Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1900 (43. évfolyam, 1-52. szám)

1900-03-04 / 9. szám

tes konferencia, s ha még megemlítem, hogy a bizottság egy szemléltető kiállítást is rendezett egy külön helyiségben, a melyen részint statisztikai táblázatokban, részint grafikus ábrázolásokban fel volt tüntetve, igen érdekesen és tanulságosan a pogány missziók minden mozzanata, akkor beszámoltam küldetésemről. Szavaimat azonban nem rekeszthetem be a nélkül, líogy egy pár tanulságot ne vonjak le a konferenciából s azt oda ne állítsam magunk elé. Első s legfőbb tanulság az, hogy nagy eredményeket csak a Krisztussal lélekbeli és életben való egyesülés mellett lehet létrehozni. A hol a Krisztus lelke él a lelkekben, ott van csak élet egyedül. Krisztus nélkül nincs elet, nincs előhaladás, nincs felvirágzás. Ha tehát mi is valóban élni akarunk, adjuk át magunkat megváltó Krisztusunknak, hogy éljünk többé ne mi, hanem éljen ő mi bennünk, s -akkor mi is haladni fogunk, meggyőzzük hitünkkel a világot, s eloszlanak egyéni, egyházi és társadalmi életünk egéről a közönynek, a kétségnek, a hí. zonytalanságnak, a kétségbeesésnek és szomorú tengődésnek most még ott ülő nehéz fellegei. A második tanulság az, hogy az ifjúságnak nagy és magasztos hivatása van istenországa terjesztésébent Evangélizálnia kell saját magát és a saját generációját, hogy boldoggá tehesse önmagát, felvirágoztassa egyházát és hirdesse a Krisztus megváltó evangéliumát, mind a névleges keresztyéneknek, mind a még az Isten fenséges országát nem ismerő emberiségnek. Ifjú testvéreim! Ti vagytok a jövő reménysége s a jövő alapja. Akarjátok-e, hogy rajtatok biztosan nyugodjék e hazának, e mi magyar protestáns anyaszentegyházunknak, az evangéliumi keresztyénségnek alkotmánya ? Ha igen, vegyetek okulást külföldi testvéreitek felemelő példájából! Keressétek Istennek országát és annak igazságát ; tárjátok ki lelketeket az Istennek felétek sugárzó kegyelme előtt; hallgassátok meg Megváltótoknak, a hű pásztornak az evangéliumból felétek hangzó hivógató szavát és kövessétek őt! Boldog, viruló mezőkre, hüs patakokhoz vezérel ő el titeket, s megelégít, meggazdagít benneteket lelki áldásaival. Ne csüggedjetek! Se a közöny se a gúny, se a visszautasíttatás ne tartson fel benneteket nemes törekvéseitekben! A Krisztus tegnap és ma, s Angliában és Magyarországon egy és ugyanaz. Ha ő benne hisztek, hozzá ragaszkodtok s az ő nevében munkálkodtok : meg fogja adni tinektek is a diadalmat ! A harmadik tanulság pedig szól magának az egyháznak. Külföldi hitrokon egyházaink már mind látják, tudják, hogy az ifjúság evangélizálása- s az evangélizált ifjúság az egyházak legbiztosabb alapja. A Krisztusnk megnyert s a Krisztussal élő ifjak képezik a legjobb egybáztagokat, a kik hitöket meg nem tagadják, az egyház érdekeit szívükön hordják s annak terheit kész szívvel, ki nem apadó áldozatkészséggel hordozzák. Ilyen ifjakra, ilyen egyháztagokra nemcsak a külföldi hitrokon egyházaknak van szükségük, hanem a mi magyar prot. egyhazunknak is; mert íme, nehéz idők járnak felettünk és épen ifjú generációnk az, a mely leggyengébb a hitben s az egyházszeretetben, s rövid néhány esztendő alatt ezrével tagadta meg ősei szent vallását s engedte át. gyermekeit annak az egyháznak, a mely ellen élő protestációként kellene állanunk szüntelen. Egyházam őrállói, pásztorai! lássátok meg a veszedelmet, a mely a gondozásotokra bízott nyájat fenyegeti, s ragadjátok meg a felétek nyújtott védő fegyvert! Ne kicsinyeljétek az ifjúság mozgalmát; ne utasítsátok azt vissza, hanem inkább vegyétek fel annak gondját; álljatok élére, s vigyétek diadalra széles e hazaban, egyházunk minden gyülekezetében: mert csak az ifjúsággal együtt munkálva építhetitek meg Sionunk leomlott bástyáit s tűzben megégeti kapuit! Hamar István. KÜLFÖLD. Kalászok a külföldi egyházi élet mezejeről. A kiátkozott tudós. — Az angol ritualisták megrendszabályozása. — A római egyház a népért, de önmagáért. — Az idők jelei a római egyházban. — Az angol r. katholikusok dicsekedése, bátor és nagyrabecsült hőse: dr. Mivart György magára vonta Róma erejét vesztett átok-villámait. Nagyra becsülték az egyházi körökben, mivel a tudománynak tekintélyes és hírneves művelője s e mellett buzgó r. katholikus volt eddig és sokat tett Angliában a r. katholicizmus vonzó alakban való feltüntetésére. És most ez a nagyrabecsült tudós odáig jutott, hogy neve gyűlöletessé lett azok előtt, a kiknek eddig büszkeségük volt. Vaughan bibornok értésére adta, hogy addig minden szentségtől eltiltja, míg magat az egyház tekintélye előtt meg nem alázza. E meghasonlás oka az, hogy a nagy tudós nem vonhatta ki magát a modern eszmék hatása alól. Mint maga megvallja, 1893-ig komolyan hitte, hogy a tudomány és a r. katholikus dogmák kibékíthetők, összeegyeztethetők De az említett évben kiadott pápai encyklika, — mely mintegy válasz volt az ő e című értekezésére: »A r. kath. egyház és a bibliai kritika* — kiábrándította jámbor hitéből. Egy ideig egy pap barátja eloszlatta ugyan aggályait; de végre is nem tudta meggyőződését kiirtani. így született meg a mult évben egy újabb értekezése, melyben a római egyház büszkén hangzó »semper eadem*-jét veszi vizsgálat alá s kimutatja, hogy az öncsalás. Kimutatja, hogy ma már a tudomány fejlődése, ismereteink bővülése következtében a mai ember egészen máskép gondolkozik, mint gondolkoztak az ősök. Maga a r. kath. egyház is, bár hallgatagon, elismer oly nézeteket, a melyekért a mult századokban máglyára hurcolta a gondolkozókat. Bár e nézeteket ma még csak a műveltebbek vallják, de a közel jövőben a tömegek is vallani fogják. Kifogásolja, hogy a r. kath. egyház, illetőleg a pápa a legfőbb döntő tekintélyt arrogal.ja. Nyíltan kimondja, hogy a tudomány egyes ágaiban azokat illeti