Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1900 (43. évfolyam, 1-52. szám)
1900-04-29 / 17. szám
85 év óta használt, s immár nemcsak szervezetében, de tartalmilag is elavult Tót Ferenc ágendája helyébe lépne. Bár Fülöp kátéja alatta áll a Nagy Péter, vagy Szász Károly konfirmációi kátéjának s a többi két kerületben használtaknak: de tagadhatlanul fölötte a régi Tót Ferenc-félének. És ha már annyira különzök vagyunk, hogy mindegyik kerület külön-külön tankönyvet, saját véréből való vért akar : inkább használhatjuk Fülöp kátéját, mint Tót Ferencét mi, dunántúliak. Mert Fülöp kátéja felöleli mindazt az anyagot, a melyet a hitben megerősítendő növendékeknek tudniok kell. Tót Ferencé csupán futtában érinti, 3 levelecskén a hit- és erkölcstan főtételeit. Bibliaismertetés, reformáció, alkotmánytan, váltanok egy jottával sincsenek még' csak megemlítve sem benne. És még e szük táplálékból is sokat elhagyunk, egy vagy más okból. Fülöp kézikönyvének tartalma I. rész: előismeretek, melyben a különböző vallások érintése után a keresztyén vallásra, majd a reformációra s a két prot. egyházra tér át. A II-ik részben a hit- és erkölcstan, a III ikhan a sakramentumok, alV-ikben az istentisztelet, az V-ikben a szertartások, a Vl-ikban a hazai ker. felekezetek közt levő különbségek, a Vll-ikben az ev. ref. egyház alkotmánya van tárgyalva, kérdezős módszerben. Látni való e tartalomból, hogy e tankönyv adja jóformán mindazt, a mit adnia kell, az egy bibliaiismertetésen kivül. De az a kérdés, hogy mikép adja ? Oly nyelven-e, a milyet a fejletlen növendék megért ? Néhol bizony nem gyermekhez való nyelven beszél. Hosszú körmondatokkal dolgozik; alany helyett sokszor helytelenül alkalmazza a mutató névmásokat. Pl. »a zsidók hite szerint : Isten, a ki erős, boszuálló, a világ ura ugyan, de annak csakis ők a választott népe.* Itt megakad a gyermekész, hogy az »annak* a világra vonatkozik-e vagy Istenre? — »Hiszünk Szentlélekben, mint az általa magát kijelentő istenség harmadik személyében* . . . »Melyik prot. felekezetnek vagyunk mi alkotó tagjai?* »XVI. század elején*. Vagy mikor minden összefüggés nélkül ezt a kérdést teszi föl a 3()-ik §-ban: »Miből kell folyni cselekedeteinknek* stb. mindez igen nehéz dió a gyermeknek. Hiányul kell felrónunk nemcsak a nyelvezetet, hanem a bibliai idézetek majdnem teljes mellőzését is. Ha már külön fejezetben nem ad rövid bibliaismertetést, legalább az idezetekben ne fukarkodnék ! Annál bőkezűbb azonban az egyházi törvények idézéseben, a miket az alkotmánytanban azonmödon, annak nehéz, körmönfont, jogászi stílusában, szórói-szóra közöl. lm ezek e tankönyvnek kifogás alá eső oldalai. Nehéz volna e szakaszokat a gyermekkel betaníttatni. Kérdés azonban, hogy okvetlenül szükséges-e, hogy a gyermek bemagolja a konfirmációi s általában a hites erkölcstani penzumokat? Én azon meggyőződésben vagyok, hogy ez egyatalan nem építő, csak hiábavaló munka. Nem a memóriájába, hanem szívébe kell a gyermeknek a vallás igazsagait átszármaztatni. És a ki olyan tankönyvet ír, vagy az irott szaraz, elettelen tankönyvet olyan előadásban kezeli, hogy az a gyermek szivébe gyökeret ver: az az végez igazi hiterősítést. Ha pedig áll, hogy nem bemagoltatásból kell a vallás oktatásnak állania, — csupán vezérfonalra lévén ez esetben szüksége a tanítónak: azt a tankönyvet kell használnia, mely az egész tananyagot magában foglalja. Ez esetben a Fülöp könyve végtelenül felette áll Tót Ferencének. Ajánljuk az illetők figyelmébe s üdvözöljük könyvének megjelenését, melylyel az első lépés meg van téve a dunántúli kerületben is a konfirmációi oktatás szebb és sikeresebb jövőjéhez. S—k. BELFÖLD. A ref. egyetemes konvent ülései. A magyarországi öt ref. egyházkerület egyetemes konventje f. hó 24—27-ig tartotta meg üléseit Budapesten, Kun Bertalan püspök és Tisza Kálmán elnöklete alatt. Ez évi konventünk tárgyalásai elé nemcsak a tárgysorozat nagyfontosságú ügyeinél fogva néztünk nagy várakozással. hanem azért is, mert a mai izgatott felekezetközi viszonyok között fontos és határozott állásfoglalást és kijelentéseket vártunk az elnökség részéről. Nem harcra tüzelést és a viszonyok elmérgesítését, hanem azoknak csillapítását; különösen pedig határozott visszautasítását az ujabban ellenünk felhangzott politikai inszinuálásoknak. Várakozásunkban azonban csalódtunk, mert a konvent megnyitása most is csak oly csendes és színtelen volt, mint megelőzőleg is és az elnöki székből nem hangzott el a várva-várt nyilatkozat. Igen nagy kár, hogy elmaradt. Az egyetemes konventtől méltán elvárhatná az egész egyház, hogy egyébkor is, de különösen ma irányittatást és megnyugtatást nyerjen Elvárhatná, hogy a mikor vádak és pedig sulvos vádak hangzanak fel ellenünk s a kedélyek izgatottak, hogy a vádak visszautasíttatásra, a kedélyek pedig megnyugtatásra találjanak. Igaz, azt mondja a példaszó, hogy beszélni ezüst, hallgatni arany ; de vannak körülmények — és a maiak épen olyanok, — a mikor hallgatni és nem szólni nagy mulasztás. A gyűlés április 24-én, délelőtt 10 órakor nyilt meg a Lőnyay-utcai ref. főgimnázium nagytermében az ősz egyházi elnöknek, Kun Bertalannak buzgó fohászkodásával. A megnyitás után Tisza Kálmán társelnök szólalt fel és megemlékezve Kun Bertalan püspök miskolci papságának ötven éves jubileumáról, melegen üdvözölte őt az egyetemes ref. egyházat képviselő konvent nevében. Isten áldását kérve további életére is. A gyűlés ajkán felhangzó lelkes éljenzés híven tolmácsolta az ősz pásztor iránt érzett tiszteletet, szeretetet és ragaszkodást, s a konvent ennek jegyzőkönyvileg is kifejezést adott. Kun Bertalan meghatottan köszönte meg a szíves ovációt, s kijelentette, hogy a míg csak Isten életének kedvez, annak már hanyatló erőit és tehetségeit a legnagyobb készséggel hozza egyháza jólétének oltárára aldozatul. Adja Isten, hogy ezt még sokáig tehesse! Ez ünnepélyesség után azonnal hozzáfogott a konvent a tárgysorozat egyes pontjainak tárgyalásához. A konventi tagok között történt személy változások bejelentése s a megjelent tagok igazolása után Sass Béla jegyző tett jelentést a konventi tagok mandátumának