Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1900 (43. évfolyam, 1-52. szám)

1900-04-29 / 17. szám

KÜLFÖLD. Külföldi szemle. A methódistáknak, letűnő századunk elején volt 260,000 tagja és 1.040.000 ú. n. híve; 1898-ban pedig volt 7.100,600 tagja és próbatagja s 28.402,400 híve. Nagy-Britanniában,' Irlandot is beleértve, a valódi methódisták száma a századelején 140,000 volt. az ú. n. hívőké 560.000; 1898-ban pedig volt a felekezeteknek 881,637 tagja és 3.526,548 híve. A baptisták száma az egész világon 1897-ben 5.136.215 volt; csak magában Angliában 1897-ben 237,714-gyel szaporodott a felekezet. Németországban van a baptistáknak 800 prédikáló helyük, és pedig Szászországban 30, Hannoverában 40 s Hassziában 60. E két felekezet mindegyike a legagilisebb s a külmisszió terén is kitűnő felekezete a prot. egyháznak. Az anglikán egyház őnkénytes adományairól 1898— 1899. húsvétjáig érdekes statisztikát közöl a Times Church tudósítása nyomán a »Chr. der chr. Welt« ez évi 14-ik száma. — Nevezett egyháznak ugyanis a jelzett évben, adományok, kollekták és legátumok címén mindössze 7.464,434 vagyis 150 millió márka jutott. Ez adományokból a belmisszió céljaira 548.881, a katonai és tengerészeti misszióra 70.551, a mértékletességi egyletekre 39.190, a külmisszióra 772,246, iskolai célokra 1.220,000, humánus célokra 428,273, a lelkészek fölsegélyezésére 798,521, paplakok fölépítésére 111,610 s az egyházközségek szegényeinek támogatására 524,238 esik. E nagyszerű adományok között nincsenek kimutatva azok az évi adományok, a melyeket némely tehetősebb egyháztagok a missziói társulatoknak s a brit bibliai társulatnak adtak. A mormonokról ritkábban szól a külföldi prot. sajtó. Fatytúhajtása ez a protestantizmus fájának, a melynek előbb-utóbb le kell száradnia. Most egy érdekes jelenségről értesít a »Chr. der chr. W.« Utah, a mormonok állama a mult évben egy Roberts nevű ismert poligamista mormon hivőt küldött az amerikai egyesült államok kongresszusába. Ez ellen azonban a leghatalmasabban felzudult a prot. közvélemény tiltakozása. Tömeges petíciókkal követelték a poligamistának a kongresszusból kirekesztését, s a kongresszus csakugyan egy bizottságot küldött ki ez ügyben. A bizottság is, az amerikai törvényre hivatkozva, Roberts képviselőnek, mint poligamistának a kongresszusból való kizáratását javasolta, s e javaslat alapján 268 szóval 50 ellenében Roberts a kongresszusból tényleg ki is tiltatott. Amerika nagyszámú egyházai Róberts kiutasításában »morális győzelmet látnak milliók családi életére nézve*. Kíváncsiak vagyunk a további fejleményekre. Roberts visszautasítása politikai természetű ; azonban, befolyással lesz a mormonok egyházpolitikai törekvéseire is. Az is lehetséges, hogy a mormonok Robertsben a vallási türelmetlenség áldozatát látják, s így a vértanú buzgalmával még inkább ragaszkodni fognak téves meggyőződésökhöz. Valóban a mormonizmus sajnálatos tévedése a vallási meggyőződésnek és szégyene a protestantizmusnak. Az ókatholicizmust már sokszor eltemette a pápás sajtó, s a kath. reformegyház mégis él, sőt úgy Bajorországban (a hol pedig a kormány a legmostohábban bánik vele), mint Olaszországban, Svájcban, Amerikában és Ausztriában örvendetesen fejlődik. A »Los von Rom* mozgalma is javára szolgált az ókatholicizmusnak Grátzban, Schönbergben, Leobenben, Gablonzban és Dessendorfban. Közelebbről Ausztriában nekünk protestánsoknak legjobb szövetségeseink az ókatholikusok. Evang. álláspontjuk a protestantizmussal együtt nagy ártalmára van a pápás uralomnak Ausztriában. Kár, hogy a porosz kormány megvonta tőle az évi 6000 márka államsegélyt, s az idén sem vette azt föl az állami költségvetésbe a bonni ó-katholikus pap-képző javára. Friedberg felszólalására azonban megígérte a kultuszminiszter, hogy a jövőben föl fogja venni. Egy államilag elismert vallási közösség valóban nem is lehet el akad. papképző-intézet nélkül. A bonni theológia egyik legillusztrisabb képviselője s az ókatholikus vallási közösség egyik oszlopos tagja halt meg a minap Reusch H. személyében. Anima candida volt a szó legnemesebb értelmében, ki valódi kegyességével, óriási tudásával és szeretetreméltó jellemességével tűnt ki az új vatikáni dogmát támadók sorából. Bibliai bevezetése széles körökben ismeretes. Világhírű müve a Döllingerrel együtt kiadott »Morálviták történelme a jezsuiták és redemplonisták köréből«, a melyből Lapunkban mi is gyakrabban közöltünk szemelvényeket. Ismertebb iratai még a német püspökökről és a római index történetéről szólanak. Az örmény keresztyénekről érdekes statisztikát közöl a »Chr. der chr. W.« legújabb száma. Hat német társulat 2200 árva gyermeket gondoz; 300-at a svájciak, 2000-et az amerikaiak és angolok, és 800-at maguk az örmények Iáinak el. Az örmény szeretetmunkásság lelke Lepsius, ki személyesen szerzett tapasztalatai nyomán agitál az üldözött örmények mellett. Dacára a német beavatkozásnak, a török hatóságok most is üldözik az örmény keresztyéneket. A bethlehemi német árvaház alig fogadhatja be a nagyszámú szerencsétleneket. Lepsius szerint az örmények között felekezeti irányú misszióval mire sem mehetünk. Az ev. ker. szeretettevékenységnek itt sajátos módjai, útjai és céljai vannak. A prot, missziónak távol kell itt lennie minden porszelitáskodástól. Az assumptionisták pöre tartotta legközelebb lázas izgatottságban a francia egyházi és politikai köröket. Az assumptionisták a jezsuita rendből váltak ki és kontemplativ szegényes életmódjuk és votumaik dacára milliárdokkal rendelkeztek. E nagy vagyonnal szervezett agitációt indítottak a köztársasági kormány ellen a monarchikus-klerikális uralom feltámasztása javára. Szabályaikat a pápa nem erősítette ugyan meg, de azért mégis megtűrte köztársaságellenes politikai mozgolódásaikat. — Machinációik azonban nem régen napfényre kerültek, s bíróságilag elítéltetve, a kegyes társaság »csalás« miatt kiutasíttatott Franciaországból. A francia püspököknek fanatikus agitációja és kormányellenes demonstrálása mit sem segített, s az assumptionisták pöre ismét csak érlelte a franciákban azt a meggyőződést, hogy »r. katholikusnak maradni romlást jelent az országra«, s »a kis ref. familia«, főleg annak illustris tagja, Sabatier theol. tanár iránt megint élénkebb az érdeklődés. Guyot volt miniszter nyíltan kijelentette, hogy »Franciaország mindent veszíthet, ha pápás marad, s mindent nyerhet, ha protestánssá lesz«. De nemcsak az érettebb politikai belátás, hanem a mélyebb vallási meggyőződés s az üdv u^áni sóvárgás is kedvez a francia »Los von Rom* mozgalomnak. Több áttért r. kath. lelkész, beható elméleti és gyakorlati vizsgálat után az ev. egyház vagy missziói szolgálatba lépett; többen pedig a párisi prot. fakultáson tanulnak theológiát. A »Los von Rom* mozgalma Franciaországban mindenesetre egyike a legérdekesebb és legtanulságosabb ev. mozgalmaknak. Ausztria-Magyarországon is sok följegyezni valót találunk. Maguk a csehek és szlovének is kezdik már emlegetni Huss Jánosnak reformátori törekvéseit. A cseh »Los von Rom* mozgalom élén egy dr. Iskra nevű, volt