ezeknek is. Elég, ha a helyzetet igazán megvilágítjuk, s a panaszok kártyavára azonnal összeomlik. Vagyoni tekintetben a magyar róm. kath. egyház egyike a világ leggazdagabb egyházának. Főpapjai, szerzetrendei épen nem panaszkodhatnak a miatt, hogy nem nyerték ki rószöket a a nemzeti vagyonból; sőt ellenkezőleg. Óriási földbirtokok, temérdek jövedelem állanak rendelkezésére, a melyből nemcsak hogy fedezheti minden szükségleteit, de juttathat bőven a »szent atyá«-nak is; sőt juttathat minden olyan intézményre, a mely nem csupán vallási és humanitárius, hanem egyenesen a pápás lélekfogdosás eszköze. — Ebben a nemzeti, közvagyonból származó anyagi jólétben osztozik a r. kath. egyházzal a görög katholikus, a görög keleti szerb ós román egyház; de mit kapott a nemzeti közvagyonból a magyar protestáns egyház? Szegénysége, pusztán önerejére utaltsága köztudomású, ós mindenki tudja, hogy— eltekintve az erdélyi szász és a ref. egyházkerület némely, a r. kath. 36*