Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1900 (43. évfolyam, 1-52. szám)
1900-04-08 / 14. szám
EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP. Szerkesztőség': IX. kerület, Kálvin-tér 7. szívni, hová a kéziratok cimzendök. Kiadó-hivatal : Hornyánsxky Viktor könyvkerestcedése (Akadémia bérháza;, hová az elöfiz. és hirdet, díjak intézendök. Felelős szerkesztő és laptulajdonos SZŐTS FARKAS. Kiadja: HORNYÁNSZKY VIKTOR. Megjelenik minden vasárnap. Előfizetési Ara : Félévre : 9 kor.; egész évre : IS korona. JEyyes szám ára 40 fll. Jézus szenvedése. Elmondatott a március 29-én tartott vallásos estélyen. Tisztelt közönség! Ezekben a napokban, melyeket a ker. világ közönségesen böjti időszaknak nevez, a kegyelet és részvét érzésével száll vissza emlékezetünk azon küzdelmekre, lelki és testi megpróbáltatásokra, melyeken keresztül vezetett Idvezítőnk megdicsőülésének útja. Krisztus szenvedésének története a legmegrázóbb tragédia, melyet a világtörténet ismer. Az emberi léleknek legmélyebb ellentétei, a legfelségesebb érzések, melyek az emberi lelket az egekig emelik, s a legaljasabb szenvedélyek, melyek lerántják a föld sarába: itt mind feltalálhatók, s a legtalálóbb jellemképekben vannak szemünk elé állítva. Egyik oldalon az a mélységes sötétség, mely Idvezítőnket utolsó óráiban körülvette; az embereknek az a vaksága és hálátlansága, mely megátkozza azt, a ki nekik boldogságot igér és kitaszítja az élők közül azt, a ki üdvösséget hozott számukra; a másik oldalon pedig az a lelki nagyság, az igazságnak az a bátor hirdetése, az önfeláldozó szeretetnek az a készsége: óh bizonyára ez a szomorú valónak és az isteni fenségnek oly megható képe, mely érintetlenül nem hagy egy érző emberi szívet sem, hanem a midőn megrázza és megalázza, akkor egyszersmind felemeli és meg is vigasztalja. És különösen akkor, midőn nemcsak az emlékezetben gondolunk reá, hanem a valóságban is érezzük a fájdalmat: ugyan kire ne hatna erősítőleg és vigasztalólag a szenvedő Jézus alakja, a mint gyötrődik lelki kínjaival és küzd az ellenséges világgal mindaddig, a míg az isteni kegyelem lecsendesíti lelkének háborgó viharát s ajkaira adja az Isten akaratán való megnyugvásnak szavát: »Atyám ! ne úgy legyen, a mint én akarom, hanem a mint te akarod !<r Én nem tudom, hogy más is úgy van-e vele, de én valahányszor olvasom az evangéliumban Jézus szenvedése történetét, mindannyiszor mintha megcsendülni hallanám fülemben az isteni szózatot: »01clcl le a te saruidat, mert e hely, melyen állasz, szent!« Úgy érzem, mintha nekem is szólana Tamás biztató szava: »Menjünk el mi is, hogy vele együtt haljunk meg !« Igen, mert az a kereszthalál, mely betetőzése volt az Iclvezítő földi szenvedéseinek: az az emberi fájdalomnak megszentelése és kiengesztelése is egyszersmind. Az az elhagyatottság és néma szenvedés, mely Megváltónknak osztályrészül jutott e földön, annyira a keresztyénség lényegéhez tartozik, hogy nem lehet igaz keresztyén és Jézusnak hű követője az, a kinek életébe nem tükröződik vissza ama hitteljes önmegadás és türelem, melynek Jézus, életében, szenvedésében és halálában oly fenséges példáját adta. Hiszen a türelem és önmegadás nem mindig kislelkűség vagy gyávaság; a tűrésben is van hősiesség, sőt sokszor nagyobb és fenségesebb, mint a merész harci bátorságban. Használjuk fel azért, tisztelt közönség, azt a néhány percet, mely rendelkezésünkre áll, s tegyünk egy rövid visszapillantást Jézus szenvedésére, hogy abból erőt és kitartást meríthessünk az élet megpróbáltatásainak elviselésére. Oh mert nincs olyan ember, a ki ne lett volna már, vagy ne juthatna oly helyzetbe, a midőn neki is remegő ajakkal és megsebzett szívvel kell ismételnie e szavakat: »Atyám, ha lehetséges, múljék el tőlem e keserű pohár !« Bizonyára nincs olyan ház, nincs olyan családi kör, a mely érintetlenül maradt volna, vagy érintetlenül maradhatna az élet viharaitól. Az isteni gondviselésnek kifürkészhetetlen bölcsesége rendelte úgy, hogy bűnné legyen érettünk az, a ki bűnt nem ismert és hogy mi az ő szenvedései által legyünk Istennek megváltottai. És ha ezt a kérdést teszszük fel, hogy micsoda bűnökért szenvedett a világ megváltója '