Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1900 (43. évfolyam, 1-52. szám)

1900-04-29 / 17. szám

helyreállta után, a parlamenti kormányzással járó pártalakulások uralma alatt szintén és nagy részben a politika vezette, s hogy — mit sajnos, nem is tagadhatunk — a hazai protestáns egyház beléletébe is beférkőzvén a pártpolitika, az egyes gyülekezetek igazgatásánál, az alsóbb és felsőbb egyházi hatóságok megalakításánál, sőt még az egyes lelkészi állásokbetöltésénél is pártpolitikai tekintetek döntöttek; hogy főleg a népesebb egyházközségek nagyobb számú értelmes presbitériumaiban az egyházi érdekek hivatalos előmozdítása helyett ádáz pártpolitikai küzdelmek folytak, s hogy a vegyesházasságok körül a bizonyosnak a bizonytalanért való feladásába, s a vegyesházasságokat és felekezetnélküliséget tekintve már előreláthatólag nagyon is kétes eredményű egyházpolitikai törvények támogatásába s megszavazásába a nagyhangú hazafiság és szavadelvűség, szóval a politika túlsúlya vitte bele a hazai protestantizmust, s hogy ennél fogva az idézett hirlapi vezércikkek szerint közforrongást előidézhető legújabb mozgalomnak is politikai célzata és háttere van. De ha a következtetés alapja elfogadható is, maga a következtetés mégsem igaz, mert — mint már jeleztük — a gyanúsított mozgalom tisztán egyházi, vallás-erkölcsi és hitfelekezeti ébresztő, s mint ilyen egyedül az egyház beléletére szorítkozik. A mozgalmat vezető egyházi ós világi férfiak neve, állasa, egyéni jelleme s hivatalos, társadalmi nyilvános működése kezeskedik a felől, hogy annak a mozgalomnak nincs ós nem is lehet más feladata, mint hogy a hazai protestáns egyházat kiszabadítva a bizonytalan s a szél fúvása után forgó állhatatlan politika igájából, visszatérítse az evangéliumnak egyedül biztos, állandó s az örök életre ós üdvösségre vezető alapjára; mert hiszen csak az evangéliumi hit, az ebből fakadó munkás felebaráti szerelet, a tiszta jó erkölcs s a hitbuzgó áldozatkészség s épen nem a politika, mint a változékony exigentiák tana tartották meg a magyar protestantizmust a lefolyt negyedfél évszázad viszontagságai, sanyarúságai ós tanulságos megpróbálta tásai közt. Mi szilárdan az evangélium alapján állunk, s egyáltalán nem engedjük, hogy magyar protestáns egyházunk bármely politikai pártnak uszályhordozójává, eszközévé, s mint ilyen, kikerülhetlenül zsákmányává aljasodjók. Nem leszünk soha protestáns nevezettel politikai néppárttá, ós semmi sincs tőlünk távolabb, minthogy kövessük a politikai lepelbe burkolt, de voltakópen klerikális érzelmű s felekezeti irányú római katholikus néppártot. Mi nem támadunk; nem bocsátkozunk átkos vallási harcba; nem üldöz zük a római katholicizmust, habár ezt hangoztatják is a klerikális és a klerikalizmussal úszó napilapok. Ez a vád csak vád, a melynek nincs semmi alapja, sem a múltban, sem a jelenben, s hogy nincs, ki fogjuk mutatni egy következő cikkben, mert a vádat magunkon száradni nem engedhetjük. Tóth Lajos, ügyvéd, egybáztanácsos. ISKOLAÜGY. A tiszántúli ref. tanáregyesület közgyűlése. A tiszántúli ref. tanáregyesület a húsvéti iskolai szünetet használta fel közgyűlése megtartására. Ez alkalommal Mezőtúr, a nagy Alföld e virágzó városa és egyháza hívta meg körébe és látta szives, magyaros vendégszeretettel az egyesületet. A közgyűlés csak a tiszántúli tanáregyesület közgyűlése volt ugyan, de örömmel láttuk, hogy mintegy gócpontjává lett az összes református tanárok testvéries egyesülésének »s, a mennyiben szép számmal jelentek meg azon a más kerületbeli tanárok is, sőt még az evangélikusok és államiak is képviselve voltak rajta. Mint vendégek jelen voltak. Erdélyből : Váró Ferenc; Dunántúlról: dr. Antal Géza, Faragó János és dr. Körös Endre; Dunamellékről: dr. Szabó Aladár theol. tanár és dr. Joó Imre Nagy-Kőrösről, — Marton Sándor és Kiss Zsigmond Kecskemétről; Tiszáninnenről: dr. Rácz Lajos ; az evangélikusok részéről: Benka Gyula és Pelenlzur Lajos Szavasról s az államiak közül : Pisztóry Gyula és Csics Gyula Szolnokról. A lelkészek közül: Zoványi Jenő tiszaföldvári, Lic. Rácz Kálmán balsai, Harsányi Sándor és Szabó Sándor túrkevei lelkészek. A megérkezés április 17-én történt, a mely alkalommal az egyház részéről Jakucs Gábor, a városrészéről pedig Farkas Kálmán fogadta a vendégeket. Még ugyanezen este ismerkedés volt a Kaszinó helyiségeiben, másnap pedig, 18-án, a választmány tanácskozása és a templomban tartott istentisztelet után a főgimnázium dísztermében nyílt meg a gyűlés, a melyen megjelent Lippich Gusztáv megyei főispán és Benkó Albert főjegyző is. A gyűlést Dóczy Imre egyesületi elnök nyitotta meg nagyobb szabású beszéddel, a melynek első részében az ujabban feltűnő ultramontán törekvésekkel szemben a református tanárok összetartását, a ref. tanári közszellem erősbítését, az ifjúság vallásos és prot. szellemű nevelését hangoztatta; a második részében pedig a tanterv-revizióról szólt és az abban itt-ott feltűnő és a középiskolai tanítás elveivel nem összhangzó tulságoskodásokra mutatott reá, hangoztatván, hogy a protestáns középiskolákat evangeliomi vallásos szellemnek kell ugyan áthatnia, de odáig nem szabad mennünk, hogy a vallásos nevelés a tudományos képzés érdekeit háttérbe szorítsa. Beszédének a ref. tanári közszellemre és a prot. középiskolák hivatására vonatkozó részéből érdemesnek tartjuk közölni a következőket: » . . . Ennek a közszellemnek erősbítésére s az összetartozás érzetének ápolására épen napjainkban nagy szükség van. A kiknek az idők jeleiből olvasni adatott, prot. egyházi és világi vezető férfiaink sötét felhőket látnak a