Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1900 (43. évfolyam, 1-52. szám)

1900-04-08 / 14. szám

a horvát kormány mily makacsul igyekszik elhorvátosítani azt a csepp magyarságot is, a mely a magyar koronához tartozó Horvát-Szlavonország területén él és eddigelé, óriási erőfeszítéssel fenn tudta tartani magyarságát. A böszörményi lelkész-választáshoz. A Bukócsy János, volt h.-böszörményi ref. lelkész elhalálozása folytán megüresedett lelkészi állás betöltésére, a mint a »M. Sz.« irja, már megindultak a kombinációk, s legközelebb máibe is lesz már töltve. A nép egyhangúlag Zsigmond Sándor esperest, egyházkerületi főjegyzőt akarná meghívni; ha pedig az el nem fogadná a meghívást, úgy Dávidházy János, kabai ev. ref. lelkészt óhajtaná lelkipásztorául. Protestáns püspökök a protestáns ügyekről. A »Magyar Szó« ujabban Gyurátz Ferenc dunántúli evangélikus és Antal Gábor dunántuli református püspökök nyilatkozatait közli, a melyeknek lényegét a következőkben ismertetjük. Mindkét püspök méltányosnak és jogosnak tekinti azt a követelést, nogy a tudományegyetemen protestáns theologiai fakultás szerveztessék. Ez szerintök is a budapesti egyetemen volna szervezendő, mert csak így nyerne kifejeződést a paritás. A vidéki theologiai akadémiákat még az egyetemi fakultás felallítása esetén is fentartandóknak tartják, annyival is inkább, mert minden akadémiának vannak helyhez kötött alapítványaik. Az »erdélyi püspök« cím ellen való protestációban szolidárisoknak vallják magukat az erdélyiekkel. A kongrua-törvényre és végrehajtására nézve Antal Gábornak nincs panasza, mert az ő kerülete bevallási ivei közül egyet sem küldött vissza a minisztérium és a kerület 154 kongrua-jogosult lelkésze közül még csak 16 nem kapta meg a kiegészítést. Annál panaszosabban nyilatkozott azonban ezekre nézve Gyurátz Ferenc. Szerinte fix összegben kellett volna megállapítanisegélyt, s azt az egyes kerületek rendelkezésére kellett volna bocsátani. Igaz ugyan, hogy a jelenlegi módozattal jobban fentarthatja az állam a nemzetiségi vidékeken a maga ingerenciáját; de mégis, nem kellett volna sújtani a nemzetiségi egyházak miatt a protestáns egyházakat. Az evangélikus egyházban vannak ugyan kifogásolható papok ; de azok ellenében maga az egyház hozta a legszigorúbb törvényeket, a melyek még akkor is vád alá helyezik az izgatókat, a mikor az állam nem lát okot az üldözésre. Igen sablonos szerinte e kiegészítések utalványozása is, s dacára annak, hogy a minisztérium elismerését nyilvánította a kerületnek a bevallási ívek gondos elkészítéséért, mégis 4—5 kivételével most minden ívet visszaküldenek, pótlás és igazítás végett. A kongruakiegészítést nem tartja az 1848-iki törvény teljes végrehajtásának. Fejleszteni kell a segélyezést; és e tekintetben jogosult az a kívánság, hogy az állam aránylagosan megszabott tőkevagyont, vagy annak megfelelő évi kamatokat bocsásson a prot. egyházak rendelkezésére. Egyházi és egyházpolitikai ügyek az országgyűlésen. Az appropriációs vita igen érdekes egyházi és egyházpolitikai kérdéseket vetett felszínre f. hó 2-án az országgyűlésen. A protestánsok belső mozgolódása és az egyház belső bajai s az ultramontán terjeszkedni akarás miatt felhangzó panaszok felhívták már a politikusok figyelmét is és szólásra késztették a pártok vezéreit, sőt magát a miniszterelnököt is. Panaszainkat Zichy János gróf, a néppárt parlamenti vezére, pártja számára kívánta kizsákmányolni, s ártatlan arccal kijelentvén, hogy a néppárt szervezésével korántsem akartak testvérharcot indítani (?!), követelte a revíziót és legelső sorban is a felekezetnelküliség törvényének eltörlését. — Kossuth Ferenc tiltakozott a felekezetieskedésnek a politikába bevitele ellen; mert nagy veszedelmére szolgálna az országnak a felekezeti politikai partok alakulasa. — Ugrón Gábor, mintha csak expiálni akarta volna az autonómia kongreszszuson mondott beszédét, azt hangoztatta, hogy az allamnak egyenlő követelésekkel kell minden egyház elé állania, de mindeniknek egyenlő jogokat és szabadságokat biztosítania, és mivei szerinte a felekezeti villongás a miatt van, mert az egyik egyház vagyonos, a második pedig szegény: kívánta, hogy a gazdag egyház vagyona annak elidegeníthetetlen tulajdonául hagyassék meg, a szegény egyhazaknak pedig az allam adjon annyit, a mennyivel feladataikat megoldhatják. — Reánk nézve azonban legfontosabb Széli Kálmán miniszterelnök nyilatkozata. Zichy János kívánságával szemben kijelentette, hogy az egyházpolitikai törvények megváltoztatásába semmi körülmények közt sem megy bele, mert azokat a jogegyenlőség, a lelkiismereti szabadság, az egyházak közt levő egyenlő és igazságos viszony szempontjából, a modern jogállam és a magyar egységes nemzeti allam fejlesztése szempontjából szükségeseknek, helyeseknek tartja és azokat érinteni nem engedi. Majd a kormány egyházpolitikájáról szólva, ezt akijelentést tet te: »Én általában azt tartom — és azt hiszem, hogy igazam van, — hogy egyetlen egy vallásfelekezetnek sincs a legkisebb oka az országban a nyugtalanságra; nem is hiszem, hogy ezt érezze bármelyik is, oka legkisebb sincs erre. Egyformán, igazságosan és objektíve járunk el minden egyház, minden vallás és minden vallásfelekezet iránt a jogegyenlőség teljes átérzésével és a jogegyenlőség elveinek alkalmazásával és igazságainak érvényreemelésével; mert azt akarjuk, hogy teljesen egyformán, nyugodtan, higgadtan, elfogulatlanul járjunk el valamennyivel szemben. Nekünk tehát sem a római katholikus egyház, sem a protestáns egyház, sem a keleti egyház, sem a zsidó egyház nem vethet szemünkre semmit; ne is tartson semmitől egyik se : a törvényes és egyenlő elbánásról biztosítjuk. Én a vallásosságra és erkölcsiségre nagy súlyt helyezek; államföntartó erélylyel bir a vallásos és erkölcsi érzés, allam és társadalom fenn nem állhatnak nélküle; de nem kategorizálok vallásfelekezetek szerint, hanem azt mondom, hogy mindenki legyen boldog a maga meggyőződése és vallása szerint.* — A kovmányelnök eme kijelentését, épen ma. a mikor az ultramontán irányzat még a kormány hatalmával is szeretne érvényesülni, sőt egy kérdésben már érvényesült is, megnyugvással veszszük tudomásul; de el is várjuk, hogy az abban felmutatott, egyenlő mértékkel mérő és csak a jog és az igazság érdekét tekintő liberális egyházpolitika valóban érvényesüljön is és ne engedje magat félrevezettetni semmiféle, a jog és az igazság mezebe öltözött reakcionárius törekvések által. Kongrua utalványozás 19()0-ra. A kultuszminisztérium a mult hónap végén kiutalványozta az egyházkerületi elnökségek kezéhez az 1900. első évnegyedre szóló kongrua kiegészítéseket, mindazon lelkészi hivatalok részére, a melyek, részint a mult év végén, részint a jelen év elején már megkapták a kiegészítést 1899 re. Dunamellék kapott e címen 10,727 korona 37 fillért ; Dunántúl 37,279 kor. 71 fillért s Tiszántúl 39,266 kor. 19 fillért. — Helyes és törvényes dolog, hogy a minisztérium rendszeresen kiutalványozza a kiegészítést azoknak a lelkészeknek, a kiknek a kiegészítési összege már megállapíttatott; de kérjük a minisztériumot arra is. hogy sürgősen igvekezzék megállapítani a többi jogosultak kiegészítését is, mert bár azok, a kik még tavalyra sem kap tak semmit, nem irigvkednek ugyan azokra, a kik in;ii az idénre is megkapták az őket megillető összegeket, de