Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1900 (43. évfolyam, 1-52. szám)

1900-04-29 / 17. szám

Osservatore Románc, segélyt huz a pápától, »de mégsem hivatalos lapja a szent-széknek*. Egyedül a »Nostre Jnformazione« rovatban megjelentekre van a pápának befolyása. Egyszersmind tudatja, hogy e lap megszüntette a támadásokat, és édeskésen biztatja a herceget, hogy »a Szent Atya mindig élénk és különös érdekeltséggel viseltetik Anglia iránt, a mit már oly sokszor ki is mutatott*. A Times kimutatja, hogy a kardinális nem mondott igazat, mert a lap folyton támadja az angolokat, — és ha csakugyan felhagyna velők, nem azt bizonyítaná-e, hogy az Osservatore Romano egész teljességében a vatikán lapja ? Dr. Horton egy Szemlében azt írta, hogy a jezsuiták szerint a kártyajáték egészen ártatlan valami. S ha valakinek költeni való pénze van: szabadságában áll úgy túladni rajta, a hogy neki tetszik. Válaszul erre egy jezsuita páter a szószékből ezeket mondotta: »Dr. Horton állításában az igazságnak oly parányi magva van, hogy az olvasó érzi, hogy midőn ő kath. igazságot vizsgál a brit közönség előtt, azt csak homoepatikus adagokban teszi*. Egyébiránt ezeket mondotta: Bátran megvallja, hogy a játékszenvedélyt analizálni nem lehet. Ezért az oda tartozik az ember lényegéhez, ép úgy, mint pl. a harmónia iránt való fogékonyság. Tehát úgy véli, a kártyajáték szenvedélye is, mint minden más egyéb szenvedély, illő tartózkodással kielégíthető. Egyik ember az operát, másik a drámát szereti. Egyik képeket, másik levél-bélyegeket, ismét másik autografiákat gyűjt. A mint a körülményei engedik, a szerint költhet ezekre. A másik meg fogadni szeret, s ő maga is képes volt egy éven keresztül a bookmakereknél fogadásokat tartani. És ha esetleg kedve jönne s marokkal rakná a pénzt a kockára, ki szólhatna ellene, ha ugyan annyit költ-e, a mennyit költhet ? stb. — íme tehát még egy jezsuita is visszariadt attól, hogy Hortont egyenesen hazugsággal vádolja, sőt még bizonyságot tesz mellette. A rituálisták már-már elbizakodtak. Azt hitték, az anglikán egyházat szép rendben átcsempészhetik a római egyházba. Azonban olyan oldalról indult meg ellenök a támadás, a melyre eddig nem is gondoltak, s a mely alighanem el is söpri őket. A Rccord című lap adta ki a jelszót: »A háború bevégezte után, az általános képviselő választás alkalmával kell kiirtani az egyházból a misét és a fülbegyónást. A képviselő-jelöltek választhatnak e között: vagy segítenek kitépni e gyomokat, vagy kimaradnak a parlamentből«. A terv úgy látszik sikerül is, mert a választó-kerületekben a protestáns érzelműek már is szervezkedtek. Hir szerint 465 kerületből már eddig 347-ben bizonyos, hogy csak antirituális képviselőt fognak választani. A romanizálók meg vannak ijedve szörnyen. Kapkodnak ; meg akarják kiséiieni egy alap teremtését, a melynek segítségével a nagy közönséget röpiratokkal árasztanák el, a melyekben az ellenük emelt vádakat pontról-pontra megcáfolnák. Vájjon hiszi-e valaki, hogy a fölébredt erős protestáns érzületet szofizmákkal el tudnák szédíteni ? Az ír és angol r. kath. főpapok az állam költségén r. kath. egyetemet szeretnének felállítani Dublinban. Reményük aligha valósul. Most, hogy a parlamentben újra szóba hozták a kérdést: több képviselő, a ki eddig a terv mellett volt, ellene nyilatkozott. Elégnek tartják, ha a dublini állami egyetemen a r. katholikusok gondoskodnak a r. kath. vallásoktatásról. Az egész házban 62 irlandi képviselőn kivül mindössze 30 angol, skót és walesi képviselő lelkesedik az ír r. kath. egyetemért. Az angol szabad egyházak Sheffieldben tartott konferenciáján egy nagyfontosságú eszmét vetettek föl és fogadtak el; t. i. hogy mindenik egyház a maga kebelében több gondot fordítson a serdülő leánykák vallásos nevelésére. Elhatározták, hogy az anglikán, már rég fennálló »Leányok egyesülete* mintájára egyesületeket szerveznek. Fölösleges arról beszélni, hogy mily nagy horderejű és mily hasznos leend ez eszme megvalósulása. Mily óriási hatalom leend a szabad egyházak kezében, ha a leánykák százait és ezreit megerősítik az evangéliumhoz és egyházaikhoz való ragaszkodásban ! A Ghr. W. után. —a—s. EGYHÁZ. A reformátusok konventje f. hó 24., 25., 26. és 27. napjain tartotta ez évi rendes gyűlését, melynek két első napjáról Lapunk más helyén részletes tudósítást adunk. A más két napi ülésről jövő számunkban referálunk. Itt csak annyit jegyzünk meg, hogy az utolsó előtti napon a közjogi, a misszióügyi és a közigazgatási bizottság jelentései intéztettek el. Simán, zajosabb jelenetek nélkül folyt a tárgyalás eleitől végig. Még az erdélyi püspöki cím kérdése sem vert nagyobb hullámokat. A közjogi bizottság javaslatára egyhangúlag és minden hozzászólás nélkül fölterjesztést tesz a konvent a kultuszminiszterhez, hogy ezt a közjogi sérelmet megfelelő módon elenyésztetni szíveskedjék. Fölterjesztések tétetnek a ref. tábori lelkészek szaporítása, beosztása és rangsorozatuknak méltányosabb megállapítása tárgyában is, valamint abban a tárgyban is, hogy a ref. lelkészek a katonaság körül végzett lelkészi teendőikért méltányos és illő díjazásban részesíttessenek. A konvent április 26-án be is fejezte tanácskozásait, más napra csak a jegyzőkönyv hitelesítése és a kongruabizottság megválasztása maradt. Református misszió a felvidéken. A nyitrai ref. missziói egyház ifjú lelkésze, Sedivy László nagy buzgósággal igyekszik összegyüjtögetni és lelki táplálékban részesíteni a felvidék elszórtan élő református híveit. A húsvéti ünnepek alkalmával, az ünnep másnapján is összegyűjtötte a trencséni, liptói, árvái és vágvölgyi híveket Trencsénbe és úrvacsoraosztással egybekötött istentiszteletet ' tartott a számukra a megyeház dísztermében. Ugyanezen alkalommal történt meg az előkészített gyermekek konfirmálása és a misszió által életrehivott trencséni leányegyház presbitériumának ünnepélyes felesketése