Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1900 (43. évfolyam, 1-52. szám)

1900-02-25 / 8. szám

oktatásügyi miniszteren át, a legfelsőbb és felső állásokat a legnagyobb és nagy poziciókat legnagyobb részben nem r. katholikus honfitársaink töltik-e be? Távol legyen, hogy mi, protestánsok ezt kifogásoljuk, vagy ezért panaszkodjunk ; látszik azonban, hogy Ugronéknak az fáj és azért beszélnek üldözésről, mert néhány nagy pozíciót, miniszteri széket stb. protestánsok is betöltenek. Hinc illae lachrimae ! »Minálunk katholikusoknál nincs semmi szervedet. Szanaszét vagyunk szórva. A katholikus ember magára van hagyatva. Senki fel nem jajdul. Csak néha hallom, hogy egy-egy ember fel mer szisszenni, akkor is tétovázva néz szót, hogy vájjon sokan látják-e ós hallják-e? (Ugy van ! Ugy van !) A különböző szervezett felekezetek találkozkozhatnak egymással, alkotnak különböző testületeket, ahol találkoznak. Egyedül a katholikus hívek maradnak elszigeteltek ós némák «. Hogy áll mindezekkel szemben a valóság? Ptóm. katholikus kaszinó temérdek sok van, protestáns kaszinó tudtommal egy sincs hazánkban. Szeri-száma nincs a r. kath. legényegyleteknek, vallásos társulatoknak; a protestánsoknál alig van egynehány ilyen. Az elszigetelt ós néma r. katholikusoknak szépszámú napi-heti lapjaik ós folyóirataik vannak; Szent-István és egyéb hasonló társulataink csak úgy ontják tízezer számra a különféle vallásos, egyházi jellegű könyveket és röpiratokat ; a protestáns egyházi sajtó pedig még mindig a létért való küzdelmet folytatja ; Magyar Prot. Irodalmi Társaságunk szintén messze van még a pártolás és tevékenység kívánatos és szükséges fokától; protestáns napilap — ez az álmok országába tartozik s ime mégis : a róm. katholikusok vannak szétszórva, magukra hagyatva, elszigetelve, némaságra kárhoztatva ! Azért is Ugrón Gábor, még egyszer szól beszéde folyamán »a mindennap megtámadott, s a hol lehet elnyomott ós háttérbe állított katholikusokról.« Bartha Miklós, a kálvinista Bartha Miklós siet ráduplázni eszményképe ós vezére állításaira : »Ime a megdöbbentő valóság. Mária országában (!!!)a katholikus ember gyanús. Templomba ha jár: szabadelvű; anathema sújtja. Egyházát ha szolgálni kezdi: bélyeget sütnek rá. Ezt én mondom, mint protestáns ember.« Ugyebár, kedves atyámfiai, mindez igen nevetséges lenne, ha olyan nagyon szomorú nem volna? ! A mámor elszállt, a festék lement; Itt oly hideg van: jobb-é odalent? Veridicus. Az amerikai magyar reformátusok helyzetének tisztázása. »Hármas főkövetelést hajtott az amerikai kivándorlás. Ez a három nagy kívánság, melyet elébb akkor pillantottunk meg, midőn dombos, mozaikszerű adataink közül sarjadzott föl : a bevándorlás törvényes szabályozása, a kivándorlók visszakergetése helyett egy szabadabb gyakorlat s egy nagyobb szerkezetű politika, s harmadszor az Amerikában levő telepek elismertetése, állami és társadalmi gondozása.« Ezekkel a szavakkal fejezi ki Hegedűs Lóránt »A magyarok kivándorlása Amerikába« címet viselő, nagyfontosságú művének célját. . . Többször adtunk már mi is kifejezést ama véleményünknek, hogy az amerikai kivándorlással ós az emerikai magyarság helyzetével, viszonyaival számot kell vetnie a magyar államnak ós társadalomnak, főként pedig az egyes felekezeteknek. Felhívtuk már a konvent figyelmét is egyházi törekvéseinkre; bemutattuk a haladást, a melyet a magyar reformátusok rövid idő alatt tettek az egyesült államokbeli ref. egyház segítségével ; de — habár oly pártfogónk volt is, mint br. Vay Béla, a tiszáninneni kerület főgondnoka — a konvent nem teljesító kéréseinket, s nemzetközi bonyodalmaktól tartva, megtagadta saját gyermekeinek jogait. Azt a keserűséget, a melyet a konventnek ez a határozata okozott, legalább némileg enyhíti az, hogy Hegedűs Lóránt felemeli szavát az amerikai magyarság érdekében, s közelebbről megjelöli azt a célt is, a melyet a magyarországi protestáns egyházaknak szem előtt kell tartaniok, s ez nem egyéb, mint az amerikai magyar protestáns egyházak összetartása. Ha Hegedűs Lóránt nem a Hegedűs Sándor fia volna is, — szavát, tanácsát meg kellene hallgatni a magyar protestáns egyházaknak. 0 mint szem-és fültanú beszél; — szava azért döntő súlyú s irányító hatású. Midőn amerikai magyar protestáns egyházakról beszélünk, nem lehet mást értenünk, mint a szervezett református egyházakat. Van ugyan néhány lutheránus egyház is, de ezek a pánszlávizmus melegágyai s lelkészeik a pánszláv propaganda legerősebb oszlopai. Saját tapasztalataink után állítjuk ezt. Ezért nemcsak egyházi, hanem állami érdek is parancsolja az amerikai magyar református egyházak összetartását. A református egyház képezi a magyarság zömét, úgy odahaza, mint itt az új világban, s a református egyházak tesznek a legtöbbet arra nézve, hogy az amerikai magyarság, legalább pár nemzedéken át, megőrizze magyarsá-