Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1900 (43. évfolyam, 1-52. szám)

1900-04-01 / 13. szám

tebb volt. Tény az, hogy nincs ember ezen a nagy világon, a ki összevéve annyi egyén előtt beszélt volna, mint Moodv. A hol csak megjelent, ott a legóriásabb templomok zsúfolásig megteltek. Az emberek, kezdve a legelőkelőbb néptől, le a legszegényebbekig, a szó szoros értelmében törték magukat utána, hogy őtet hallgathassák. Templomai előtt az istentisztelet idején minden utcai közlekedés fennakadt, a hintók sokasága és a néptömeg áradata miatt. Rendesen 2 hétig prédikált egy ugyanazon városban és templomban, s az emberek sohasem unták meg hallgatni. E sorok Írójának Chicagóban volt alkalma hallgatni Moodyt s vele személyesen is megismerkedhetni. Midőn közhírré volt téve, hogy Moodyjön Chicagóba, a Bible Inslitute titkárához két nap alatt 3000 megkereső levél jött jegyekért. Két héttel az istentisztelet tartása előtt a legnagyobb protekcióval sem lehetett többé jegyet kapni. A pódiumra 300 lelkész számára bocsátottak és adtak ki jegyeket. Moody mindnyájunkat bemutattatott magának, s a mennyire az idő megengedte, hosszabban, rövidebben beszélgetett mindnyájunkkal. Reám a legkedvesebb, a legjóságosabb ember benyomását tette, a kivel csak életemben valaha találkoztam. * * * Nagyon sokat vitatták, hogy mi lehetett Moody rendkívüli sikerének és hatásának valódi titka? Nagyon sokan próbáltak ezt megfejteni, s az ő prédikálási methódusát is utánozni, a nélkül, hogy csak bármely irányban is sikert értek volna el. Nekem meggyőződésem az, hogy Moodyt ama rendkivüli sikerek elérésére az ő óriási hite, a Krisztus szerelmének őszinte és mély átérzése, és az az égő buzgalom képesítették, mely mindent kész tenni és áldozni a Krisztusért. Nem ismert fáradságot, ha Krisztus szent ügyének előbbviteléről volt szó. Nem volt előtte becsesebb, drágább valami, mint az egyén lelke, melynek megmentésére mindent elkövetni kész vala. Moody nagyon egyszerű ember volt, úgy fellépésében, mind beszédmodorában és egész életmódjában. Azt azonban nem lehet mondani, hogy teljesen képzetlen lett volna. Iskolai képzettsége, igaz, nem volt, mert soha sem járt semmiféle iskolába. 18 éves koráig a csizmadia mesterséget folytatta. írni olvasni is önszorgalomból tanult meg; de felnőtt korában annál többet tanult. Nagyon sok jó könyvet olvasott és nagyon sokat tapasztalt az élet iskolájában is; de legtöbbet a bibliából tanult, melyet alig ismert valaki jobban, mint ő. Prédikálási modora páratlan, utánozhatlan volt. Az a kedvesség, a hogyan Isten igéjét hirdette, meghódította az ügynek a legelfásultabb, a legridegebb szívet is. Pedig igazán nem tett egyebet, mint csak prédikálta a tiszta evangéliumot. Soha nem beszélt virágos nyelven ; költői hasonlatokat, szónoki mesterfogásokat soha nem alkalmazott. Ugy adta Istennek igéjét, a mint azt ő vette a bibliából. Soha nem támasztott kételyt a hallgatókban a bibliának egyetlen helye iránt sem. A teljes biblia Istentől ihletett: ezt vallotta s hirdette mindenkor. Maga mondá, hogy neki szőrszálhasogató betűvizsgálásokra nincs ideje. Legkedveltebb thémája a bűn volt. Kifogyhatatlan volt e tárgynál uj és uj gondolatok előhozásában. Általában csaknem minden beszéde a megtérés, az újjászületés körül forgott. E kérdésről hallottam én is őt csodás meleg közvetlenséggel beszélni. A chicagói Tribüné megtette Moodyval azt, hogy lapja olvasó közönségének fénykép lenyomatokban is bemutatta azt a hatást, mit Moody az ő templomi közönségére gyakorolni szokott. Az istentisztelet megkezdése előtt fényképező készüléket állíttatott az utca egy alkalmas helyére, s onnan a bevonuló közönséget kisebb-nagyobb időközökben sorra fényképeztette. Csupa vidám, nevető arcok. Előkelő hölgyek, uracsok, kik talán ide is mulatni jöttek. Kifelé jövet azonban nem egynek arcán lehetett észrevenni a lepergő könyeket. Mintha csak kicserélték volna a bemenő és kijövő közönséget. Annyira különbözött egymástól a két közönség, mint egy lakodalmi és egy gyászmenet. Minden istentiszteleti összejövetelen százan és százan tértek meg. És ez a legkétségbevonhatlanabb bizonysága Moody belső elhivattatásának. Szép jellemvonás volt benne, hogy a hivatásos lelkészeket sohasem tette sem kritika, sem gúnyolódás tárgyává. Pedig az u. n. evangélisták épen ebben szoktak excellálni. Néki ilyen alacsony eszközök igénybevételére nem is volt szüksége. Moody maga több könyvet irt, még többet irtak róla tisztelői, barátai, s azok az üzletemberek, kik az ő hírnevét kihasználták. Könyvei száz és száz ezer példányban forognak közkézen, többnyire nagyon olcsó kiadásban. Ő volt az egyetlen egyházi férfi, kinek rendelkezésére az összes vasúti társulatok felajánlották bármely időben igénybe vehető szalonkocsijaikat, s különvonataikat. S Moody ezeket használta is. Moody halálát gyászolják mindenütt, a hol csak az evangélium diadala, Isten országa előbbvitelének szent ügye iránt fogékony szivek dobognak. Benne az Ecclesia militans egy nagy képességekkel megáldott, kipróbált hűségű harcost veszített. Halála gyönyörű volt. Szebb nem is lehetett volna. Nyugodtan aludt el Krisztus ölén. Végszavai valának: »Látom az egeket megnyílni előttem«. Mire kimondá a végső szót, lelke Isten előtt volt. Legyen az igaznak emléke áldott ! Chicago. Ills. (8504 Superior ave). Harsdnyi Sándor. ev. református missziói lelkész. IRODALOM. ** Példák a héber költészet termékeiből. Átdolgozta és bevezette Vásárhelyi Zsigmond, az ujbánovcei ev. ref. egyház lelkipásztora. Debrecen, 1900, László Albert könyvkereskedése. Nagy 8-ad rétben 78 lap, ára 1 kor. 20 fillér. — Az Énekeskönyv folyamatban levő revíziója adott tollat szerző kezébe, hogy néhány zsoltárt átírjon és hogy az átdolgozásához értekezést szerkeszszen. Vásárhelyi dolgozata a gyakorlati átdolgozásban rátermettséget mutat, az elméleti ismeretek terén kellő tanultságra