Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1900 (43. évfolyam, 1-52. szám)

1900-04-29 / 17. szám

protestantizmus egén, melyek veszélylyel fenyegetik a felvilágosodás szabadelvű alkotásait s éberségre és munkára szólítják prot. egyházunk minden igaz hívét. Mintha a szellem világában, az eszméknek idáig csak egyes tudósok által hirdetett körforgásában újra a felekezetiség exclusiv irányzata, sőt a már örökre eltemetettnek hitt ultramontánizmus sötét szelleme jutna uralomra, mely a XX ik század tudományos és szociális műveltségével szembeszállva, szétdúlni készülne hazánk belső békességét, s felekezeti áldatlan érdekharcba kívánná foglalni nemzetünk egységes haladását. Ha a jövőnek ilyen színben látása nem puszta érzékkáprázat, ha csakugyan ilynemű veszély fenyegetné nemzeti közművelődésünket s a vele szorosan összeforrott protestantizmus ügyét — pedig a napisajtó közleményei több aggasztó jelenségre mutatnak — akkor e kultúrharcban a magyar ref. tanárságnak teljes összetartással és hivatásának tudatával kell ref. egyházunk és a nemzeti műveltség magasabb érdekeinek védelmére sorompóba lépnie. Nem tollal, nem fegyverrel, hanem a magyar ifjúság prot. szellemű nevelésével. És ez önvédelemben — mint a multak küzdelmes napjaiban — velünk lesznek jövőben is, felekezeti különbség nélkül, nemzetünk jobbjai és a felvilágosodottság igaz hívei. Mert a prot. nevelési elv nem az egyoldalú s exclusiv felekezeteskedés ápolása, hanem a vallásos nevelés mellett a felvilágosultságnak, a szabadelvű gondolkozásnak és hazafias, nemzeti törekvéseinknek az ifjúság lelkébe való beplántálása. Vallásos szellemben, igaz benső vallásosságban kívánjuk nevelni mi is a haza ifjúságát, mert ez az ember legbensőbb lelki szükséglete s ezt kívánja nemzeti, állami és társadalmi életünk erkölcsi érdeke, de a nélkül, hogy egyedül idvezítő hitelveket hirdetnénk, a vallásos türelmet, más hitfelekezetüek nézeteinek megbecsülését és tiszteletét csepegtetjük tanítványaink szivébe. Egyházi intézményeink szeretetét s a hozzájok való törhetlen ragaszkodást igyekszünk mi is a jövő nemzedék lelkébe oltani, de hogy egyházunk érdekeit a nemzeti érdekekkel a legbensőbb harmóniába tudjuk hozni, tanuja annak a negyedfél százados mult, a melyben egyházunk aspirációi a magyar nemzeti közérdekkel nemcsak soha összeütközésbe nem jöttek, hanem egyházunk és nemzetünk jogainak védelme mindenkor egy zászlóra volt felírva. A mi pedig a nemzeti közműveltségre nézve a prot. nevelésnek legjelentősebb vonása, az az eszméknek és intézményeknek az a felvilágosodott, szabadelvű felfogása, mely iskoláinkat eleitől fogva jellemezte s voltaképen magát a protestantizmust is világra hozta. A magyar ref. tanár a történelmi igazságok leplezetlen tanításáért soha sem fog meghurcoltatást szenvedni, mint az közoktatásügyünk másik táborában csak legközelebb is történt. A mi ideálunk nem az egyház égisze alatt igazságtipró Orbán pápa, hanem az igazságot a felekezetiség korlátain felül is meggyőződéssel hirdető Galilei*. A tanterv-revízió felekezeti túlzásait abban látja, hogy pl. a latin nyelv tanítása körében olvastatni kívánja a régi felekezeti egyháztörténelem némely, nem is tiszta latin nyelvű okmanyait, a görög nyelv tanüasa körében pedig az új testamentum olvastatását. Ezek nemcsak hogy magyar felekezeti színezetű kívánságok, de veszélyeztetnek a klasszika filológiai tanítás sikerét is, mert így a tiszta latin és görög nyelvből még annyi sem szívódnék fel a növendékek lelkébe, mint eddigelé. Ezeket a targyakat nem a klasszika filológia, hanem a történet-és a vallástanítás keretébe kell beosztani. Az elnöki megnyitó után Turgonyi Lajos lelkész az egyház nevében, Fejér Lajos igazgató pedig a túri gimnáziumi tanári kar nevében üdvözölte a közgyűlést, s ugyancsak felolvastattak az egyházmegyei esperes és gondnok üdvözlő levelei is és jegyzőkönyvbe iktattatlak. Majd S. Szabó József titkár és Gulyás István pénztárnok számoltak be az egyesület szellemi és anyagi életéről, azután pedig Kovács Lajos debreceni képezdei igazgató tartott emlékbeszédet Gergely Károly felett, ki az egyesület egyik megalapítója vala — és Fejér Lajos értekezett a francia középiskolák latin nyelvi oktatásáról. Délután 4 órakor, a fenyes közebéd után a vallástanárok szakértekezlete tartatott meg Elek Lajos debreceni vallástanár elnöklete alatt. Élénk vita utan, a melyben dr. Szabó Aladár és dr. Antal Géza vittek irányító szerepet, a következőkben allapodott meg az ertekezlet: A vallástanítás ifjúsági istenitiszteielek tartásával és tanítás előtti és utáni imádkozással, főkép pedig a tanari karok összes tagjainak ily irányú működésével teendő benső, meleg vallásos neveléssé; a bibliai olvasmányok a humán tárgyakhoz illesztendők ; a gimn. vallástanítás anyaga oly módon változtatandó meg, hogy a VII. osztalvban hit- és erkölcstan, a Vlll-ban magyar egyháztörténet taníttassék ; az alsóbb osztályok részere ó-testamentonn szemelvényes könyv készítendő. A másnapi, 19-ki ülésen legelső sorban a vallástanári szakértekezlet határozatait terjesztette elő Elek Lajos, s a határozatokat a közgyűlés is magáéva tette. Azután három felolvasás volt. Faragó János pápai főiskolai tanár »Középiskoláink és a magyar Alföld* címen arról értekezett, hogy a gimnáziumok felállítása a magyar Alföldön szolgálja a magyar nemzeti ügyet. Eltévesztett tanügyi politika mindig csak a nemzetiségi vidékeken állítani középiskolákat, mert azok előbb utóbb idegen nemzetiségi hatások alá kerülnek s magyar pénzen magyar-ellenes érzelmeket oltanak be az oda sereglő nemzetiségi ifjakba. Az alföldi szin magyarságot kell a középiskolákkal erősíteni. Felolvasása általános tetszésben részesült. Farkas Lajos hódmező-vásárhelyi tanár a »Müvészeti oktatásról* értekezett és hangsúlyozta, hogy művészeti oktatás művészeti szemleltetés nélkül lehetetlen. Mint a szemléltetésre kiválóan alkalmast mutatta tel a müncheni glypotheka gyűjteményét s részletesen ismertette annak művészeti kincseit. A rajztanításban kívánta a mechanikus módszer helyett a szabadszellemü oktatást; a szép érzék fejlesztését és e végből lehetővé tételét annak, hogy a vidéki iskolák növendékei meglátogathassák a fővárosi, a tanárok pedig a külföldi művészeti gyűjteményeket. Dr. Biatsy József orvos a »Túlterhelésről* értekezett. Tényleg túlterhelés van a középiskolákban szerinte, s ennek forrása részint az, hogy a szülők tehetségtelen gyermekeiket is a tanulói palyára kényszerítik, részint pedig a terjengős tantervek és a tanároknak nem épen mindig alkalmas didaktikai módszere. A továbbiak közül még kiemelendöknek tartjuk a következőket. Már a tavalyi gyűlés elhatározta egy latinnyelvtan íratását, s ennek megírására Dóczy Imre elnököt kérte fel az értekezlet. — Géressy Kálmán debreceni tankerületi főigazgatót, érdemei elismeréseül az egyesület örökös disztagjává választotta. — A debreceni és a máramaros szigeti egyházak 400. illetve 200 aranyos pályadíjait, miután a hirdetett pályázatokra pályamunka nem érkezett, a gyűlés az illető egyházaknak, másként leendő felhasználás végett visszaadni határozta. Végül Dóczy elnök, melegen megköszönve a város, az egyház és a túri tanári kar vendéglátó szívességét, bezárta az ülést. Adja az ég, hogy az ezen a gyűlésen tapasztalt testvéries érintkezés és együttérzés minél előbb megteremtse a magvar országos protestáns tanáregyesületet 33*