Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1900 (43. évfolyam, 1-52. szám)

1900-04-08 / 14. szám

Itt van például az a kérdés, hogy a protestáns egyházaknak a magyar tudományos egyetemen egy külön protestáns theologiai fakultás állittassék fel. Habár Eötvös József kultuszminiszter, ez a nagy szellem, 1870-ben, az egyetem újjászervezése alkalmával törvényjavaslatot terjesztett elő ez irányban: ennek a kérdésnek a megoldása még most is nagy akadályokba ütközik. Pedig jogos igényök a 3 milliót meghaladó protestánsoknak, hogy a részben az állam dotációjával fentartott, s állami intézetet képező budapesti egyetemen, a róm. kath. theologiai fakultás mellett egy prot. fakultás is szerveztessék. De felhozhatom itt a mi tiszáninneni egyházkerületünk életéből is, a mi bár csekély dolognak látszik, de önmagában mégis jellemző, hogy akkor, a midőn egyes egyházak püspökei a valóságos belső titkos tanácsosi cimet néhány év elmultával egyenként megkapják, tehát a közélet terén kiváló méltóságba és társadalmi állásba helyeztetnek, addig a mi kerületünknek érdemekben gazdag, közbecsülésben és tiszteletben megőszült püspöke, ez a lánglelkü hazafi, a ki egyszersmind az országos zsinatnak és egyetemes konventnek is elnöke, mai napig sem bírja e rangot, jóllehet már 5 év előtt ünnepelte püspökségének 30-ik és pappá szentelésének 50-ik évét. Hol van itt az egyenlőség és viszonosság?! Ott van »az erdélyi püspöki* cím, melvlyel a gyulafehérvári latin szertartású püspököt legújabban felruházták. Hiszen e cimezés egyenesen kizárja, hogy jogszerűen más erdélyi püspök is létezhessék, mint a róm. katholikus püspök. Pedig Erdélyben köztudomás szerint öt püspök van, s ott van az erdélyi ev. ref. egyházkerület püspöke is, a ki, — ha ez a viszonosság és egyenjogúság elvébe nem ütköznék, — a régi erdélyi fejedelmektől öröklött jogokon, amikor a reform, vallás volt Erdélyben »az uralkodó vallás*, talán több joggal használhatná a multak hagyományai s Erdély történelmi fejlődése alapján az >erdélyi püspök« címet. Mit szóljak az egyes nemzeti, meg országos ünnepélyekről, a melyeken, mint a milleniumi évben is tapasztaltuk, a református egyháznak alig jutott szerep? Pedig az a két és fél milliónyi, igazán tősgyökeres magyar reformátusság, a mely Magyarországnak a nemzeti áramlatok között erős államalkotó elemét képezi, s a melyre a magyar állam minden időben és bármely körülmények között feltétlenül számithat, — talán megérdemelné, hogy ily alkalommal több figyelemben részesíttessék. Oly sokszor hangoztatják az utóbbi időben Magyarországról, hogy »Mária országa.« Nem tennék ez ellen semmi kifogást, ha ebben felekezeti célzatosság nem lenne, mert hisz a mi hitelveink szerint is »Mária* a Jézus anyja s mint ilyen, stiindenkor kiváló kegyeletünk tárgya; csakhogy a Mária országa elnevezésben sajátlag az foglaltatik, hogy Magyarország csupán egy felekezetnek az országa. Ugyan mit szólnának hozzá a más felekezetűek, ha az a 2 és fél millió tősgyökeres magyar, a kik Kálvin hitelveit követik, a kik talán mégis csak tényezői nemzeti életünknek, Magyarországot a Kálvin országának neveznék el? Ugy-e azt mondanák és pedig joggal, hogy ez mélyen sérti az ország más valláson lévőit. Felhozhatnék még több példákat és jelenségeket is, a melyek aggodalomba ejtenek minket arra nézve, hogy egyházi életünk haladásának terén bizonyos megállapodás, hogy ne mondjam, visszaesés mutatkozik. Ezért van szükségünk arra, hogy egyházunk minden hü fia teljesítse egyháza iránti kötelességeit és szívvel leiekkel művelje egyházi életünket; ezért kell ébrentartanunk az igazi, hamisítatlan ref. közszellemet, a mely nem fogja megengedni azt, hogy a haladásnak és felvilágosodottságnak az a fénysugara, a mely a letűnő XIX. századnak magasztos és fenkölt ideáit a felekezeti kérdésekben is bevilágította, a beköszöntő XX. század küszöbén elhomályosodjék. Adja az ég, hogy úgy legyen! MISSZIÓÜGY. A Nagypénteki Református Társaságról, A társaság 1893-ik év Nagypéntekén alakult. Célul tűzte ki a vallásos élet emelését és oly társadalmi működés kifejtését, melylvel a züllésnek indult, 6 —10 éves gyermekek sorsa javittassék, biztosíttassék; — de nem pillanatnyi segélynyújtással, nem egyszerű felruházás, eltartás által: — de oly intézetekben, hol célszerű felügyelet mellett, az evangéliumi javító nevelés elvei szerint, tisztességes emberekké, a társadalom hasznos tagjaivá neveltessenek. Az intézetből azután, — hol őket az egyszerűséghez, munkához, jó erkölcsökhöz szoktatták, — mint cselédek, mosónők, kertészek, munkások bocsájtatnak szárnyukra. Ezen jó és nemes szándék kiviteléhez nagy erélylyel fogott hozzá a kicsiny, — csirájában csak nyolc egyénből álló — társaság, mely ma már 642 tagot számlál és csaknem 200,000 korona vagyont gyűjtött, melyben ingatlanai 100,000 koronával szerepelnek. Hogy mennyire szükséges egy ily nevelő-, javító-, mentő intézet, azt bizonyítani nem kell; — a sajtó, dicséretére legyen mondva, sokat foglalkozik vele; — az állam, főváros, törvényhozásunk is letárgyalta e kérdést. De ez ügynek először a társadalom kebelében kellett buzgó híveket szerezni: s ha ez eszme széles körökben ismeretessé vált és képviselőkre talált: — csakis akkor lehetett azután az ügy végleges megoldására országos intézkedés végett lépéseket tenni. Ezt az elvet társaságunk soha szem elől nem téveszté, s ennek következtében támogatták célunkat, első sorban Ö Felsége a király és örökemlékü martir királynénk; József királyi herceg; Ö Fensége, számosan a főnemességből és társadalmunk minden rétegéből, felekezeti különbség nélkül. Nemes hölgy tagjaink fáradozásának eredménye, hogy Wohl Janka 1520, dr. Jókai Mor 2000, Hirsch Klára bárónő 10,000, gróf Karácsonyi Jenő 80000, özvegy Thurn Jánosné 8000, Orosdy Fülöpné 8000 kor. alapítványr tettek; hogy társaságunk tagjai, felejthetetlen »Erzsébet királynénk köszöni alapjára« eddigelé 4340, és »Kegves elhunytjaink emlékére« 680 korona alapítványt gyűjtöttek, — a mely gyűjtést addig nem zárják le, míg az egyenként a 8—8000 koronát el nem éri. Isten segítse őket e munlcájokban! Társaságunk szünet nélkül munkálkodik és így jutott el a legmagasabb elismeréshez, midőn Ő Felsége kegyessége folytán 16,626 koronát kapott az állami jótékonycélú sorsjáték jövedelméből és a magas kormány erkölcsi és anyagi támogatását is szerencsés volt megnyerni. A reformált egyházak legtöbbje adakozott s filléreikből eddigelé 5384 korona gyűlt be; a minden jó és nemesért áldozó székesfővárosunk 30,000 korona építési segélyt szavazott meg, — melyből máig 10,000 korona fizettetett be; a kir. közjegyzői kar közbenjárása is hozott már 1300 koronát. De elsorolnunk mindent nem lehet — utalunk e részben évkönyvünkre, melyet kívánatra, gondnoki hivatalunk bárkinek is beküld. Csak annyit említünk még meg,