Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1900 (43. évfolyam, 1-52. szám)

1900-04-29 / 17. szám

PROTESTÁNS EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP. Szerkesztőség : IX. kerület, 'Kálvin-tér 7. szám, hová a kéziratok cimzendök. Ki add-hivatal : Hornyánstki/ Viktor könyvkereskedése (Akadémia bérháza;, hová az elöfiz. és hirdet, dijak intézendök. Felelős szerkesztő és laptulajdonos : SZŐTS FARKAS. Kiadja: HORNYÁNSZKY VIKTOR. Megjelenik minden vasárnap. Előfizetési Ara : Félévre: 0 kor.; egész évre : 18 korona. Egyes stám ára 40 ftl. Vádak, — és az igazság. Az újabb időben nemcsak a protestáns egyházi, hanem a különböző pártállású politikai lapok is sűrűn foglalkoznak azzal a mozgalommal, mely legújabban a protestáns egyház kebelében észlelhető, s hála Istennek ! terjedőben is van. Örvendetes dolog volna ez a velünk való foglalkozás ; de elszomorító, hogy ezt a tisztán valláserkölcsi irányú, s az egyház meglazult beiéletének ébresztésére, erősbítésére irányult mozgalmat még protestáns egyházi tekintélyek is félreértik, illetőleg nem helyeslik ; némely politikai lapok pedig épen azzal gyanúsítják, hogy az csak a vallásfelekezeti viszályt szítja, s hogy azzal némelyek a protestáns egyházat politikai pártcélokra igyekeznek felhasználni. A Budapesti Hirlap f. é. márciusi 25-ik számának vezércikkezője, néhány előkelő protestáns egyházi és világi férfiúnak szó- és Írásbeli nyilatkozataiból vett idézetekkel ez érdemes hazafiakat mintegy bujtogatókul igyekszik felmutatni ; egy másik újabb vezércikke pedig, az előbbivel kapcsolatosan kijelenti, hogy ő ugyan nem lát veszedelmet abban, ha a vallásfelekezetek egyházi buzgólkodásukban versenyre kelnek egymással, de már abban csakugyan veszedelmet lát, ha a felekezeti túlbuzgalom átlépi az egyházi élet határszélét és az egyház veszedelmének hamisan festett rémképeivel ijesztgeti és zaklatja a békére és nyugalomra áhítozó közvéleményt. Az idézett vezércikkek tehát azt állítják, hogy bizonyos bujtogató protestánsok már megint felekezeti viszályok szításával háborgatják a közvéleményt, s hogy nekik harc kell, valamint az egyházpolitikai törvények létrejötte előtt, úgy ez után is. Ennélfogva, ha az előbbi politikai rendszer férfiai nem akarják, hogy a történelem rájuk süsse az elfajulásnak és a politikai romlottságnak bélyegét: álljanak fel a parlamentben és jelentsék ki ünnepélyesen, hogy szakítanak gyökeresen és végképen mind ama törekvésekkel, a melyeket egyes tévelygő, vagy hiúságukban megsértett, vagy boszút forraló államférfiak, a felekezeti veszedelemnek orzott köpönyege alatt feléleszteni kezdenek, a végből, hogy a felekezeteket egymásra uszítsák és a közvéleményt folytonos izgalomban tartsák. Mi ebben az igazság? Semmi; egyáltalán semmi. A Bp. Ilirlap vezércikkezője vagy a legsajnálatosabb tévedésben leledzik, vagy pedig a legnagyobb roszindulatot táplálja ellenünk. Az a mozgolódás, a mely közöttünk megindult, egyenesen és kizárólag csak egyházi beltermészetű, melyben elfogulatlan ember egyáltalán nem láthat veszélyt és kárhozatos izgatást, sem a vallásfelekezeteket egymásra uszító s a közvéleményt lázas izgalomban tartó hazafiatlan törekvést. Ez a mozgalom, mely — legalább ez ideig — még az egyházi élet határszélét átlépő túlságos buzgalomnak sem mondható, sőt inkább még nagyon is szórványosnak s csak csirában levőnek minősíthető, — kitűzött célzatában nem egyéb, mint a közönyös, sőt úgyszólván mély álomba merült protestáns egyházaknak és egyes egyháztagoknak, a hitbuzdító evangélizáció, a tevékeny beimisszió, s a társadalmi és egyesülési törvényes eszközök felhasználásával való kíméletes lelki ébresztgetése, s a meglazult vallási és egyházi élet visszaállítására irányult törekvés, s hiszszük és reméljük, hogy a kitűzött s ugylátszik már előre meggyanúsított erdélyi összejövetel és egyházkerületi értekezlet is e téren fog maradni s ezen korlátok közt fog mozogni. Lehet, sőt részemről nagyon is valószínűnek tartom, hogy az illető hirlap vezércikkezőjét az a szomorú tapasztalat vezette a hazai protestáns egyház vezérférfiainak s magának az egyháznak e meggyanusítására, hogy a magyar protestáns egyház beléletét, — valamint átalában a magyar közéletet is — a várva-várt alkotmányosság 33